Ne legyen kényszer az oltások felvétele! – Tüntetők vártak hiába Rétvári Bencére

A meghívott és hiába várt államtitkárral ellentétben, szerkesztőségünk ott járt azon a demonstráción, mely az oltáskárosult, oltásellenes szülők részvételével zajlott, s néhány résztvevőt megszólaltatva adja vissza azt a kesernyés, de titkon bizakodó hangulatot, ami országunk egyik legszebb terének szegletét ezen a délelőttön belengte.

Gyönyörű, verőfényes nap fogadta kedden délelőtt a Kossuth téren azokat, akik az Andrássy-szobor tövében szerettek volna találkozni Rétvári Bence államtitkárral, s feltenni neki azt a kérdést, amelyre bizonyára nagyon nehezen tudott volna válaszolni: „Vajon hány magyar gyermek életet kell még elveszíteni addig, amíg a kormány által erőltetett oltási kötelezettséget végre törvényileg szabályozva megváltoztatják, és a szülők számára választhatóvá teszik a gyermekoltások beadását?”

Az államtitkár a hivatalosan elküldött meghívó ellenére – ahogy az várható volt – nem jelent meg az előtt a közel száz ember előtt, akik kíváncsian várták volna a fent említett kérdésre adott válaszát. Így az összegyűltek egy majd három órán át tartó néma tüntetés keretében, tábláikat magasra emelve fejezték ki azt a népakaratot, amelyre a kormány eddig érdemben nem reagált.

Egy olyan néma tüntetésen vettünk részt a Parlament előtt, amit Mihalik Angelika ügyvédnő szervezett, érdemes volt tehát hozzá fordulnunk először:

„Erre a tüntetésre alapvetően az oltássérült gyermekek szülei – akik nagyrészt a mi ügyfeleink – s azok gyermekei jöttek el. Célunk elérni, hogy azoknak a gyermekeknek a szülei, akik nem szeretnék, hogy oltásokat kapjanak a gyermekeik, azok választhassanak, oltatják-e a gyermeküket, vagy sem. Ezt a választást az is indokolja, bizonyítható, hogy sok gyermeknek az egészségét az oltások tették tönkre, sőt az is előfordult, hogy valamely gyerek az oltások következtében hunyt el.

Ma a rendszer úgy működik, hogy hiába hívja fel a figyelmet egyes esetekben a várható veszélyekre akár több gyermekorvos is, amikor a hatósághoz beadjuk a mentesítési kérelmet, a hatóság az orvosi szakvéleményt az oltási tanácsadókkal felülbíráltatja, s ők azok, akik végső soron döntenek, oltható-e a gyermek, vagy sem. Ha pedig az a döntésük – s gyakorlatilag mindig az – hogy oltani kell, akkor ezt az utasítást a gyermekorvosnak kötelező végrehajtania. Úgy, hogy tudja, ezzel nagy valószínűséggel árt a gyermeknek, netán még a halálát is okozhatja.

Ügyvédként már két éve pereskedünk a bíróságokon a céljaink elérésért, de nem igazán sok sikerrel. Ezeket a pereket arra alapozzuk, hogy a jogszabály azt mondja: ha a kötelező oltás miatt a gyereknek várhatóan romlik, sérül az egészsége – vagy meghalhat – akkor az orvosnak ki kell adnia egy szakvéleményt, hogy a gyerek nem oltható. Ennek alapján pedig a hatóságnak ki kell mondania, hogy ez a gyerek mentesül a kötelező oltás alól. Ennyit mond a jogszabály, tehát ez ilyen egyszerű.

De ebből csináltak egy nem jogszabályon, hanem egy szokásjogon alapuló, nem is következetes rendszert, amely szerint ebben a kérdésben végső soron az az oltási tanácsadó dönt, aki adott esetben nem is látta a gyermeket, csak a beadott papírok alapján hoz határozatot. Ezt az állapotot tarthatatlannak tartjuk, azért küzdünk, hogy ez az áldatlan állapot megváltozzon.

Sőt, ez a hatóság mára azt is elérte, hogy a kezelőorvosok ne merjenek kiadni olyan állásfoglalást, hogy a gyerek nem oltható. Mégpedig azért, mert akkor, ha kiad egy ilyen szakvéleményt az orvos, akkor a népegészségügy a járási hivataltól különböző indokokkal vegzálni kezdi, és ennek következményeképp – mivel hibát mindenhol talál az, aki sokáig keres – akár súlyos büntetésekre is számíthat.

Tehát pereljük az orvost, hogy pótolja az orvosi szakvéleményt, de pereljük a hatóságot is, amiért olyan határozatokat hoz, amelyek nem megalapozottak, sőt veszélyt jelentenek a gyermekre.

Ezt a küzdelmet nem hagyjuk abba, azért vagyunk most is itt a Kossuth-téren, hogy megüzenjük a kormánynak, meg mindenkinek, aki ezt elolvassa, hogy le lehet minket nyomni a közösségi médiában, de az mindenképpen erőt ad a számunkra, hogy ahhoz képest, hogy hétköznap délelőtt van, elég sokan vagyunk itt a tüntetésen. Mert ezek az oltások egy közvetlen életveszélyt jelentenek, úgy, mintha a gyerek fejéhez tartanának egy fegyvert. Nagyon sok szülő ezt lelkileg így éli meg, s a hatalom nem veszi észre, hogy ez a fegyver, az a fiola, aminek beadatását rákényszerítik az emberekre.

Ennek a konkrét demonstrációnak pedig az lett volna a célja, hogy találkozzunk Rétvári Bence államtitkár úrral, akit meghívtunk ide, de nem jött ki közénk.

Azért őt, mert a Mi Hazánk parlamenti képviselői többször interpelláltak, kérdeztek az oltások ügyében és mindig Rétvári Bence államtitkára van kiosztva az a feladat, hogy válaszoljon nekik arra a kérdésre, hogy mikor lesz ennek az áldatlan helyzetnek vége. Rétvári Bence államtitkár úr a legutolsó ilyen performanszánál visszakérdezett, hogy hogyan tud Novák Előd, annak a szülőnek a szemébe nézni, akinek a gyereke azért halt meg, mert valami kötelező oltást nem lett beadva? Ez egy provokatív kérdés volt, mi pedig elmondtuk volna neki azt, hogy tudunk négyszáz gyereket, aki oltástól sérült, illetve oltásban halt meg, és azt kérdeztük volna vissza az államtitkár úrtól: „Tud mondani egy számot, hogy hány áldozatra van még szükség a kötelező oltások oltárán ahhoz, hogy eltöröljük a kötelező oltásokat?”

Merthogy hivatalosan 39 gyerek oltások miatti halálát tartják számon 2015 óta, a sérülteket pedig nem is számolták össze. Ez annak is a következménye, hogy a legdurvább oltásterror a világon Magyarországon van. Az egészségügyi állapotunkra pedig jellemző, hogy az EU-n belül nálunk a legmagasabb a csecsemőhalandóság, és nálunk a legrövidebb várható élettartam.

Visszatérve az oltásokra én azt gondolom, hogy ezt a kérdést most már sokáig nem lehet húzni. Egy többen vagyunk, akik a választhatóságot akarják és követelik, és ezek a szülők egyre dühösebbek. Anya- és apatigrisekként harcolnak az igazukért, a gyermekeikért, s azt most már a rendszernek is meg kellene értenie – s ebben a kérdésben lépnie is kellene – hogy ezért ők mindenre képesek lesznek.”

– foglalta össze véleményét Mihalik Angelika.

Jóllehet Rétvári Bence államtitkár nem jelent meg a tüntetőknél, azért volt egy parlamenti képviselő – Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke – aki jelenlétével támogatólag kilátogatott a tüntetők közé. Lapunknak elmondta mi a véleménye Rétvári távolmaradásáról, illetve beszélt a Mi Hazánk álláspontjáról oltásügyben is:

„A politikusok általában elefántcsonttoronyban hozzák meg a döntéseiket, így nem hajlandók szembesülni a magyar emberek véleményével, helyzetével sem. Itt nem is véleményeket kellett volna meghallgatni, csak a szemébe nézni az oltáskárosult gyermekek szüleinek, de ő ezt sem vállalta.

Érthetetlen egyébként számomra, hogy legalább ennek a szűk rétegnek miért nem engedélyezik, hogy akár szülői, akár háziorvosi kérésre oltásmentességet kapjanak, hiszen a kilencven valahány százalékos átoltottság akkor is még meglenne Magyarországon, ha csak az ezen ajánlások irányába mozdulnának el.

Az Európai Unió tagállamainak többségében nincs egyetlen kötelező oltás sem, miközben. Magyarországon tulajdonképpen csúcsra járatják a kötelező gyerekoltásokat, hazánkban öt évvel hamarabb halnak meg az emberek, a KSH hivatalos kimutatása szerint, mint az EU átlag. Ezért nem hiszem, hogy abban a helyzetben lennénk, hogy mi kellene, hogy megmondjuk Európának, hogy hogyan kell helyesen oltani. Egyébként nemcsak az Európai Unió, hanem Európa országainak többségére is igaz az, hogy náluk nincs egyetlen kötelező oltás sem.

A Mi Hazánk álláspontja tehát az – pártelnökünk is már több mint egy éve felszólalt az ügyben – hogy tegyék szabadon választhatóvá az oltásokat, parlamenti indítványunk is volt arra vonatkozóan, hogy az oltások beadásánál ebbe az irányba mozduljunk el.

A Covidnál már láttuk azokat az elbizakodott ígéreteket, amit mondjuk akár személyesen Orbán Viktor sem szégyellt kimondani, hogy az oltás az egy golyóálló mellény, aki beoltatja magát, arról lepattan a vírus. Ezek azért finoman szólva is túlzások voltak, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kétséges hatásosság mellett – mellékhatásként – milyen esetleges káros következményei voltak az oltásnak. Az is sokat mond, hogy mind a mai napig nem hajlandók ezen adatokat nyilvánosságra sem hozni, az operatív törzs adatait, jelentéseit titkosították.

Az oltások ilyen mértékű erőltetése mögött ott állhat a gyógyszerlobbi is közvetve, közvetlenül pedig az az eredője valószínűleg, hogy olyan a nemzetközi világpolitikai helyzet, és a trend is napjainkban, amivel szemben a kormány nemhogy nem akar szembemenni, hanem kifejezetten még élharcosa is. Ezt mutatja, hogy a terrorista WHO igazgatót Gebrejeszuszt a barátjának nevezte Szijjártó Péter, és itt akarták a WHO budapesti irodáját is megnyitni, de amikor belengettük az ez elleni tüntetésünket, akkor ettől végül elálltak. De ez csak szimbolikus siker volt az érdemi intézkedések még hátra vannak, ezek része az, hogy a kormányzatot váltásra bírjuk. Látjuk, hogy Amerikában és Szlovákiában is olyan változások vannak, amik elvileg be kellene, hogy gyűrűzzenek ide is, ennek ellenére például leszavazták a kísérleti Covid-oltások visszautasítása miatt kirúgott munkavállalók rehabilitálásáról szóló parlamenti indítványomat.

Még egy mondat a WHO-ról, a kilépési szándékunkat napirenden tartjuk, sőt egy kormányinfón, Gulyás Gergely is valahogy kétértelműen fogalmazva azt mondta, hogy akár napirenden is lehet ez a kérdés. De úgy tűnik, hogy Szijjártó Péternek az álláspontja mégiscsak döntőbb, és egyelőre nem hajlandók erről beszélni sem, pedig vannak jó példák előttünk, hiszen az USA és Argentína is kilépett a WHO-ból.

Ha tagjai maradunk a szervezetnek, akkor viszont félő, hogy egy hasonló világjárvány esetén nemzetközi diplomáciai eszközökkel el fogják érni, hogy ismét legyenek kétes hatású kötelező oltások, legyenek lezárások, korlátozások és kötelezések. Mi, a Mi Hazánk ezeket azonban mindenképpen szeretné megakadályozni, s ennek legbiztosabb módja, ha kilépünk a WHO tagországai közül”

– fejtette ki álláspontját a Mi Hazánk alelnöke.

Dr. Dora Márta ügyvédként sokszor képviselt és képvisel oltáskárosultakat, így magától értetődőnek tartotta, hogy részt vegyen ezen a néma demonstráción. Tőle azt kérdeztük, hogyan látja a jogi lehetőségeket az oltáskárosultak védelmére.

„Kezdetben csak hárman vállaltuk fel az oltáskárosultak képviseletét, de már többen vagyunk. Az elsők között voltam, így van már tapasztalatom ezen a téren.

Elszomorító, hogy létezik egy olyan módszertani levél, egy hivatalos állásfoglalás, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy valakinek a gyermeke ne kapja meg az állam által előírt oltásokat. Ez alapján lényegében csak akkor kaphat egy a gyerekoltás alóli mentesítést, ha az oltásba »egyszer már lényegében meghalt«. Hiába adnak sokszor az orvosok szakvéleményt a gyerekek oltás alóli mentesítése érdekében, a mentesítést sokszor formai okokra hivatkozva utasítják el.

Gyermekkorban nagyon sok kötelező oltás van, 2 naposan adják a BCG oltást, majd a 2, 3, 4, 12, 15, 18 hónaposan, 6 évesen, 12 és 3 évesen is oltják őket egyéb oltóanyaggal, s van, hogy egyszerre többet is kapnak.

Oltások tekintetében az EU-ban Magyarországon vannak a legszigorúbb szabályok és sajnos a strasbourgi bíróság úgy tűnik nem kíván ezen kérdéskörbe beavatkozni, mert a tagállamok belügyeként kezeli.

Az EU legtöbb államában nincs kötelező oltás, csak ajánlott. Ahol ajánlott oltások vannak, ott sokszor még az ajánlottak listáján sincsenek azok az oltások, amelyek Magyarországon már kötelezőek, ami miatt megalapozottnak tűnhet az az »összeesküvés-elmélet«, miszerint Magyarország egy kísérleti ország lehet!

Végre van egy parlamenti párt – a Mi Hazánk – ami felvállalja ennek az oltáskritikus szemléletnek a képviseletét és támogatja azt a törekvést, hogy azon oltások, amelyek ma még kötelezőek, azok legyenek választhatóak. Ez a támogatás erőt ad nekünk, hogy tovább folytassuk az általunk kitűzött célokért a küzdelmünket”

– mondta el lapunknak Dr. Dora Márta.

A tüntetők között értelemszerűen ott volt Kertész Nikoletta, a Magyar Életért díj kitüntetettje, a Soha többé autizmus csoport alapítója, három oltássérült gyermek édesanyja is, aki az alábbiakat tartotta szükségesnek elmondani lapunknak:

„Azért jöttem el, és azért tartom fontosnak, hogy itt legyünk, és megmutassuk az oltássérült gyermekeinket, mert az a tapasztalat, hogy akik erről a témáról beszélnek, azok gyakorlatilag nem láttak a saját életükben olyan gyerekeket, akiket ez érint. Ezért igyekeztünk minél többen elhozni a gyermekeinket is, bár egyébként egyértelmű, hogy nagyon sok szülő nem tud egy ilyen sérült gyereket ide elhozni.

Én alapvetően optimista ember vagyok, és látok esélyt a változásra. Már csak azért is, mert már több mint húsz éve benne vagyok ebben a témában de most egy olyan csapat gyűlt össze, amelynek tagjai közül mindenki más területet képvisel, de mégis így együtt jól tudjuk a céljainkat képviselni. Soha nem volt korábban Magyarországon ilyen összefogás ebben, s hogy most már a Mi Hazánk is mellénk állt, bekerülhetett ez a téma a parlamentbe is.

Én három fiammal is érintett vagyok az oltások mellékhatásaiban. A 25 éves nagyfiam a 3. hónapban kapott oltás után omlott össze, agyműtéten ment keresztül, és sajnos ma már egy emberi roncs. Az ikerfiaim 12 évesek, az egyik az oltás hatására autista lett, a másiknak ugyan az értelme ép maradt, viszont az ételallergia, a gluténérzékenység, az emésztőrendszeri gyulladás, az nála is fennáll. Emellett éjszakánként akár tízszer is felriadt, és nehéz visszaaltatni. Hozzá kell tennem, hogy születésükkor mindhárom fiú egészségesen jött a világra.

Ha össze akarnám foglalni, miket látok én legfontosabb céloknak az oltások területén akkor azokat négy csoportba lehetne sorolni:

• Az első a választhatóság, vagyis mindenki maga dönthesse el, oltatja-e a gyermekét, vagy sem. Tudjuk, hogy a vakcináknak van ártalmas mellékhatása is, de kellő felvilágosítás után mindenki választhasson, vállalja-e ezt a kockázatot.
• A második, hogy az oltások miatt tönkrement családok kapjanak valamiféle kártérítést, támogatást, ami megkönnyítené az életüket.
• A harmadik, hogy a sérült gyermekeknek idősebb korukban is – amikor már nincsenek szüleik – biztosítva legyen a jövőjük. Legyenek olyan lakóotthonok, ahová el lehet őket helyezni, s ahol gondoskodnak róluk állami, vagy más segédlettel.
• A negyedik az egészségügyi dolgozók, orvosok felvilágosítása, mert még nagyon sok orvos ott tart, hogy az oltások mindenhatóak, szentek és ezek a dogmatikus elvek érvényesülnek náluk. Van olyan orvos, akiben föl sem merül az, hogy a gyógyszeripar – amellett, hogy nyilván jót is akar – elsősorban a saját profitorientált érdekei mentén cselekszik. Az egész társadalomban meg kell változtatni a nézeteinket, viszonyuljunk kritikusan ahhoz, amiket az állam nekünk oltásokban adni, sokszor kényszeríteni akar, s gondoljuk át, nekünk jók-e ezek valójában? S ha úgy gondoljuk, hogy nem, akkor legyen arra lehetőségünk, hogy elutasítsuk őket”

– foglalta pontokba gondolatait Kertész Nikoletta.

Az egyik táblát tartó hölgy Kainné Tóth Zsuzsanna szintén szívesen nyilatkozott nekünk néhány szóban.

„Három gyermek édesanyjaként vagyok itt. Kezdetben csak oltáskritikus voltam, de mióta több tudásra tettem szert az oltások területén – főleg a Covid vonatkozásában – azóta oltásellenessé váltam. Egyébként nemcsak a három gyermekemnek okoztak az oltások – szerencsére viszonylag enyhébb – tüneteket, de én magam is oltáskárosult vagyok, mivel az egyéves koromban kapott oltás mellékhatásaként nem alakult ki a térlátásom.

Mivel ez az oltásellenességem már tízéves múltra tekint vissza a Covid-oltást – a férjemmel együtt – nem fogadtam el. Szerencsére egy munkahelyen dolgoztunk mindketten, s itt ezt elnézték nekünk. De elhatároztuk, ha a cég ragaszkodott volna a beoltottságunkhoz, akkor inkább kilépünk, ennyire elszántan utasítottuk el a Covid-ellenes vakcinát. Hiszen az egészségünk mindennél, még az álláslehetőségnél is fontosabb, s nem akartuk ezt kockára tenni bizonytalan hatású oltások felvételével.

– rögzítette határozottan oltásellenes véleményét Kainné Tóth Zsuzsanna.

Három óra elteltével már csak a legkitartóbbak maradtak a tüntetőkből a téren. Azonban nemcsak ők, a korábban távozottak is abban a biztos tudatban lehetnek, hogy ők megtették, amire lehetőségük volt, egy néma demonstráción jelenlétükkel, tábláikkal kinyilvánították véleményüket. Most már a kormányon a sor, hogy meghallják ezt a néma segélykiáltást, és meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek megnyugtatóan rendezik ezt a mindannyiunk életét érintő súlyos problémát.