Dr. Pécsi Rita pedagógusként végzett – középiskolai énektanár és karvezető – majd művészetpedagógiából doktorált. Alapított és vezetett iskolát, óvodát, jelen pillanatban leendő tanítókat, óvónőket, szociálpedagógusokat tanít az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. Emellett férjével járják az országot rengeteg helyen, sokféle formában tart előadásokat, ezeken az útjain havi tízezer kilométert is megtesz. Mint neveléskutató, egyik fő érdeklődési területe az élet egészséges növekedésének feltételei, a legjobb helyre fordultunk tehát akkor, amikor a napjainkban dúló gender őrületről szerettünk volna a témát mélységében értő szakemberrel interjút készíteni.
– Az előadásain elsősorban a helyes nevelésről, életvezetésről, családi élethez kapcsolódó kérdésekről esik szó. Ezek egy kicsit érintik a pszichológia tudományát is?
– Bár én nem vagyok pszichológus, az köztudomású, hogy a pedagógiának és a pszichológiának nagyon sok határterülete van. Ez egy nagyon-nagyon széleskörű kérdéskör, ami foglalkozik a családdal, foglalkozik az egyénnel, a párkapcsolattal, a vezetéssel, a közösségekkel, a közösségek dinamikájával. Ezekről tartok előadásokat, de emellett publikálok is. Meglehetősen sokat írok, hiszen a témában eddig 12 könyvem jelent meg, és van egy saját rovatom az Új Ember hetilapban. A sugárzott információkat tekintve műsorom van a Mária Rádióban és a Pax Tévében. Nem mellesleg a Pécsi Bazilikának a kórusvezetője vagyok, tehát elmondhatom, hogy nem telnek munka nélkül a napjaim.
Magánéletemet tekintve Pécsett élek, négy felnőtt gyermek édesanyja vagyok, – ők már mind családosak – és nyolc unoka boldog nagymamája is.
– Irigylésre méltó életút mind szakmai, mind magánéleti tekintetben. Beszélgetésünk témája azonban most nem ez a terület lesz, hanem a gender ideológiára szeretnénk egy kicsit nevelési szempontból rátekinteni. Mit is jelent ez a kifejezés?
– Tulajdonképpen társadalmi nemet jelent a gender szó maga. A múlt században ehhez kapcsolódva jött létre a gender mozgalom, amely a legeslegelején még nem volt olyan veszélyes, hiszen nem az volt a célkitűzése, ami most. Akkor inkább a női egyenjogúsággal foglalkozott. Azután, az 1995-ös női világkonferencián Pekingben merült fel először az, hogy mainstream ideológiai irányzat legyen. Itt javasolták, hogy ezt vegyék is be ennek a világkonferenciának az alapdokumentumába. Az ott lévő harmadik világbeli női képviselők ezt nem akarták, de végül némi csellel mégis belevették, mert addig vártak a szavazással, míg azoknak menniük kellett, hiszen indult a repülőjük haza. Az ellenkező küldöttek a nagy részének tehát haza kellett utaznia, s ezután már megvolt a többség az elfogadáshoz.
A gender ideológia a férfi-nő életszövetségét, az abból születő életet nem tartja alapvető, vagy elsődleges értéknek, azt vallja, hogy bármilyen viszony és kapcsolat ugyanolyan értékű és jelentőségű, mint a férfi-nő kapcsolata. Ma már több mint száz ilyen viszonyról beszélnek, azért ez egy nagyon nagy szám. Tehát már nem csak homoszexualitás, meg biszexualitás, vagy akár transz neműség van, hanem több mint százféle identitás.
– Miben áll ennek a felfogásnak a veszélyessége?
– Elsősorban talán abban, hogy ez egy nagyon erős gyökértelenítési folyamatot indít meg. mivel azt mondja, hogy társadalmi nemünk ugyan van, de nincsen szexusunk. Tehát mindenki az, aminek érzi, vagy aminek gondolja magát, és ez változtatható, cserélhető, akár naponta is. Ez egy hihetetlen nagy bizonytalanságot, gyökértelenséget eredményez, és az, amit korábban – pillanatnyi bizonytalanságunkban, nehéz helyzetünkben – viccesen úgy fogalmaztunk meg, hogy azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, nos, ez a kérdés most tényleg valósággá válik. S ha se fiú, se lány nem akarok lenni, akkor lehetek bármi, akár egy kutya, vagy egy madár is.
Hogyha elengedjük tulajdonképpen azt a premisszát, hogy létezik férfi és nő, hogy az első sejtünk vagy egy férfi, vagy egy női sejt – ezt a tudományos nézetet eddig még egyetlen tábornak sem sikerült megdöntenie – akkor végtelen a választási lehetőség. Vannak olyan ezzel kapcsolatos hírek, amiket mi bár nagyon-nagyon idegenül szemlélünk, egy-egy előadásomban előkerülnek. Ilyen például, hogy egy nő, Franciaországban – most nem is annyira régen – férjhez ment egy hídhoz, az volt a szíve választottja. Nem tudom mi indította erre, talán úgy gondolta, hogy az mellette egy valamilyen szilárd támasz lesz majd.
Bármilyen furcsának tűnik, ez ma már elfogadható álláspont. Attól kezdve van így, hogy felszabadítottuk ezt a kérdést, és azt mondjuk, hogy ez egy normális helyzet. S hogy ennek is – meg mindegyik viszonynak bármivel is, és bárkivel is folytatja valaki – ugyanolyan rangja, méltósága, elismertsége, jogosultsága van.
– Mi lehet ennek még a folytatása?
– Ez egy nagyon-nagyon messze vezető kérdés lett, ami alapvetően tényleg onnan származik, hogy ma már valakinek nem szexusa, hanem társadalmi neme van. Ebből ered az a gyakorlat is, hogy egyes országokban, a személyi igazolványokat átírták, apa és anya helyett lett egyes szülő és kettes szülő. Sőt, sok esetben a szóhasználatot, a kialakult szókészlet alkalmazását is megváltoztatják. Eltűnik például a hölgyem és uram megszólítás. Az már a múlté, hogy az egybegyűltekhez szólva a szónok így kezdhette a beszédét: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mivel azonban sok nyelvben a nemeket elöljárókkal fejezzük ki, ezek használatával is óvatosan kell bánni, mert ezen nem csak megsértődhet valaki, de még eljárás is indulhat ezek használata miatt ellenünk.
– Említette az ideológia 1995-ös elfogadását, de milyen út vezetett a mostani helyzethez?
– A következő évben, 1996-ban már az EU is elfogadta ezt a Pekingben áterőltetett felfogást, sőt nem sokkal később törvénybe is iktatták, hogy a tagállamoknak kötelező képviselniük ezt az elméletet. Az viszont még könnyítés, hogy minden tagállam megválaszthatja a képviselet módját, így nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az a bizonyos tagállam meddig megy el, mit enged meg. Például annak, hogy Magyarországon bekerült az alkotmányba, hogy az apa férfi és az anya nő, elég nagy visszhangja volt, hideget-meleget kapott is emiatt a kormányunk.
– Ezek szerint ez a teljesen evidensnek tűnő dolog nem minden tagállamban van így lefektetve?
– Egyáltalán nincs, és éppen ahol ez nincs meg, vagy ahol másképp szabályozzák, ott nagyon sok mindenre lehetőség van. Például megtehető azzal, aki ezt az elméletet elítéli, vagy ez ellen beszél, hogy elítélik emiatt. De hogyha mondjuk orvos az illető és elvégez egy visszafordító műtétet, vagy egy ilyenfajta rehabilitációban vesz részt, akkor bevonhatják a praxisát. Tehát mint mondtam, egyáltalán nem mindenhol lehet például erről büntetés nélkül, szabadon beszélni, ezért Magyarországon is több – hogy úgy mondjam, titkos – konferencia volt ebben a témában. Ezek nemzetközi konferenciák, amire ide tudnak jönni „ellenzéki” kutatók, mert egy ilyen tanácskozáson való részvételért otthon börtön járna nekik. Van olyan ország is, ahol például, ha az iskolai tantestületben nincsen magát bináris, leszbikus, vagy bármilyen más eltérő jellegű orientációjúnak valló ember, akkor az intézmény nem kapja meg a nekik járó állami fejkvótát. Így teszik szinte kötelezővé, hogy mindenhol legyen eltérő orientációjú a testületben.
– Lehet ezt az őrültséget még tovább fokozni?
– Igen például azzal, hogy Svédországban – vagy talán még Spanyolországban is – már kiskorúaknak is megengedett a nemátalakító műtét – ami egy visszafordíthatatlan beavatkozás. Ráadásul akár szülői beleegyezés nélkül is, a kamasz bemegy és egyszerűen kéri a nemátalakító műtétet önmagán.
Összefoglalva, elképesztően szélsőséges megnyilvánulásai lesznek ezeknek a tendenciáknak, mert ma nincsenek működőképes, törvényes határok. Nálunk, – Magyarországon – ugyan megszületett a gyermekvédelmi törvény, ami megpróbálta ezeket a tartalmakat az iskolákból kitiltani, de azt sajnos látjuk, hogy ennek ellenére találtak kiskapukat.
Eddig tartott kétrészes sorozatunk első része. A folytatásban némileg körüljárjuk nevelési szempontból az egyik leginkább előtérbe került homoszexualitást, illetve szakértőnk kifejti, miért olyan fontos, hogy a gyermek klasszikus családban nőjön fel, és mik ennek a fejlődésnek a meghatározó állomásai
Tölgyesi Tibor
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
