Összesen 7339 nap. Ennyi idő telik el Juhász Roland első és utolsó NB I-es mérkőzése között. A 37. életévét július 1-jén betöltő hátvéd még tizenhét sem volt, amikor az MTK játékosaként bemutatkozott az élvonalban – 2000. május 20-án, a Diósgyőr ellen 3–1-re megnyert mérkőzésen. S most, húsz év elmúltával arra készül, hogy a Mol Fehérvár FC csapatkapitányaként utoljára lépjen pályára. Merthogy elérkezett a búcsú napja: Juhász Roland a Ferencváros elleni mérkőzésen játssza pályafutása utolsó tétmeccsét – írja a Nemzeti Sport.
„Legördül a függöny – sóhajtott fel a védő. – Biztos, hogy furcsa lesz. Egy hete, amikor a Debrecent fogadtuk, tudtam, hogy az az utolsó előtti mérkőzésem, de utána még vigasztalhattam magam azzal, hogy lesz még egy. A keddi meccs után viszont már nem lesz több. Kavarognak bennem az érzelmek, egyik csodálatos emlék jön elő a másik után. Olykor el is érzékenyülök. Hálás vagyok a klubomnak, mert látom, mindent megtesz, hogy felejthetetlenné tegye a búcsúmat. Immár rajtam, illetve a társaimon a sor, nekünk kell mindent elkövetnünk annak érdekében, hogy legyőzzük a Fradit! Örülök, hogy ellenük játszom utoljára, bár gyanítom, ők nem lesznek tekintettel rá. Persze ne is legyenek! Azt szeretném, hogy vívjunk egy utolsó nagy csatát. A Ferencváros bajnokként érkezik hozzánk, de nincs kétségem afelől, hogy presztízskérdést csinál a meccsből. Mint ahogyan mi is: meg akarjuk mutatni, hogy a két csapat közötti tizennégy pontos különbség nem valós.”
Juhász Roland 2016-ban már megtapasztalhatta, milyen nehéz becsukni egy ajtót: tizenkét hosszú év után ugyanis elköszönt a válogatottól.
„Az sem volt egyszerű – ismerte el a hátvéd. – Érzelmekkel teli pillanatokat éltem át akkor is, amikor utoljára volt rajtam a címeres mez. A mostani annyiban lesz más, hogy egy még hosszabb fejezet zárul le, hiszen tízéves korom óta mondhatom magam igazolt labdarúgónak. Az elmúlt huszonhét esztendőből hét és felet töltöttem a Vidiben, olyan gyorsan eltelt ez az idő, hogy azt elmondani nem tudom. Némelyek azt gondolták, levezetni jövök haza, de úgy érzem, sikerült az ellenkezőjét bebizonyítanom. Rengeteget kaptam a klubtól, remélem, sokan úgy vélik, vissza is adtam valamit. Amit szerettem volna elérni a csapattal, el is értem: bajnoki címeket nyertünk, Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhettünk, miközben az Európa-liga csoportkörében is megmérethettük magunkat. Nem vitás, életem egyik legjobb döntése volt, hogy Székesfehérvárra szerződtem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a pályán fejezhetem be a játékot, ráadásul szurkolók előtt. Még nem tudom pontosan, mit hoz a jövő, , de nem titok, örömmel maradnék a fehérvári klub kötelékében. Ez azonban még a jövő zenéje, most semmi más nem érdekel, mint hogy a Fradi elleni meccs után győztesen hagyhassam el a pályát. Nyerni akarok – még egyszer, utoljára.”
Az utóbbi években rendszerint a Ferencváros és a Mol Fehérvár versengett az aranyéremért, így a két együttes egymás elleni párharcra presztízsmeccsé nemesedett. Ezúttal némileg más a helyzet, elvégre a vendégek bajnokként érkeznek a Mol Aréna Sóstóba, míg Joan Carrillo együttese biztosan a második helyen végez.
„Két profi együttes lép pályára, úgyhogy a motivációval egyik oldalon sem lesz gond – nyilatkozta lapunknak Miha Blazic, a Ferencváros szlovén hátvédje. – Amíg nincs vége a bajnokságnak, nem dőlhetünk hátra, ráadásul, ha fehérváriak hazai pályán esetleg nekünk esnek, mi pedig leeresztve állunk a meccshez, csúnya véget érhet a kilencven perc. Talán nem lesz annyira intenzív és feszültséggel teli a találkozó, mintha most dőlne el az aranyérem sorsa, ugyanakkor a hazai csapat vélhetően meg akarja mutatni, hogy a tabella nem mutat reális képet, nincs tizennégy pontos különbség a két együttes között. Fel kell vennünk a kesztyűt, a Ferencváros mezében egyébként is minden meccsen a legtöbbet kell nyújtani.”
(Nemzeti Sport – Fotó: Dömötör Csaba)
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
