Az antikapitalista szélsőbalos Mérce megértővé vált a globális kapitalizmussal szemben

Tudom, nehezen érthető meg az internacionalizmust hirdető ideológia képviselőinek az, hogy mi, a Mi Hazánk Mozgalom, a magyarok érdekében szerveződtünk meg, s tevékenységünk folytán kizárólag őket helyezzük fókuszba. Nincs ez másként a dolgozói érdekképviseletben sem. Célunk, hogy a magyar dolgozó legyen az első. Viszont Lehoczki Noémi tollából megjelent egy írás a Mércén „Attól nem lesz jobb a magyar dolgozóknak, ha a Mi Hazánk a vendégmunkásokkal riogat” címmel. Az alábbiakban erre fogok reagálni – fogalmazott Lantos János, a Mi Hazánk Munkaügyi Kabinetjének elnöke a Mércének írott válaszcikkében, melyet szerkesztőségünk is leközöl. 

A vitás kérdés természetesen a Magyarországra áramló vendégmunkások témája, azon belül pedig múlt heti csörtém Székely Tamással, a VDSZ elnökével, aki amellett érvelt, hogy meg kell szervezni, szakszervezetbe kell tömöríteni a harmadik világbéli vendégmunkásokat, ezt a kezdeményezést pedig lelkesen támogatja a Mérce és köre is. Mi viszont azt mondjuk, ez ellenkezik a magyar dolgozó érdekeivel. De nem önmagában ez, hanem, hogy egyáltalán beáramlanak az országba.

– A szakszervezeti szövetség elnöke elmondta, nem szükségszerű és automatikus, hogy az importált dolgozókkal a munkáltatók lenyomják a helyi munkaerő bérét, ha és amennyiben a szakszervezet igyekszik betartatni az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét – fogalmaz a szélsőbalos portál szerzője, s itt rögtön egy fontos pontosítás. A magyar bérek évtizedek óta úgymond – csúnyán fogalmazva – le vannak törve.

Tehát téves az a feltevés, hogy nekünk az a bajunk önmagában, hogy bejönnek a vendégmunkások, „akik majd letörik a béreket!”. Hol él, aki úgy gondolja, hogy eddig normálisak voltak a magyar fizetések? Sereghajtók voltunk és vagyunk Európában bérek tekintetében, az ázsiai vendégmunkások behozatala ezt az állapotot csak végérvényesen konzerválja, megerősíti, mi ez ellen emelünk szót. Mert hangsúlyozzuk, indiai vagy pakisztáni vendégmunkások nélkül is elfogadhatatlanul alacsonyak a fizetések. Viszont ha ráeresztenek több százezer vendégmunkást az országra, ez csak még inkább rontja az esélyeit a magyar munkavállalóknak.

– Az is nagy tévedés, hogy a vendégmunkások behozatalában szabad akarata lenne az egyébként idegengyűlöletéről híres magyar kormánynak. A magyar kormány a globális kapitalizmus kényszerű vastörvényei közt igyekszik versenyképes maradni, és ehhez olcsóbbnál olcsóbb munkaerőre van szüksége – folytatja, és itt megmondom őszintén, mosolyt csaltak az arcomra, ugyanis jól látom,

a szélsőbalos, marxizmusba hajló, deklaráltan antikapitalista Mérce válik megértővé a kormánnyal szemben, amiért az igyekszik igazodni a globális kapitalizmus törvényeihez?

Annak idején ezért a hibázó elvtársnak már „önkéntes alapon” bizony „önkritikát kellett gyakorolnia”. De foglalkozzunk a fontosabb dolgokkal.

– A tőkés globalizáció szétfeszíti a nemzeti kereteket, és tehetetlenné teszi a nemzeti kormányokat, hacsak azok nem építenek ki saját gazdasági hátteret, azaz nem teremtenek új „nemzeti tőkésosztályt”, más szóval oligarchákat. A hivatásos politikusok mozgástere a gazdaságban ezért meglehetősen csekély. A gazdaságról nem a választások döntenek – ezt bizonyára a Világgazdasági Fórummal behatóan foglalkozó Toroczkai László is tudja. Emiatt a gazdaság vastörvényeit csakis a dolgozók fordíthatják visszájukra, és ők is csak akkor, ha etnikai háttértől függetlenül és nemzetközileg szerveződnek. A nemzeti ellenállás, amit a Mi Hazánk propagál, szalmaszál gyengeségű a nemzetközi cégekkel szemben – olvashatjuk tovább, és szándékuktól eltérően rátapintottak a lényegre. A Mi Hazánk alapvető célkitűzése az önálló magyar nemzetgazdaság kiépítése, amiről bár tudjuk, kemény és hosszú feladat, de nem lehet kisebb célunk.

A problémánk viszont az, a kormány részéről még csak az elvi akaratot sem látjuk erre, egyértelműen a globális kapitalizmus szolgálata a cél (amivel szemben a Mérce hirtelen megértővé vált, ha egy „jó” kis multikulti lehetősége csillan fel), ami ugyanúgy elmondható a globalista balliberális ellenzékről is. A „világ proletárjai, egyesüljetek” pedig már 100 esztendővel ezelőtt sem jött be a kommunistáknak, nem fog megvalósulni semmiféle szuperglobális minden határon átívelő dolgozói összefogás, ugyanis akkora különbségeket kellene áthidalni, ami egyrészt lehetetlen, másrészt a nemzeti kötelék erősebb, és ez így van rendjén, ez a természet rendje. Még akkor is, ha utópisztikus felforgató ideológiák ezt megerőszakolni igyekeznek. Ez nem azt jelenti, hogy mi semmilyen összefogásban vagy együttműködésben nem hiszünk, de ez a nemzetek Európája, tágabb kitekintésben az északi civilizáció.

De jelen esetben ne vigyük félre, térjünk vissza a magyar valósághoz, már csak elméleti síkon sem valósulhat meg az, amit Székely Tamás és a Mérce elképzel, hogy itt majd indiai, pakisztáni, filippínó és magyar munkavállaló egymásba kapaszkodva közösen küzd. Már csak azért sem, mert ezekben a gyárakban egész egyszerűen nincs, nem lesz magyar dolgozó!

Nem lesz semmiféle „vegyítés”, a cél az, hogy „magyartalanítsák” ezeket a munkahelyeket. És hazug az az érvelés, hogy olyan helyekre igyekeznek vendégmunkásokat felvenni, amelyek üresek, betöltetlenek. Az elmúlt hónapokban összegyűjtött tapasztalataim szerint ez nem igaz.

Információink vannak arról, hogy magyarok fel sem vesznek ezekre a munkakörökre, de olyan is megtörtént több helyütt, hogy elbocsátották őket, hogy helyükre jöhessenek filippínók, pakisztániak, indiaiak, vagy ki tudja, mifélék.

Én készséggel elhiszem, Székely Tamás nagy lehetőséget lát abban, hogy feltöltse velük a VDSZ tagságát (merthogy amúgy nem igazán van), hiszen abból jön tagdíj, alá lehet velük íratni bármit, hiszen magyarul se tudnak, elismerem, őket is kihasználják, de engedtessék már meg, hogy ezt ne fogadjam el a „magyar dolgozói érdeknek”.

A nemzeti ellenállás pedig nem szalmaszál gyengeségű, hanem az egyetlen járható út. Pontosan tudom, a globális nagytőke, a multicégek hozzák ezeket a döntéseket, de azzal is legyünk tisztában, hogy a törvényi hátteret és minden egyéb lehetőséget a kormány adja meg. Tökéletesen kiegészítik egymást, így hát a felelőssége nem vitatható.

– A Székely-Lantos vita egy pontján maga Lantos vetette föl, hogy a magyarok is egyre nagyobb számban kénytelenek külföldön munkát vállalni. Ezzel újfent maga alatt vágta a fát, hiszen ő maga utalt rá, hogy egyre több magyar találja magát ugyanabban a helyzetben, amiben a hazánkba érkező fülöp-szigetiek is – írja Lehoczki, s valójában ő vágja maga alatt a fát, ugyanis ebből tökéletesen kiviláglik, neki édesmindegy, hogy magyar vagy fülöp-szigeteki munkavállalóról van szó. Számára a nemzeti hovatartozás nem jelent sokat. Internacionalista tempó.

– A vitában fölmerült az is, hogy, ha már egyszer olyan alacsony a magyar dolgozók szervezettsége, miért nem őket szervezi meg előbb a VDSZ? Maga a felvetés is fals, hamis feltételezésen alapul. A magyarországi szakszervezetek enerváltságának oka nem a szervezetlenség. Gyengeségük valódi oka, hogy legfőbb tevékenységük már nem a szakmák megszervezése, amint azt a nevük sugallja, hanem a kollektív szerződések megkötése – jelenti ki a cikk szerzője, és eljátszhatunk a szavakkal, mit jelent a szervezetlenség vagy mit nem, de ha kizárólag a kollektív szerződések megkötése a feladatuk, tehát egyre szűkül tevékenységük, azt minek nevezzük? Teljesen mindegy is.

Annak oka, mégpedig nyomós oka van, hogy a magyar dolgozók nagyobbik része nem érdeklődik a szakszervezetiség felé. Ebben bűnös a rendszer is természetes, de felelős sok szakszervezeti vezető is, akik csak a pénzt veszik ki az egészből (ahol még van, történetesen a VDSZ-nél még van!), de érdemi tevékenységet nem akar kifejteni.

Mielőtt bárki félreértené, félremagyarázná, a Mi Hazánk még véletlenül sem szakszervezetellenes, éppen ellenkezőleg. Partnernek tekintünk minden, a magyar dolgozókért tenni akaró szakszervezetet, érdekeltek vagyunk abban, hogy erősödjenek, mert abból csak profitál a magyar dolgozó. Az igazságot viszont senkire való tekintettel nem fogjuk elhallgatni.

Összegezve:

Céljaink továbbra is tiszták. Nincs szükség harmadik világbéli munkavállalókra, gazdaságunk szerkezetét a realitásokhoz kell igazítani, hogy így fogalmazzak, a kormány sok esetben „megoldja” azt a problémát, ami nélküle nem is létezne. Nincs szükségünk például kínai akkumátorgyárakra, semmifajta magyar nemzetgazdasági érdek nem szól mellette, a sok milliárdos állami támogatás után a profitot kiviszik az országból, nem magyarokat foglalkoztatnak. De nézzük, hogy mutat a kormány „logikája”:

Építenek egy gyárat (feleslegesen), keletkezik X ezer üres munkahely, majd telekürtölik a sajtót, hogy sajnos nem jelentkeznek magyarok (vagy fel sem veszik őket, ugyebár), ezért a munkaerőhiányt „valahogy meg kell oldani”. Ez egy mesterségesen generált folyamat.

Nem tagadva azt persze, hogy létezik valódi munkaerőhiány is, amit viszont úgy kell orvosolni, hogy hazahívjuk a Nyugat-Európában dolgozó több százezer magyar honfitársunkat, helyükre pedig nem migránsokat toborzunk. Ehhez viszont olyan körülményeket kell teremteni, amiért megéri hazajönni, erkölcsi és anyagi megbecsülést a magyaroknak, legyen az szellemi dolgozó vagy kétkezi munkás, ebben döntő szerepe van a kormány politikájának, el kell kezdeni az önálló magyar nemzetgazdaság felépítését, a hazai feldolgozóipar megteremtését, és egy olyan szemlélet kialakítását, amely nem a globális kapitalista elvek mentén szervezi meg a munkaerőpiacot, hanem nemzeti alapon.

Ebben döntő szerep hárul a magyarérdekű szakszervezetekre is, magyar összefogásra van szükség, nem internacionalista délibábokra.