Magyar szerzeteseket internáltak és deportáltak a kommunisták 75 évvel ezelőtt

Hetvenöt éve, 1950 júniusában kezdődött el a magyar szerzetesek szétszóratása, a mintegy tizenegy és fél ezer férfi és női szerzetes internálása és kitelepítése. Az évfordulóra konferenciával emlékeztek kedden Szegeden – számolt be róla az MTI.

A tanácskozásnak a Szegedi Tudományegyetem Bolyai-épülete, az egykori piarista gimnázium adott helyet, ahonnan 1950. június 9-ről 10-re virradó éjjel a rend tagjait fegyveres őrség kíséretében vitték el. Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, ezek a történelmi események sebet ütöttek a nemzet lelkén. A hatalom próbálta betiltani azt a kultúrát, szociális érzékenységet, a szabadság krisztusi formáját, amit a katolikus szerzetesség képvisel. 

A kapuk nyitva állnak mindenki előtt

„A szerzetesi közösségeknek számos, az egész társadalmat szolgáló tevékenysége volt, mindent megtettek – akár az orvosláson, akár a nevelésen keresztül – azért, hogy az egyszerű nép jobban éljen” – mondta a tartományfőnök. 

A szerzetesség az egész embert akarta nevelni, és ma is ezt teszi. 

„A piarista iskolák, ahogy az összes katolikus iskola, nyitva állnak mindenki előtt, azokat az evangéliumi értékeket szeretnék továbbadni, melyek mindenki számára erőt és támaszt tudnak nyújtani” – közölte Zsódi Viktor. Mint mondta, azért fontos a szerzetesi közösségek újraéledése, mert elkötelezettségük olyan szinergiákat teremt, amelyekre a mai társadalomnak szüksége van.

A tartományfőnök hangsúlyozta, hálásnak kell lenni azoknak, akik nagyon nehéz időkben megőrizték szerzetességüket. Bár elvették munkájukat, rendházukat, közösségüket, szerzetesi öltözetüket (habitusukat), de a szerzetesi fogadalmukat nem vehették el tőlük. Ezek az emberek megőrizték Krisztushoz tartozásukat, keresztény hitüket, majd ők tették lehetővé, hogy újraindulhasson a szerzetesi élet Magyarországon. 

Több hullámban deportálták a szerzeteseket

„A szétszóratás idején a szerzetesek – a portássá lett piarista atyák, a segédmunkássá lett egyetemi tanárok, a takarítónővé lett iskolanővérek – megszentelték azt a világot, ahova jutottak” – fogalmazott a szerzetes. A mai világban a szerzetességnek és minden keresztény embernek az a hivatása, hogy megtalálja, hogyan tud ma az evangélium értékeivel embertársai segítségére lenni. 

„A keresztény embernek az a hivatása, hogy az evangélium értékeit megélve boldoggá váljon, és ezt a boldogságot láthatóvá és vonzóvá tegye mások számára is” – mondta a piarista tartományfőnök. 

Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja szerint a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása és a szerzetesek szétszóratása talán a legnagyobb csapás volt, amely az egyházat érte 1945-öt követően. Magyarországon 1950-ben több mint hatszáz kisebb-nagyobb rendházban 23 férfi és 40 női szerzetes közösség működött. 

A kultuszminisztériumi kimutatás szerint 2580 férfi és 9146 női szerzetes élt az országban, közölte a történész. Az első deportálásokra 1950. június 9-ről 10-re virradóra a déli és a nyugati országrészben került sor, mintegy 320 férfi és 700 női szerzetest vittek el a rendházakból. Szegedről is ekkor hurcolták el az iskolanővéreket, a ferences, a jezsuita, a piarista atyákat a többi szerzetesrend tagjaival együtt, a kutató elmondása szerint. A deportálások több hullámban, az ország különböző régiójában folytatódtak. Az államvédelem pontos nyilvántartással rendelkezett, név szerint keresték a szerzeteseket a rendházakban.

A kommunisták tették rá a kezüket az ingatlanokra

„A kitelepítéseket és internálásokat követően egy 1950. szeptember 7-én hozott törvényerejű rendelet fosztotta meg működési engedélyétől a szerzetesrendeket. Csupán négy szerzetesrend dolgozhatott tovább az általuk fenntartott nyolc gimnáziumban” – mondta Soós Viktor Attila. „A pártállam célja az volt, hogy a szerzetesek letegyék habitusukat, kilépjenek a rendből, de nagyon sokan fogadalmukat mindvégig megtartották, noha azok a keretek, melyek életüket meghatározták, pillanatok alatt széthullottak” – közölte a szakember. „A szerzetesek által használt ingatlanokat a pártállam kollégiumként, iskolaként vagy idősotthonként »hasznosította«, de volt olyan épület, melyben az államvédelem kirendeltsége vagy termelőszövetkezet gépállomása működött később” – tudatta a történész.