Szégyen

Nap-nap hallani, hogyan próbálja egymást túllicitálni a kormány és a balliberális oldal, hogy ők a demokrácia bajnokai.

A szót tettek kell kövessék. Tettek azonban nem következnek, mikor " target="_blank" rel="noopener noreferrer">a választások véghajrájában letiltják a parlamentbe készülő Mi Hazánk oldalát, sőt, valószínűleg sokan közölük fellélegeznek, örvendenek. Már megint egy külföldi cég szól bele egy állítólag szuverén ország választásába, és akik a demokrácia őreiként tetszelegnek rendszeresen, virulnak.

Orbán Viktor mondta egyszer: "Ne figyeljenek oda arra amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok." Úgy tűnik így van ez az ország függetlenségével is, hiszen ami történt, az nem csak egy bizonyos köröknek nem tetsző párt gáncsolása, de a szuverenitásunk, Magyarország függetlenségének meggyalázása. Orbán Viktor nem hogy nem tesz, nem is mond semmit ebben a helyzetben. Miniszterelnökünknek úgy tűnik nem lényeges a sérelem, ha az nem rajtuk csattan. Ha egyszer siránkozni hallunk tőlük bárkit (mert előbb-utóbb őket is eléri a globális cenzúra), gondoljunk vissza erre a pillanatra, mikor a mi oldalunkon süllyedt Magyarország hajója, és ők csak sumákoltak, félrenéztek. Aztán majd lehet rimánkodni, ha már az ő lábukat éri a víz.

A balliberálisok is megmutatták, bár róluk már tudtuk (" target="_blank" rel="noopener noreferrer">kivétel Schiffer András, mint általában), hogy ők is addig aggódnak a demokráciáért, ameddig nem nekik ejt le a talaj. Persze, miért is emelnék fel a hangjukat, nekik ezek a globális nagyvállalatok az uraik, az állítás most csak újabb bizonyítást nyert. Az a helyzet, hogy lassan tényleg közelebb állnak már Nyugat-Európához, Amerikához, mint hozzánk magyarokhoz. Eddig is ők importálták a nyugati újbeszélt és erőltették országunkra. Ha lehetőségük engedné, ugyanígy járnának el velünk, hiszen amit mi képviselünk, azt a nagy befogadók képtelenek befogadni, hiszen eltér az ő véleményüktől.

Szégyen. Szégyen az országra, szuverenitásunkra, a kormányra, a baloldalra, a demokráciánkra, ami valójában mindig is ilyen volt, csak nem került fényre.

(Rastignac)