Az ország számos ipari üzemében tapasztalni, hogy a vendégmunkások érkezésével párhuzamosan zajlik a magyar dolgozók bújtatott leépítése. A 24.hu-nak egy konkrét példát is bemutattak Nógrád vármegyéből. E húzásokkal a cégek a munkaerő kiszolgáltatottságára építenek, ismét napirendre került a túlóraszám megemelése. „A Mahle autóipari cég balassagyarmati üzemében arra lettek figyelmesek a helyi kirendeltségünknél, hogy a magyar dolgozókba mindenféle okkal „beleáll” a cégvezetés, burkoltan belekötnek az emberekbe, majd fegyelmi ügyekre hivatkozva rövid úton megszüntetik a munkaviszonyukat. Érdekes módon nagyjából mindig annyi magyar munkavállalót küldtek el, amennyi indonéziai kölcsönzött munkás érkezett éppen” – számolt be a 24.hu-nak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.
Beszámolt egy konkrét esetről, mikor is egy magyar dolgozó bevitte telefonját a gyártóterületre. Amikor ezt kiszúrták, azonnal megbüntették, mondván ezt a belső szabályzat tiltja. „Ami igaz ugyan” – ismerte el, ám hozzátette, hogy ezt eddig senki sem vette komolyan. Az indonézek és ukránok ráadásul ott telefonálnak a gyártósor mellett, mégse kapnak még csak figyelmeztetést se, nem hogy büntetést. Ám ilyen esetekben sosem lehet azzal érvelni, hogy más is ezt csinálja, így a dolgozót vétkes kötelezettségszegésre hivatkozva eltávolították a cégtől.
Ezeknél az ügyeknél nem az történik, ami – a hírek alapján – a Continental makói gyárában történt, hogy nyíltan felmondanak 50 magyar dolgozónak, hanem egyedi esetek szerint, a munkavállaló hibáját követi egy-egy munkaviszony-megszüntetés.
Ez a finomított verzió, amit bújtatott cserének nevezhetünk
– értékelt az érdekképviseleti vezető.
Arra is rámutatott, ez nem egyedi eset, országszerte így zajlik rengeteg gyárban, ahol megkezdődött a harmadikvilágbeliek beáramoltatása. A feldolgozóiparban például már egyenesen létszámstopról beszélnek a magyar munkaerő tekintetében, és a már ottlévő magyarokra is jóval több szabály vonatkozik, ahogyan azt is biztosra vehetik, ők lesznek elsőnek kirúgva.
Elüldözik a magyarokat
Számos cég szabályosan elüldözi a magyar dolgozókat, aki nem megy magától, azt végül kirúgják. A beszélgetésből kiderült, az idei évben több száz magyar munkás hagyta ott példának okáért a német Mahle Compressor Hungary Kft. üzemét. A balassagyarmati gyárból nem egyszerre rúgták ki az embereket, hiszen az túl feltűnő lett volna, hanem szépen, lassan haladtak a lecserélésükkel. A leépítés senkit nem kímélt, még olyan is munka nélkül találta magát, akinek csupán pár hét kellett a 20 éves évfordulójához. De nem volt elég idegen ahhoz, hogy maradhasson. Olyanok is voltak, akik maguktól jöttek el.
„Évtizedek óta ott dolgozó emberek hagyták el a gyárat: olyan konkrét esetről is tudok, hogy az illetőnek pár hét volt hátra a 20 éves évfordulójához, amit az üzemben eltöltött, mégis önként beadta a felmondását. Márpedig az, aki ilyen régóta egy helyen van, rendkívül nehezen vált munkahelyet” – szemléltette a kialakult helyzetet.
Szerinte több csoportvezető is otthagyta a Mahlét azért, mert bármilyen nyelvtudás és tolmácsolás nélkül odaküldték nekik betanításra az indonéz vendégmunkásokat, miközben a darabszámot szigorúan megkövetelték a folyamat során.
Nehéz bizonyítani, de az történt, hogy magyar dolgozókat küldtek el, s helyükre indonézeket vettek fel
– magyarázta. „Eközben a szakszervezet mindenben a gyárvezetés érdekeit szolgálja ki, és semmit nem lép”– méltatlankodott.
A hivatalos adatok szerint a leépítések következtében a cég alkalmazotti létszáma a tavaly decemberi 675-ről idén őszre 556-ra csökkent. Ezek az adatok azonban mit sem érnek, hiszen a kölcsönzött munkaerő nem jelenik meg a hivatalos létszámadatokban, tehát akárhány indonézt vagy pakisztánit felvehetnek, annak ott nyoma nem lesz.
A cég cáfolja, hogy az importmunkások miatt rúgták volna ki a magyarokat
A 24.hu megkereste a Mahle-t azzal a kérdéssel, hogy a fegyelmi ügyek alapján elbocsátottak, valamint az önként távozók száma az idén már valóban több száz főre rúghat-e. Szintén rákérdeztek arra is, hogy mekkora létszámban vannak jelen, s érkeznek-e még a társasághoz indonéz vendégmunkások, továbbá helytálló-e az állítás, hogy velük helyettesítik az eltávozó magyar dolgozókat. A cég nevében Papp Péter, HR-igazgató válaszolt.
Ő egyfelől elismerte a leépítések tényét, ám cáfolta, hogy fegyelmi okok vagy az importmunkások beáradása állna a háttérben. Szerinte a kirúgások mögött kizárólag „gazdasági kényszer” áll.
„Az autóipar (és ezen belül különösen az e-mobilitás) fennálló bizonytalanságai miatt vevőink is csökkentették a tőlünk megrendelt termék-darabszámot. Az önkéntes munkavállalói távozás pedig a nagyon feszített magyar munkaerőpiacon természetes jelenségnek tekinthető, ezzel sajnos minden cég küzd. Mivel nagy arányban vesszük igénybe a munkaerőkölcsönző-cégek szolgáltatásait, a végrehajtott létszámleépítés túlnyomó többségében a kölcsönzötti állományt érintette” – állította.
Elismerte az indonéz munkavállalók jelenlétére vonatkozó híreket, ám hozzátette, ők még tavaly télen érkeztek, ezért „súlyosan félrevezető és rosszindulatú tehát az ő jelenlétüket összemosni az idén nyáron és ősszel végrehajtott létszámleépítésekkel”.
„Jelenleg néhány tucat harmadik országbeli kollégánk dolgozik a MAHLE Compressors Hungary Kft-nél és nem tervezzük a létszámuk bővítését. Ahogy már a fentiekben jeleztem, a két dolognak semmi ok-okozati kapcsolata nincsen” – írta a HR-igazgató.
Országos szinten zajlik a magyarok lecserélése
A beszélgetésben is kitértek rá, azok a magyar dolgozók, akiket nem kirúgtak, hanem felmondásra kényszerültek, több szempont miatt dönthettek így. A legfőbb okok általában az embertelen körülmények, a túlhajszoltság és a „megfeszített munkatempó” (ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy magyarnak három dolgozó munkát kell elvégeznie negyedannyi fizetésért). Mivel a létszámbővítésről a legtöbb cég hallani sem akar, és a rendelkezésére álló munkásokból próbál meg annyit kifacsarni, amennyi csak lehetséges, a legtöbb magyarnál előbb vagy utóbb elszakad a cérna, hiszen még magánéletük sincs.
Ezzel szemben a harmadikvilágbeliek számára „minden olyan perc, amit nem pénzkereséssel töltenek, valójában veszteséget jelent”. (Pláne, amikor szembesülnek azzal, hogy a Magyarországon megkeresett bér valójában mennyit ér.) Távol az otthonuktól egy idegen kultúrában, egy idegen szálláson valahogy el kell tölteniük az idejüket. Jellemzően nemigen tudnak mit kezdeni magukkal. Mint mondja,
ők szívesen túlóráznak. Még annál is sokkal többet, mint amennyi törvényileg megengedett.
Ráadásul az importmunkások törvényileg is védve vannak, ugyanis túlnyomó részük szerződése határozott idejű, ami azt jelenti, hogy csak nagyon drága kompenzációval lehetne őket elküldeni. (Ez alól az egyetlen kivétel, ha valamilyen nagyon durva hibát követnek el, amire hivatkozva ki lehet őket rúgni.)
„A legfelháborítóbb az a munkáltatói szemlélet, amely nincs tekintettel a társadalmi igényekre, a családbarát munkahelyre és antiszociálissá teszi a munka világát” – magyarázza, majd szó szerint idéz egy vállalati vezetőt:
azért kell alkalmazni vendégmunkásokat, mert ezeknek nincsenek kölykeik
– számolt be László.
A vadkapitalista tőkés ezalatt természetesen nem azt értette, hogy nincs gyereke a harmadikvilágbelieknek (hiszen a termékenységük többszöröse a fehér európaiaknak), hanem azt, hogy az ő esetükben nem történhet meg olyan, hogy a gyerekük betegsége miatt lemondják a műszakot, hiszen a családjuktól több ezer kilométer választja el őket. Ezért családi, magánéleti problémáik miatt nem fognak otthon maradni, hanem bejárnak dolgozni. A legtöbb gyártulajdonos és vezető pedig elsősorban biorobotokat lát, nem embereket, így nekik a vendégmunkás az ideális dolgozó.
Konkrét példák is felmerültek, amivel a magyar dolgozókat távozásra lehet kényszeríteni (különösen a családosokat). Bevett gyakorlat, hogy a munkaidőkeret alkalmazásánál olyan munkarendeket találnak ki a cégeknél, melyek alapján végig kell dolgozni egy egész hónapot a többletórák kifizetése nélkül, majd azokat a következő hónapra „lecsúsztatják” és hétköznap adják ki szabadnapként. Pont akkor, amikor a gyerekek iskolában vannak, a házastárs dolgozik. Az egyik dél-koreai cégnél pedig már előfordult, hogy megszüntetették a vállalati buszjáratokat, így sokak számára lehetetlenné vált, hogy normál időben jussanak be a munkahelyre.
Ezeket mind megtehetik, hiszen a szélsőliberális gazdaságpolitikát folytató Fidesz-kormány ezt lehetővé tette számukra.
Silány minőségű munkahelyek, magas fluktuáció
A magyar gazdaságot régóta égető munkaerőhiány jellemzi, aminek a legfőbb oka még csak nem is a megalázóan alacsony bérekben keresendő. Kétségkívül ez is kiemelt tényező, ám ennél is többet nyom a latban, hogy milyen körülmények uralkodnak egy munkahelyen. És a magyar gyárak jelentős többsége ebből kifejezetten pocsékul teljesít. A borzalmas körülmények, a silány vezetés, az irracionális követelmények és a minősíthetetlen bánásmód következtében számos ágazatban – kiemelten a feldolgozóiparban – óriási a munkaerő fluktuáció, ami azt jelenti, hogy nem lehet egy normális csapatot kialakítani, hiszen amint a dolgozók látnak egy esélyt, azonnal váltanak, gondolván, „ennél csak jobb lehet”.
Korábban emiatt emelkedtek valamelyest a bérek, ám nagyon megdrágult a foglalkoztatás, hiszen a toborzás, a betanítás nagyon költséges dolgok: átlagosan 3-6 hónap szükséges ahhoz, mire egy új dolgozó foglalkoztatásból nyereség jön vissza – világított rá az alelnök.
Természetesen a normális körülmények megteremtése fel sem merült a vállalatoknál, hogy az emberek maradni akarjanak. Inkább az olcsó vendégmunkások felé fordultak. Államközi szerződésekkel, igen laza szabályozással hozta helyzetbe a kormány által amúgy is megtámogatott munkáltatókat.
E lépésekkel, és az erőltetett akkumulátoripari fejlesztésekkel azonban a magyar gazdaság egy olyan spirálba kerül, amelyet a közgazdaságtan a közepes fejlettség csapdájának nevez. Vagyis ahelyett, hogy az innováció, az oktatás fejlesztését, a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek betelepítését céloznák meg,
inkább a gyenge minőségű munkahelyeket, az alacsony béreket, és a rossz munkakörülményeket konzerválják.
A magyar jogszabályi és gazdaságpolitikai környezet a munkaerő kiszolgáltatottságára épít, a munkaidőkereteket, a túlóraszabályozásokat Európában sehol nem alkalmazzák ennyire extrém módon – hangsúlyozta Galgóczi Béla az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) vezető kutatója, a Magyar Közgazdasági Társaság novemberi rendezvényén.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
