Az elmúlt napok közbeszédét ha nem is uralta, de legalábbis odafigyelésre késztette a Citadella felújításának egyik részlete. Ez alapján a Nemzeti Hauszmann Program keretében kerül egy nagy méretű kereszt a Szabadság-szoborra. A liberálisok kiakadtak, a másik oldal tapsolt. De valóban van ok az elégedettségre? Ezt a kérdést boncolgattam röviden.
Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartoznak az augusztus 20-i tűzijátékok a rendszerváltás éveiben. Pest külső kerületében a felüljárókon gyűlt össze a panel népe, hogy megnézhesse a fényjátékot, melynek hátterét Buda vára és a Szabadság-szobor szolgáltatta. Utóbbi az a műtárgy, amely szinte a város minden pontjáról látszódik.
Szimbóluma lett Budapestnek, pedig már azelőtt is szimbólum volt, hogy odakerült, ugyanis éppen annak szánták.
A Budapest fölé magasodó nőalak, kezében a pálmalevéllel a „Felszabadulás” szovjet-kommunista jelképe volt és ezt az örökségét bizony őrzi a mai napig. Természetesen pozitív értékkel bír számomra is a hír, hogy ahol egykor a Rákosi-címer és egy szovjet katona alakja volt, ott hamarosan egy kereszt fog díszelegni. Mégsem vagyok elégedett, ez a megoldás ugyanis annyira fideszesre sikeredett.
A szovjet katona ledöntése 1956-ban. Később visszakerült a helyére, a rendszerváltásig volt ott (Fotó: Fortepan)
A Szabadság-szobor lebontása időről időre felvetődik, éppen annak történelmi gyökerei és szimbóluma miatt. Azt gondolni, hogy ráteszünk valami jobboldalit, és a tartalma, az esszenciája is azonnal meg fog változni, szerintem hiba. Igaz, a jelenlegi kurzusra nagyon is jellemző, sűrűn előforduló hiba. Így épült be a kádári nosztalgia a narancsos mindennapokba, ezért nem zavar a NER-ben senkit, ha Munkásőr egyenruhában emlékeznek a Tanácsköztársaságra. Ez az emlékmű egy 100 százalékban a kommunizmushoz köthető szobor, amin a kereszt, ami rákerül, érdemben nem fog tudni változtatni.
Éppen ezért olyan fideszes az egész eljárás.
Látványos, a híveknek eladható, ez tény. Azonban valódi, mély tartalmi változást szerintem nem jelent, hiszen a szobor „eredetmondája” azzal együtt mindig fennmarad. A kommunista múlt egy markánsan megjelenő darabkáját tehát megsemmisíteni nem meri a kormánypárt, ezért inkább csak rátesz egy címkét az oldalára „jól van az úgy” alapon.
Azonban ha kimegyek arra felüljáróra augusztus 20-án, amelyről megannyi tűzijátékot néztem, akkor egészen biztos, hogy az a letisztult kőkereszt nem fog látszódni. Ahogyan anno a szovjet katonát sem láttam, és nem csak azért, mert kisgyerek voltam ehhez. Csak a pálmalevelet tartó nőalak az, amit felismerek, mely évtizedek óta hirdeti Szent István keresztény Magyarországának elestét az istentelen kommunizmussal szemben. Ez a Citadellán magasodó műalkotás igazi keresztje, amit addig fog hordozni, ameddig ott áll teljes alakjában.
