2023. február 10-éig Magyarországon az átlagember csak pislogott, vagy mosolygott egy jót, ha valaki az Antifát emlegette. Aztán valami megváltozott. Nem az itthon tevékenykedő Antifa lett bátrabb, csak megérkezett a külföldi erősítés. Olyanokat hívtak be a hazai internacionalista nemzetgyűlölők, akik gyakorlottak emberek megtámadásában. Akik tudják, hogyan kell követni és megfigyelni valakit, majd úgy megtámadni, hogy maradandó sérüléseket okozzanak neki. Akiknek van tapasztalatuk és fegyverük egy ilyen akció végrehajtásához.
Az összehangolt támadásokat a külföldi antifasiszta terroristák azonban nem hajthatták volna végre magyarországi segítség nélkül. Ezeket előre kitervelték. A támadók gyakran találkoztak magyarországi antifasisztákkal, vidéki kocsmákban ültek össze, antifa bulikon egyeztettek. Gyakorlatilag észrevétlenül kiépítettek egy olyan hálózatot, mely 2023 telére már elég szervezett volt ahhoz, hogy ilyen szintű összehangolt akciókat hajtson végre Budapesten. Ráadásul a hálózat a támadások után sem oszlott fel, hiszen a németországi Antifa részletesebb információkkal rendelkezett például a közelmúltban tartott European Fight Night eseményről is, mint sok magyarországi sajtótermék. Az antifasiszta terroristák még a helyszínre is ellátogattak (megint csak akadálytalanul haladva át számos országon), ahol illegális drónfelvételeket is készítettek. Bármiféle rendőrségi ellenőrzés nélkül. Pintér rendőreit ugyanis túlságosan lefoglalta a nacionalisták vegzálása. Megint.
Az Antifa Nyugaton már számtalanszor, hazánkban pedig az utóbbi időben bizonyította, hogy alapvető eleme a gyűlölet és az erőszak. A szervezet azonban még létét is tagadja, egy jól átlátható, vezetővel és struktúrával rendelkező mozgalom helyett inkább hasonlítanak egy sejtekre bomlott terrorszervezetre, melyet leginkább az ideológia kapcsol össze. Ahogy nevük is mutatja, ők nem valamiért, hanem mindig valami ellen harcolnak. És akit ellenségnek bélyegeznek, vagy ha úgy tetszik, „fasisztának”, azzal szemben minden megengedett. Ahogy azt láttuk Budapesten is. Az Antifa akár egy tarsoly viseléséért is képes ölni is. (Az már csak az isteni Gondviselésnek és a drogos antifasiszták testi erejének teljes hiányának köszönhető, hogy áldozatuk maradandó sérülések nélkül megúszta a támadást.)
Az Antifa tehát egyértelműen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, az Antifasiszta Mozgalom pedig valódi terrorszervezet. Ennek ellenére a globalista média mégis mosdatja őket, de ami nagyobb probléma, hogy az antifasiszták mérhető támogatottságú pártokba is betagozódtak, és – a jelek szerint – igen jól megférnek az ottani tagokkal és vezetőkkel. És itt nem csak Jámbor Andrásra és (Lenin után szabadon) Szikra nevű szervezetére kell gondolni, hanem a viccpártnak álcázott szélsőliberális Kétfarkú Kutyapártra is. Úgy látszik, miután a Momentum produkcióival és nyilvános megszólalásaival egyértelműen az ország elsőszámú viccpártjává nőtte ki magát, a kutyák a megüresedett liberális térbe lavíroztak. Hol BLM-szobrot állítanak Ferencvárosban, hol az SZDSZ beállítottságáról szóló ténymegállapításokat mázolnak le, de a migránsinvázió idején is a legfőbb bajuk a „gyűlöletkampánnyal” volt „szegény menekültek ellen”. Ahogy a választás éjszakáján a vezetőjük is amiatt sajnálkozott, hogy ők nem, a Mi Hazánk viszont bejutott a Parlamentbe.
Hétköznap padokat festenek, hétvégén magyarverésekben segédkeznek?
A szélsőliberális „viccpárt” korábban elsőként vonult a homoszexuális vonagláson saját pártjának logója alatt, illetve számos közéleti kérdésben fejtettek ki az Antifának is tetsző véleményt, így aligha meglepő, hogy a nemzetellenes globalisták végül egymásra találtak, és számos Antifa nemcsak szimpatizál a Kutyapárttal, de két „rendszermegdöntés” között még aktivistaként is segíti a munkájukat.
Jánosunk például nyíltan hirdeti antifasiszta nézeteit, elutasít minden kormányt és rendszert, „szétverné a kapitalizmust és fasizmust”, mantrázza a „se határok se nemzetek” internacionalista szólamokat. S mindemellett olyannyira szimpatizál a kutyákkal, hogy még aktivistaként is segíti munkásságukat. A kutyák pedig tárt karokkal fogadják a hozzá hasonló antifákat.
Az egyszerű aktivistáknál is szembetűnőbb L. Andrea esete, aki még a brutális magyarverések után is „büszke” antifasiszta, nemzetellenes megnyilatkozásai között pedig aktívan kampányol a Kétfarkú Kutyapártnak. Sőt, ha hihetünk a Facebook-adatlapjának, akkor az állami támogatást is élvező „viccpárt” fizetett alkalmazottja. Egy olyan ember, aki nyíltan szimpatizál az antifasiszta terroristákkal, aki a nemzetközi Antifa logóit és jelképeit használja…
Trianon nem fáj neki, gyűlölni viszont emberi jog. Valóban az. Ám mikor ezt valaki egy párt színeiben, az adott ország nemzete ellen teszi, melyben él, ott már kissé problémássá válik a dolog. Pláne akkor, ha mindez egy olyan ideológia zászlaja alatt történik, mely zászló alatt külföldi terroristák magyar állampolgárokat vertek azok öltözete miatt.
Két kutyapártos bejegyzés között azt is megtudhattuk a marihuána legalizálásáért is síkraszálló „Hardcorepunk” aktivistától, hogy a „fasiszták” valójában a „tőke csicskásai”. Ironikus ezt pont egy antifasisztától hallani.
Olybá tűnik, hogy az Antifának a balliberális oldalon belül is a Kutyapárt az, amelyik a legközelebb áll a szívéhez, olyannyira, hogy még aktivistaként, vagy akár fizetett alkalmazottként is készek segíteni tevékenységüket.
Két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat
Ahogy fentebb említettem, egy ilyen „antifasiszta aktivista” fél éve még csak közröhej tárgya lett volna, ám azóta világossá vált, hogy a magyarországi (semmiképpen sem magyar!) antifasiszta sejtek valamilyen szinten betagozódtak a nemzetközi hálózatba, kapcsolatban állnak a külföldi antifasiszta terrorsejtekkel, értékes információkkal látják el őket a hazai (és ide érkező európai) nacionalista szervezek tevékenységét illetően, személyek és szervezetek adait juttatják el hozzájuk. Ha pedig a helyzet úgy adódik, segítik őket a támadások megtervezésében és kivitelezésében.
Mindezek fényében minden egyes ember, aki ezt a beteg, nemzet- és Európa-ellenes ideológiát vallja, nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthető, hiszen világnézetéből adódóan alkalmassá vállhat arra, hogy ezen szervezetek behálózzák és szolgálatukba állítsák. Különösen problémás a dolog, ha mindezt egy állami támogatást kapó párt alkalmazottjaként teszi valaki, hiszen ő a párt hálózatába betagozódva nem csak további aktivistákat tud toborozni az „ügy” érdekében, de akár – ha esetleg jó kapcsolatot ápol a párt vezetőségével – még a párt irányvonalát is az Antifa céljaihoz igazíthatja (a kutyák esetében ez nem is lenne olyan nehéz feladat). A feltételek adottak számára, hiszen amelyik párt elítéli az erőszak ideológiáját, az semmilyen kapcsolatot nem tart fent sem a nemzetközi Antifával, sem az azzal rokonszenvező egyénekkel. Ha pedig egy párt megtűri az ilyeneket a soraiban, az csak annyit jelenthet, hogy azonosul az általuk képviselt nézetekkel és módszerekkel, hiszen vétkesek közt cinkos, aki néma.
Azonosul-e a nemzetközi Antifával a Kutyapárt?
Az esettel kapcsolatban megkerestük a Kétfarkú Kutyapártot is. Afelől érdeklődtünk, L. Andrea valóban fizetett alkalmazottjuk-e? Ha igen, tudtak-e az antifasiszta kötődéseiről? Mit szólnak ahhoz, hogy a párt egyik alkalmazottja nyíltan szimpatizál egy erőszakos terrorszervezettel, annak jelképeit és jelmondatait rendre használja? Az általa hangoztatott vélemények és a nemzetközi Antifa tevékenysége összehangolható-e a Kétfarkú Kutyapárt világnézetével? Amennyiben nem, mindezek tudatában a jövőben is kívánják-e alkalmazni L. Andreát? Ha kérdéseinkre válaszolnak, frissítjük a cikket.
Kiemelt kép forrása: Facebook
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
