Magunk mögött hagytuk a 2021-es évet, 2022 pedig több szempontból is sorsdöntő esztendőnek ígérkezik. Az idén esedékes országgyűlési választások tétje talán még sosem volt akkora, mint most, 12 év után nem csak arra van esély, hogy a Fidesz ne kétharmaddal nyerje a választásokat, de arra is, hogy a valójában egy követ fújó kormánypártok és a balliberális álellenzék mellett valódi nemzeti erő is bejusson az országgyűlésbe.
A Mi Hazánk Mozgalom szempontjából 2021 az épülés éve volt, a média óriási elnyomása ellenére több helyen sikerült falakat áttörni, már ami a társadalmilag lényeges, épp ezért agyonhallgatott kérdéseket illeti. A 12 éve megoldatlan problémákhoz persze már újak is csatlakoztak, sőt, a koronavírus alapjaiban rajzolta át nem kizárólag a globális, de a hazai politikai térképet is, miközben ezernyi más fontos kérdés is a szőnyeg alá söprés áldozata lett.
A „Magyarország előre megy, nem hátra” orbáni frázis ócska pufogtatás csupán, már tényleg csak a legelvakultabbak érezhetik, hogy ebben az országban minden rendben van (vagy inkább fordítsuk meg: bármi is rendben lenne). Ám akik a megoldást még mindig a balliberálisoktól várják – még mindig sokan vannak – ugyanúgy csalatkozni fognak, mint azok, akik már negyedik alkalommal kívánnak bizalmat szavazni a NER-nek (a kiváltságos rétegeket leszámítva persze, amelyek a Fidesznél és a baloldalnál is egyaránt megtalálhatóak).
A kormány, hogy bebiztosítsa magát, „jó” szokás szerint pénzosztogatásokba kezdett, amely nemcsak felelőtlen dolog a jelenlegi helyzetben, de még ironikus és megalázó is, hiszen a kormányzati logika szerint tehát minden hiba, minden régóta tartó probléma elfedhető egy kis pénzosztással. Ráadásul pont annyival, amennyi nem lendít nagyot az egyén sorsán, de arra pont elég, hogy lenyugtassák vele a kedélyeket, vagy legalábbis megpróbálják. Persze a választópolgár önálló, gondolkodó lény, abban pedig csak bízni lehet, hogy nem hagyja magát megtéveszteni sem a kormánypárti pénzösszegek, sem a hazug balliberális ígéretek tengerében sem. Rajtunk nem múlik.
Mint arra már utaltunk, az új év dacára a problémák velünk maradtak, ezt talán semmi más nem fémjelzi jobban, mint 2022 első magyarországi (nem magyar!) újszülötte. Persze az etnikai problémák, és a koronavírus (illetőleg annak kezelése) miatt létrejött gondok mellett számos egyéb kérdés is megoldásra vár(na). A pénzosztogatások ellenére az ország katasztrofális gazdasági helyzetben van, a lakásárak az egekben, a brutális inflációt a bérek már meg sem próbálják követni, és akkor a magyar kultúra és oktatás állapotáról – vagyis a szívügyemről – még egyáltalán szót sem ejtettünk. A sort még lehetne folytatni, bőven lesz róluk szó az elkövetkezendő hónapokban.
Jelen helyzetben kézenfekvő tehát, hogy a jobb sorsa való hit reményében új erővel töltsük meg az országgyűlés sorait, erre pedig egyetlen alkalmas és esélyes, programmal rendelkező jelölt van, amely világnézetünknek elfogadható: a Mi Hazánk Mozgalom.
2022 valódi tétje tehát nem az, hogy a Fidesz és a balliberális álellenzék közül melyik kerekedik felül a másikon, hanem az, hogy végre megjelenik-e az országgyűlésben egy frakció, amely „harmadik erőként” (levegő)változást képest hozni a magyar politikai életbe, hogy pozitív irányba terelje a kisiklott dolgok legalább egy részét. Amíg ennek fontossága, a kétpólusú politikai berendezkedés mocsarának teljes elutasítása nem tudatosul a választópolgárokban, értelmezhetetlen lenne bármilyen erőlépésről beszélni.
A jó hír azonban az, hogyha csigalassúsággal is, de ez a folyamat – egyre inkább kiheverve a Jobbik okozta árulás sokkját – ismét megkezdődött. Közvélemény-kutatásokra nem adunk, főként nem is bízunk bennük, de azért, ha már ők kénytelen-kelletlen 5% fölé teszik a Mi Hazánk támogatottságát – ilyen mértékű elhallgatás mellett – akkor minden elbizakodottság nélkül jogunk van feltételezni, hogy ez a szám 5-6%-nál magasabb is lehet. Ezt persze nem megnyugtatás céljából, főleg nem a szívós munka alóli kibúvóként írtam. Sőt, éppen ellenkezőleg. A kedvező pálya csak még nagyobb tettekre kell, hogy sarkaljon minket, hiszen a Mi Hazánk Mozgalom előtt történelmi lehetőség áll, ami a fehér Európa megmentését célzó törekvéseinket illeti. Ennek következő lépcsőfoka pedig a Parlamentbe való minél nagyobb arányú bejutás, valamint a kétpólusú politikai erőtér teljes megsemmisítése, lerombolása.
Mivel európai civilizációnk a szó szoros értelmében a végóráit éli, ennek megfelelően nincs helye sem finomkodásnak, sem lavírozásnak, öncélú haszonlesésnek. A politikai játszmák ideje lejárt, az ódon, pókhálós berendezkedést pedig új, dinamikus rendszerre kell lecserélni. A teljes átalakítás persze sok időt igényel, ám a jó esélyeket mi sem jelzi jobban, mint, hogy a szebb napokat látott író, publicista Pozsonyi Ádám a 888.hu hasábjain támadta a Mi Hazánk egyik elképzelését, amely ennek az átalakításnak az alapját képezné. Történészként szinte megelevenedik előttem a párhuzam, ahogy 100 évvel ezelőtt a feudális alapokon terpeszkedő monarchia kori elit maradéka (és azoknak szellemi-anyagi örökösei) hogyan próbálták elgáncsolni Gömbös Gyulát, aki a „szegedi gondolat” nevében Magyarország teljes és szükséges megreformálását tűzte ki célul.
Végül szót kell ejtenünk még valamiről, ami a média manipulációja miatt fontos feladata lesz mindenkinek: lássunk át a kétpólusú berendezkedés haszonélvezőin! A NER (és csatolt intézményei, megvásárolt személyei, általuk működtetett álpártjai) az ingyen pénz osztogatásán túl elképesztő hazugságáradatot fognak a magyar nemzetre zúdítani, ahol magukat az ország „jobboldali megmentőjének” fogják ábrázolni, hogy egyetlen alternatívaként mutatkozzanak majd az egyébként valóban nemzetrontó baloldallal szemben. Hogy ebből az általuk hazudott „jobboldali kibontakozásból” semmi nem igaz? Nyilván nem fogják híresztelni. A Brüsszellel vívott látszatszabadságharc, a migráció „elutasítása” ellenére egyre inkább szaporodó idegenek, a magyar kultúra és oktatás brutálisan rossz állapota stb-stb. nem egy erős ország jellemrajza, mégis ezt próbálják elhitetni velünk. Az ebből könnyen kikövetkeztethető fideszes mantra, miszerint idén „két világnézet” csap össze (ők és baloldal) pedig szintén – értelemszerűen – hazugság.
Mint ahogy az is, hogy magát a balliberális oldal nagyvonalúan csak „ellenzékként” aposztrofálja, mintha rajtuk kívül nem is lenne olyan politikai erő, ami a NER rendszerével szemben áll. Sőt, ez a hazugság kettős, hiszen nem kizárólag ez nem igaz, de még az sem, hogy ők valóban szemben állnának a jelenlegi rendszerrel (ha van is ilyen egyén köztük, azt azonnal és kérlelhetetlenül agyoncsapja a Gyurcsány vezette balliberális politikai „elit”. Ki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.).
A siker tehát a kétpólusú politikai világ teljes lebontásában, a kor kihívásaira adandó megfelelő, korszerű, nemzeti és szociális válaszokban rejlik. Ezenkívül persze egy átfogó program sem árt és ilyet – s számunka befogadhatót – szintén csak a Mi Hazánk Mozgalom tett le az asztalra.
Az elkövetkezendő hónapokban elképesztő mértékű erőkifejtésre lesz szükség, hogy a politikai térkép átrajzolása megkezdődjön. Ebben pedig minden, pozitív változást akaró egyénnek felelőssége van. Természetesen a lehetőségek tárháza személyenként eltér, de ha mindenki cselekszik a „saját szintjén”, nemzetünk annál erősebben tudja belevetni magát ebbe a sorsdöntő küzdelembe.
Ha rajtunk múlik, 2022 a a pozitív változások, a fullasztó politikai légtér elsüllyesztésének éve lesz. Ehhez kívánok minden harcostársamnak sok erőt és energiát, kedves olvasóinknak pedig boldog és sikeres új esztendőt!
Ábrahám Barnabás
/A szerző a Mi Hazánk képviselőjelöltje, a vezető jobboldali portál publicistája/
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
