Riportsorozatunk előző három részében részletesen bemutattuk, miként köteleződött el egy tizenéves fiatal az egyházi pálya iránt, majd szemelte ki az ártatlan fiút egy magas beosztású homoszexuális pap. Mészáros István, aki akkoriban a kalocsai érsek általános helynöke volt, több év alatt férkőzött Dani bizalmába, lett a bérmaapja, lelki vezetője, mentora, segítője. Aztán a fiú apjának halála után kikezdett vele, egy alkalommal durván leitatta, magához húzta, a fülébe sugdosott. Amikor Dani magához tért az alkohol okozta bódulatból, az asztal végében állt és a nadrágja le volt tolva. Mészáros hívogatta, üzenetekben zaklatta. Többször a hatalmával visszaélve próbálta magához rendelni. Majd szerelmes levélben vallotta meg perverzióit. A levélből kiderült, hogy már akkor szexuális vágyat érzett a fiú iránt, amikor mindössze 17 éves volt. A kispap hiába kért segítséget, pedig a nuncius titkárához, Tóth Tamáshoz fordult, aki a saját kezébe vette az ügyet. Dani atya élete, papi pályája a lejtőn lefelé indult el, magára maradt, míg Mészáros megúszta annyival, hogy a helynöki poszttól el kellett búcsúznia. Rangban, beosztásban felfelé indult.
Miután kicsaptak a szemináriumból, hiába mentett meg úgymond kétszer is az érsek, folytathattam a főiskolát, gyakorlatra Kiskunhalasra kerültem, aztán pappá szentelt, amikor arra már nem is számítottam. Éreztem, hogy én vagyok a terhes. Az egyházmegye papjai egy része szemében azért voltam rossz, mert megvádoltam Mészáros István atyát. Mások pedig ma már tudom, hogy féltek tőlem. Én vagyok az, aki köp
– magyarázza Dani atya.
Ahogy azt az elmúlt hónapok igazolták, volt is félnivaló. Hogy kiderülnek sötét titkok. A fiatal papnövendék, aki fellázadt a homoszexuális pap zaklatása ellen, akinek hatalmi befolyása alatt állt, később Kecskemétre került. A Szentcsalád Plébániára. A plébános, tehát a felettese Hatházi Róbert lett. Az a Robi atya, akit a nyár végén függesztett fel Bábel Balázs érsek, miután bejelentés érkezett arról, hogy tizenéves kamasz fiúkat molesztálhatott éveken át.
Dani azt mondja, látta, hogy Hatházihoz járnak fiatal fiúk a plébániára. Gyanús is volt neki a túlzott közelség és ahogy fogalmaz, Mészáros zaklatása óta úgy kifinomultak a radarjai, hogy azonnal észreveszi a szexuális másságot. Hatházin is látta. De egyfelől az atya jó volt hozzá, felelős, komoly feladatokat bízott rá, még a helyettesítését is, amikor napokra, vagy akár hetekre elutazott.
Azonkívül úgy voltam vele, hogy már Mészárost sem akarták elhinni, pedig bizonyítékom volt, a levél. Féltem attól, ha előállok újabb vádakkal, megint én kerülök nehéz helyzetbe. Biztos voltam benne, hogy nem hinnének nekem
– fogalmaz.
Az is hozzátartozik, hogy őt nem merte megkörnyékezni Robi atya. Miután az egész egyházmegye tudott róla, hogy Mészárost feljelentette a molesztálásért, zaklatásért az érseknél, Hatházi nyilván nem akart így járni. Viszont terhes lett számára a fiú, akitől tartani lehetett, hogy eljár a szája. Megkérte az érseket, hogy helyezze el onnan Dani atyát mert problémás.
Azzal vádolták, hogy nyugtatókat szed és gyógyszerre iszik. Dani állítja, ez nem volt igaz. Mélyvénás trombózisa volt, ezért került kórházba, arra szedett gyógyszert, és ha annyira problémás lett volna, Hatházi atya nem bízta volna rá olykor hetekre a plébániát, a híveket, a pénztárat, mindent. Hiába próbálta védeni magát, Robi atyával szemben nem volt szava. Leányvárra küldték, a papi elvonóra – rehabilitációs intézetbe.
Ezt követően már csak egy szolgálati helyi volt. Szeremle. Távol mindentől, ahol senkit sem ismert. Az ifjúságneveléstől, amivel mindig foglalkozni szeretett volna, egyre távolabb került.
Itt feladtam. Egyértelműen éreztem, hogy nemkívánatos vagyok, meg akarnak szabadulni tőlem. Ha nem követtem el semmit, akkor is rám fogtak valamit, úgy befeketítettek az érsek előtt, hogy esélyem sem volt. Valóban komolyan inni kezdtem. Balesetet is szenvedtem, de messze nem úgy történt, mint ahogy azt állították később a sajtónyilatkozatokban
– magyarázza Dani.
A fiatal papot végül felfüggesztették. Úgy került nyilvánosságra az ügy, hogy 2020-ban, miközben megtört lelkét pszichológus és lelki segítő által próbálta összerakni, arra jutottak, gyógyulásának egyetlen útja, ha helyre tudja tenni magában a tíz évvel korábban történteket. Újra az apostoli nunciatúrához fordult, de választ sem kapott a leveleire. Közel egy évet töltött Lengyelországban a cenacoloban (szenvedélybetegeket, valamilyen függőségben szenvedőket segítő, támogató zárt lelki közösség). Felépült, le tudta tenni az alkoholt, azt mégsem sikerült elérnie, hogy felfüggesztését feloldják és visszatérhessen a papi hivatáshoz. Elhelyezkedett egy gyermekotthonban, ahol végre újra foglalkozhatott volna azzal, ami az álma volt, ifjúságneveléssel, de amikor kiderült, hogy felfüggesztett pap, megváltak tőle.
Azt mondja, nem tudja, utána nyúlt-e valaki, vagy csak féltek az otthonban egy rossz hírű expaptól. Merthogy széles körben elterjedt, Dani atya balhés, kezelhetetlen.
Bár én sokkal inkább látom lelki szemeimmel az akkori Dani atyát összetörtnek, mindenben csalódottnak, aki már semmiben sem talál fogódzót, mint kezelhetetlen súlyos esetnek, akitől meg kellett szabadulni. Ha ez utóbbi volna is az igaz, az akkor is elgondolkoztató, hogyan vált, válhatott ilyenné néhány év leforgása alatt egy katolikus egyházi közösségben, amelynek a szeretetről, egymás szolgálatáról és a megbocsátásról kellene szólnia, abban a közösségben, ahová kamaszként szívvel-lélekkel vágyott és mindenét erre a szolgálatra áldozta volna.
Különösképpen pikáns képet mutat, ha egymás mellé tesszük Dani atya és az őt molesztáló István atya életútját, kiváltképp elmúlt tíz évét. A védtelent, a bántalmazottat kivetették, a bántalmazó, kamasz fiúkra gerjedő homoszexuális pap érinthetetlen. Épp hogy meglebbentette a botrány szele, elfújni, de még megingatni sem tudta sziklaszilárd pozícióit.
Dani atya végső elkeseredésében, amikor már végképp úgy érezte, senki sem akarja meghallgatni a történetét, a fájdalmait kiírta a közösségi oldalára. Kiposztolta Mészáros pajzán, erkölcstelen szerelmes levelét is. Nem mondhatta el senkinek, elmondta hát mindenkinek…
Mivel ekkor a sajtó is felkapta az ügyet, sokan azt mondják, ezzel vágta el magát végleg. Eddig csak problémás volt, most áruló is lett.
Sok minden történt még vele, ami már túl személyes ahhoz, hogy ország-világ elé tárjam.
Elég, ha annyit tudnak, mindez nem törte meg a hitét, nem hogy Istenben, a katolikus egyházban sem. Most is előttem a kép, ahogy először megláttam. Ujján a vastag ezüstgyűrűvel, rajta a feszített Jézussal, csuklóján a máriás karkötőkkel. Bibliát idéz, régen élt szerzeteseket, és keresi, hogy mire akarják megtanítani a nehézségek, amik neki hatványozottan kijutottak. Templomba jár, amikor csak ideje engedi a folyamatos éjszakai műszakok között, és nem csak az üres falak közé imádkozni, hanem misékre is.
Valamiért még mindig élek
– mondja.
Majd hozzáteszi, persze benne is – ahogy minden emberben – felmerül, Isten miért hagyta ezt, de mindig arra jut, hogy nem Isten és nem is az egyháza az, ami rossz, legfeljebb emberek benne. Vannak a valóban bűnösök, azok, akik olykor vétkeznek és bűnbocsánatot kérnek, és vezekelnek, vannak akik hibáznak és rossz hangokat követnek. És minden okkal történik.
Szeretnék még visszatérni, de már csak valamilyen olyan szolgálatra, ahol hasznosítani tudnám mindazt, amit a saját talpraállásomból megtanultam. Segíteni másoknak, akiket valamiért megtört az élet. Megmutatni nekik, hogy mindenhonnan fel lehet állni. Egy ilyen elhívásra biztosan igent mondanék. Mindaz, ami velem történt, alapvetően megváltoztatott. Mert a gyötrelmek nem csak megtörik, tanítják is az embert. Én az elmúlt években tanultam meg igazán értékelni azt, amim van és azt is, hogy mi a valódi alázat. Ha túléltem, az okkal történt, talán az, hogy én adjak most mindebből másoknak, akik még annak az útnak az elején vannak, amit én végigjártam
– magyarázza.
Hogy lesz-e erre lehetősége egyszer, talány. Még mindig pap, a felfüggesztését bármikor visszavonhatnák, de most Dani is azt szeretné, ha végére érnének azok a folyamatok, amelyek a gyermekeket bántalmazó papok ellen indított eljárással elkezdődtek. Azt mondja, bízik benne, hogy ezúttal talán máshogy lesz, mint tíz évvel ezelőtt vele történt…
Még Mészáros Istvánt is utolérheti az új szelek sodrása.
2020-ban ugyanis, amikor többen azt firtatták, hogy lehetséges, hogy Mészáros István ezzel a múlttal a kalocsai gyermekotthon lelki vezetője lehet, vagyis kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekekkel foglalkozhat, azt senki sem akarta meghallani.
A gyermekvédelmi törvény legutóbbi szigorítása prevenciós célzattal előírja a gyermekotthonok dolgozóinak kvázi teljes átvilágítását, ami jelen pillanatban is zajlik. Hogy mennyire jó módszerekkel és valóban azt vizsgálják-e amit kell, most ne feszegessük. Azt viszont mindenképp, hogy tervezik-e az elmúlt hetek botrányainak fényében kiterjeszteni az átvilágítást a gyermekvédelemben dolgozó egyházi személyekre.
A riportsorozatunkban eddig szerepelt papok, Rónaszéki, Hatházi, Mészáros az ifjúságnevelésben is dolgoztak, szolgálati idejük jelentős részében foglalkoztak gyermekkel. Még Tóth Tamás is, akinek épphogy felmerült személyes jó kapcsolata a pedofil vádakkal illetett Róbert atyával, egyes információk szerint máris Bábel érsek nevében írhatott és adhatott ki saját magát mentegető közleményt. Az MKPK-titkár a Fény Gyermekei Ifjúsági Közösség újjászervezője volt, és megjelent mellette egy másik olyan atya, aki riportsorozatunkban még fog szerepelni…
Térjünk vissza egy utolsó bekezdés erejéig Mészáros Istvánra, aki még most is a gyermekotthon dolgozója. 2021-ben megjelent riportok szerint ott, a kalocsai gyermekotthonban is felmerültek vele szemben a gyermekeket érintően molesztálásra, szexuális visszaélésre utaló vádak. A büntetőeljárást kétszer is lefolytatták. De erről majd a következő részben.
Vezető kép: AI
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
