Még szemerkélt a májusi eső, amikor olasz médiamunkások serege várakozott Budapesten a Markó utcában. Ekkor már a Fővárosi Törvényszék bejárata előtt beszélgettek azok az olasz antifasiszták is, akik a még szakadó esőben sétáltak a Duna felőli irányból az épülethez. Minden elhaladó autó gyanús volt, minden érkező jármű utasait fürkésző pillantások várták az épület bejárata előtt. A mi kis társaságunk is kapott némi figyelmet. Az olasz aktivisták felismertek, ez egyértelműen látszott odavetett pillantásaikból és gesztusaikból. A velünk lévő, hátul meghúzódó alacsony férfival, aki tarsolyt viselt az oldalán, azonban senki nem törődött rajtunk kívül. Az olasz médiamunkásokat sem érdekelte a jelenléte, azt sem tudták, ki ő.
Aztán egyszer csak megérkezett egy sárga színű taxi, amit azonnal igyekeztek megrohanni a sajtó munkatársai. Honfitársuk ült benne, Ilaria, Olaszország Tanárnője. Akit mindenki félt, akiért mindenki aggódik taljánföldön. Talán diákjai is eljöttek volna a nagy eseményre, ha lettek volna valaha. Ilaria, Olaszország Tanárnője ugyanis soha nem tanított olyanokat. Ellenben indult vele szemben harminc eljárás az elmúlt esztendőkben, melyek végén négy alkalommal el is ítélték a Tanárnőt, ezt a bátor antifasiszta aktivistát. Aki azonnal olaszországi elvtársait ölelgette a sárga színű taxiból kiszállva, mielőtt elindult a tárgyalóterem felé.
Ilaria szabad volt, előző nap tettek le érte 16 millió forintot. Felfoghatatlan összeg ez ma egy átlag magyarnak, de a munkanélküli antifasiszta aktivista néhány nap alatt összekaparta. A budapesti lakásnál még nagyobb pompa, csillogás várhatja majd őt Brüsszelben, ahol egy igazi Tanárnőnek kijáró bánásmódban részesülhet majd a magyarországi rabság után a kiemelt fizetés mellé. A mentelmi jog már jár neki, így a hét elején el is hagyhatja talán Magyarországot. Ehhez csak annyi kell, hogy jelöltségéről a bíróság hivatalos úton is tudomást szerezzen.
A „sztárvendég” után mindenki más is bebocsájtást nyerhet az épületbe.
A regisztráció stimmel, és a velünk lévő alacsony férfinek is sikerül bejutnia az épületbe. Nem kérdezi senki, nem foglalkoznak vele. Az olasz médiamunkások fel sem ismerik, igaz, ezt talán ő bánja a legkevésbé. A tárgyaló szinte teljesen megtelik, a főszereplő pedig mosolyog. Elvtársai péksüteményt esznek a padsorokban, éppen előttem. Néha hátra pillantanak, éppen felém. Talán ezúttal is kikerülök valamelyik nemzetközi antifa-oldalra, mint a legutóbbi tárgyalás után, gondoltam magamban. Nem bánom.
A tárgyalás a kötelező körökkel csordogál, sok érdemleges nem hangzik el. Ilaria, Olaszország Tanárnője sem szól sokat, nem kíván érdemben reagálni semmire. Aztán elérkeztünk arra a pontra, amikor egy apró epizódszerep juthat az akkor már egy másik teremben várakozó alacsony férfinek. Ő az egyik azok közül, akiket tavaly februárban brutális kegyetlenséggel vertek össze. A vád szerint éppen Ilaria Salis, Olaszország soha nem tanító, diák nélküli Tanárnője. Magyar György, a nő ügyvédje pedig kérdez és megjegyzéseket tesz. Olyanokat, minthogy „egyértelmű, hogy nem szenvedtek életveszélyes sérüléseket”. Ebben a pillanatban ökölbe szorult a kezem, de morajlás nem hallatszódott a teremben. Mégis ki morajlott volna föl? Talán a talján média? Vagy az olasz közvélemény? Hiszen semmit nem értenek az egészből, ami Budapesten zajlott és jelenleg is tart. És nem csak a nyelvi akadályok miatt.
„Gabriele Marchesi egyike annak a 17 embernek, akit a magyar hatóságok üldöznek az ország fővárosában 2023. február 11-én végzett antifasiszta tevékenységgel kapcsolatban”
– írja cikkében egy olasz nyelvű szélsőbalos weboldal, melyet az Antifainfo Budapest érzett szükségesnek kritika nélkül szemlézni Ilaria Salis ügyével kapcsolatban. Gabriele Marchesi ugyanis Ilaria Salis kiadatlan bűntársa az „antifasiszta tevékenységben”, amiről a tárgyalóteremben több videót is megnézhettünk. Egy alacsony, oldalán tarsolyt viselő férfi sétál a felvételeken a munkahelye felé. Mert ellentétben Olaszország Tanárnőjével, neki volt olyan már akkor is. Tavaly február 10-én azonban nem érkezett meg oda, mert egy tucatnyi gyáva, szarházi féreg hátulról leütötte, majd agyba-főbe verte. Életveszélyes sérülései persze nem lettek, tudhattuk meg Magyar Györgytől. Köszönjük a szakértelmét ezúton is.
És miközben Ilaria Salis csak egy ártatlan Tanárnőként jelenik meg az egyik oldalon, addig édesapja büszke a lánya antifasiszta tevékenységére. A Tanárnőre, akit önmaga szerint csakis a nézetei miatt tartanak fogva, nem pedig azért, mert szarházi, gyáva féreg módjára vertek össze embereket. Illetve dehogy tartják fogva. Hiszen a magyar bíróság 16 millió forint ellenében elengedte. Egy olyan szervezet tagját, amelynek vezetője és elfogott emberei ellen zajlanak eljárások hasonló támadások miatt.
Ne legyenek kétségeink, szabadon lévő társaik ma is aktívak és hasonló támadásra, vagy talán támadásokra készülhetnek most is.
A tárgyalás végén elköszöntem az épület aulájában. Sietnem kellett és így is késésben voltam. Már nem szemerkélt a májusi eső, amikor a Nyugati pályaudvar felé sétáltam azon tűnődve, hogyan lesz a tettesből áldozat, a szarházi, gyáva támadóból pedig EP képviselő-jelölt, az őt megillető mentelmi joggal együtt. Mely ha nem is Brüsszelig, de legalábbis Milánóig repíti majd, ahol egy megvezetett ország aggódott érte. Az alacsony, tarsolyt viselő férfi és a többi megvert, megnyomorított ember, az „antifasiszta tevékenység” sértettje pedig nem érdekelnek már senkit, és nem csak Olaszországban.
