Meglehetősen érdekes világban élünk, ahol közel 80 évvel a második világháború befejezését követően a világot uraló globális elit még mindig a nemzetiszocializmust féli és gyűlöli a legjobban, ehhez idomítva a közvéleményt és a társadalmat is.
Putyin május 9-i beszédében például kifejezetten sérelmezte, hogy egyes, korábban megszállt európai országok végre leszámolnak a kommunista örökségükkel, és a vörös csillagot, a sarló-kalapácsot, no meg Lenint beolvasztják vagy egy dohos pincébe zárják, remélhetőleg örökre. (No nem Magyarországon. Hazánk „antikommunista” kormánya inkább azokat vegzálja, akik a megszállási emlékművet távolítanák el a „Szabadság” térről.)
Mindenesetre Putyin szerint a kommunista emlékművek eltávolítása maga a „náci kultusz”. De azt is megtudhattuk tőle, Európában voltaképp a „nácik” uralkodnak, akik új hadjáratot készítettek elő Oroszország ellen, „ehhez pedig neonáci söpredéket gyűjtöttek össze a világ minden tájáról”.
Eközben a nyugati oldal szerint Putyin az új Hitler, a szovjet jelképeken nosztalgiázó orosz katonák pedig a „nácik”. Agyhalottak egy csoportja Varsóban például „fasisztázva” akadályozta meg az orosz nagykövetet abban, hogy megkoszorúzza a szovjet(!) emlékművet, ami Németország legyőzését és Európa megszállását dicsőíti. A kommunista győzelmet tehát ma a „fasiszták” és „nácik” ünneplik a nyugati antifasiszta logika szerint.
A két nézőpontot vizsgálva arra jutunk: jelenleg az orosz – ukrán (amerikai) háború úgy néz ki, hogy az antifasiszta nagyhatalmak azért harcolnak egymással, mert a másik „náci”. Teljesen logikus, nem?
1945 óta mindenki „náci”
Az antifasiszta nagykoalíció (szélsőbaltól jobbközépig) 1945-ben elhozta győzelmüket, a nemzetiszocializmus és fasizmus pedig megsemmisült. Ez azonban egyáltalán nem gátolta meg a feleket abban, hogy minden sarkon „náci démont” lássanak, akit tűzzel-vassal írtani kell. Az elvtársaknak ébernek kell lenniük, ugyebár.
S bármily röhejesen hangzik ez így leírva, a recept – a ’68-as kulturmarxista forradalomnak köszönhetően – Nyugaton tökéletesen működik. A szélsőliberális elmebetegeknek „náci” mindenki, aki szemben áll az őrülettel, amit ők képviselnek. A nyugati szalonkonzervatívok szerint pedig éppen, hogy a feministák és a liberális elmebetegek a „nácik”, mert… hát, mi mások lennének? Igaz, hogy kulturmarxista és kommunista tanokat visznek tovább, internacionalizmusban hisznek, Marxot és elvtársait dicsőítik, a normális családmodell, a nemzeti büszkeség és a fehér rassz ellen harcolnak, egyszóval szemben állnak mindennel, amire a nemzetiszocializmus értékként tekintett, de ez nem fontos. Ami rossz, az „náci”, és kész. Itt tart ma a nyugati közbeszéd.
Itthon se jobb a helyzet
Azt hihetnénk, legalább Kelet-Európában, első sorban hazánkban jobb a helyzet. A közbeszéd szintjén aligha.
A külföldről pénzelt szélsőliberális-globalista média hazánkban is mindent megtesz, hogy „felvilágosítsa” az embereket, a modernkori főellenség bizony a „nácikban” (jelentsen ez bármit a mai világban) keresendő. Itthon is folyamatos a „fasisztázás”, amit egyébként a kommunisták kezdtek el még a két világháború között. 1956-ot is előszeretettel emlegették „fasiszta reakcióként”, ezzel legitimálva maguk előtt annak vérbe fojtását és a szovjetek behívását. Ezen gyakorlatot vitte tovább az elsikkasztott rendszerváltás után a médiába hatalmát átmentő kommunista értelmiség, akikhez idővel csatlakoztak liberális kollaboránsaik. Később átvette a „jobboldali” kormány médiája is a gyakorlatot. A Pesti Srácok például a nyugati kóserkonzervatívokat megszégyenítő módon „nácizza” a balliberális oldalt, a nacionalista mozgalmakat pedig egyenesen azzal vádolja, hogy az amerikaiak pénzelik őket, pusztán azért, hogy Orbán Viktort rossz fényben tüntessék fel!
A balliberális oldalnak azonban még erre is sikerült rátromfolnia, bizonyítva, ha elmebajról van szó, abban ők verhetetlenek. Jómagam például sosem gondoltam volna, hogy éppen Schiffer András lesz valaha „náci”, de hát ő is elkövette azt a hibát, hogy kibeszélt a liberális kánonból, ami ugye főbenjáró bűn. Előbb a kulturmarxista Gulyás Márton és a szélsőliberális (saját bevallása szerint centrista) Puzsér Róbert elmélkedtek azon a Partizánban, hogy hogyan kellene visszacsábítani Schiffert a „nem fasiszta oldalra” (hiszen, igazi antifasisztaként nekik sincs fogalmuk az ideológiák közti különbségről, és össze nem egyeztethető fogalmakat használnak rokonértelműként). Velük ellentétben az Amerikai Népszava már nem ilyen megbocsátó az LMP egykori társelnökével szemben, és ők egyenesen úgy fogalmaznak róla, hogy „a nácikkal parolázó” Schiffer András „egy sunyi náci, aki ezt leplezni próbálja, de nem tudja”. Monty Python jelenetbe illő, amit a bal- és jobbliberálisok e téren produkálnak…
Kiknél van a valódi hatalom?
Nekünk, magyaroknak, talán annyiban jobb a helyzetünk, hogy a kulturmarxista forradalomból mi kimaradtunk. Nekünk a szovjet szuronyok jutottak, melyek megmutatták, mi a valódi kommunizmus. Így itthon viszonylag nehéz eladni a „társadalmi igazságosság” romantikáját. Ebből kifolyólag aztán a fővárosi álértelmiségieken kívül alig egy markonyi egyetemista világpolgárt, meg néhány begyepesedett rákosistát lehet elrettenteni a folytonos nácizással.
Az ő nácifóbiájuk olyan súlyos, hogy ők – csak úgy, mint pl. a franciák vagy a németek – tényleg leszavaznának bármely inkompetens idiótára, korrupt gazemberre, vagy drogos bűnözőre, csak nehogy a „náci” nyerjen. (Mondjuk, ahogy a fővárosi önkormányzatokat elnézem, sokszor még „náci” kihívó sem kell ahhoz, hogy ilyenek legyenek a befutók.)
Az átlag embert azonban szerencsére nem érdekli ez a komédia. Sőt, a politikával aktívan foglalkozók még akár furcsállhatják is,
miért a bármiféle politikai hatalommal vagy befolyással egyáltalán nem rendelkező, marginális csoport ellen vív totális háborút a média és az „elit”?
Hiszen, kik sikkasztották el a rendszerváltást? A „nácik” vagy a kommunisták és a velük összejátszó bal- és jobbliberális vezetők? Kik privatizálták a nemzeti vagyont, majd játszották át külföldi kézbe? Kik mentették át hatalmukat az előző rendszerből? Szálasi követői vagy Kádár elvtársai? És kik azok, akik a jobb- és baloldali pártokban ma képviselőként ülnek a parlamentben? Kik döntenek a fejünk felett? Egykori hitlerjugenedesek vagy a KISZ pribékjei?
Mivel a „függetlenobjektív” média működése csak addig garantált, míg a globalistákat kiszolgálja, így ők nyilván nem fogják feltenni ezeket a (számukra kényes) kérdéseket, ahogy a válaszokat sem tőlük kell várni. De a szalonkonzervatívoktól sem remélhetünk sok jót, hiszen a „fontolva hátrálók” rég alávetették magukat a liberálisok játékszabályainak, így már az előtt vesztettek, hogy egyáltalán elkezdték volna a harcot. (Nem, mintha túl effektív lenne a taktikájuk, melyben azt igyekeznek bizonygatni a közvéleménynek, ők az igazi liberálisok, míg ellenfeleik a „valódi nácik”.)
A modernkori konzervatívok ugyanolyan kollaboránsai az ország vagyonát kiárusító posztkommunista elitnek, a velük összejátszó irányított médiának, no meg a ’90-es évek óta hazánkat gyarmatosító multinacionális karvalytőkének. Pedig ezek jelentik az igazi veszélyt Magyarországra, nem a „nácik”. Nem véletlen, hogy mindkét oldal mindent elkövet azért, hogy a probléma helyes analízise helyett mindenki „megbúvó nácira” vadásszon. Addig legalább senki sem leplezi le, hogy meztelen a király.
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
