A kecskeméti székhelyű Univer Cégcsoport mára a hazai élelmiszeripar és kereskedelem kiemelt szereplőjévé vált, amely kifejezetten a kommunikációja középpontjába állítja a magyar termékek képviseletét, árusítását, előállítását – elég csak az országhatáron kívül is ismert Erős Pista termékcsaládra gondolni.
Ehhez képest évek óta megfigyelhető tendencia, hogy a magyar gyümölcsök, zöldségek polcra helyezésekor állandó importkonkurenciát eszközölnek ellenük. Ez persze leveri a magyar termény árát, hamarabb fogy el a polcokról az import a hazainál, így legközelebb a kereskedő már alacsonyabb árat kínál a felvásárlónak, aki természetesen nem nyeli be a veszteséget, hanem ő is alacsonyabb árat kínál a termelőnek.
A gazdának viszont nincs lehetősége tovább terhelni a veszteséget valaki másra.
Jobb híján beletörődik és akár még mínusszal is túlad a gyümölcsén, mert a nyári nagy melegben napról napra romlik a betakarított áru minősége, értéke.
Világos, hogy ezzel szintén visszaélnek a nepperek, gyakran az utolsó utáni pillanatban érkeznek meg a felvásárlási ajánlataikkal, előre egyeztetve a élelmiszerláncokkal.
A hazai Univerben most kétféle barackot lehet venni. Az egyik magyar, a másik görög. A magyar barackból 1100, a görög barackból 900 forintba kerül egy kilogramm. Ráadásul a görög barack magyarnál kedvezőbb árára az üzlet még direkt fel is hívja a figyelmet.
„Értünk Kunság mezein / Ért kalászt lengettél, / Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.”
Igen, a pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem két azonos fajtáról van szó, ugyanakkor a vásárló számára teljesen biztos, hogy „csak” barackként kerülnek beazonosításra a képen létható gyümölcsök.
A magyar barack úgynevezett szőrös, őszi barack, a görög meg kopasz, kicsit keményebb. Az üzlet polcain a görög sokkal több ideig eláll, mint magyar barack. Külön arrogáns lépés, hogy a hazai őszibarackot úgy tették ki a vásárló elé, hogy háromszor annyi olcsóbb importtal pakolták körül, azt a látszatot keltve, hogy az itthoni gyümölcs az már csak valamiféle fölöslegként maradt ott a polcon. Ezen felül az import barackot úgy helyezték el, hogy belelógjon oda, ahol a magyar van kitáblázva.
A magyar kereskedelmi lánc minden lehető tudatalatti marketingtrükköt elkövet annak érdekében, hogy ne a magyar termék győzzön. Nagyon fontos, nem elhanyagolható tény, hogy
a Görögországból érkező Nektarin barack ugyanúgy megterem Magyarországon.
Tehát még véletlenül sem arról van szó, hogy az áruellátás biztosítása érdekében van szükség a behozatalra. Azon megint el lehet gondolkodni, hogy a kilós vásárló számára egyáltalán ezek két különböző terméknek számítanak-e. Jó eséllyel nem, szóval nyugodtan kimondható, hogy egy időben bőven elég lenne csak az egyiket felkínálni egy belvárosi üzletben. A termelői piacokon mind a kettő megtalálható, hiszen újra hangsúlyozandó, hogy mind a kettőt termesztik hazánkban.
A görög barack fellegvára a Thesszalonikitől északnyugatra elterülő Pella körzete, ami 1000 kilométerre van Budapesttől. Itt termelik meg, szüretelik le, hőkezelik, csomagolják, felpakolják, vámoltatják, ellenőrzik és utaztatják azt a barackot, ami a végfogyasztóhoz eljutva, mindezen költségek ellenére képes 200 forinttal toronymagasan megverni az itthonit.
Kinek az érdeke?
Ez nem egy vétlen öngól, hanem egy előre kitervelt stratégia eredménye kell, hogy legyen. Nem egy véletlen figyelmetlenség, vagy egy rövid hazaadás történt, hanem ordító bunda. Magyarországon, a magyar embereknek, a magyar üzlet a külföldi gyümölcsöt akarja lenyomni a torkán, olyan kárt okozva a még talpon marad gyümölcstermelőknek, ami azt eredményezi, hogy a következő generáció már nem fog tudni rentábilisan termelni és be fog állni az Orbán Viktor számára kedves német autógyárak egyikébe a szalag mellé. Mert tudjuk, mi Magyarország igazi versenyelőnye:
az olcsó munkaerő.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
