Az országos főrabbi a „Pride”-ról: a „zsidó és keresztény morál” sarokköve a szabadság

„Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot” – írta a szombati Pride-ról az országos főrabbi, Frölich Róbert Facebook-posztjában. 

Itt egyébként üdvözölte az elsikkasztott rendszerváltást is, ami után „kéznyújtásnyira került hozzánk a szabadság” (magyarul ez „karnyújtásnyira”, de ezen most emelkedjünk felül).

Orbán Viktor, mikor erőt kellett volna mutatni, gyengének és gyávának bizonyult, hiszen még egy illegális menetet is képtelen volt megakadályozni, saját törvényeiről meg bebizonyította, kevesebbet érnek, mint a papír, amire nyomtatták. Később, a Szájhősök Klubjában (vagy ahogy ők nevezik, a „Harcosok Klubjában”), a sajátjai között, már megtalálta a bátorságát, és jól odamondta a felvonulóknak, hogy „kemény büntetésre számíthatnak”. Nagy kérdés, hogy hogyan? 

A főrabbi az orrára koppintott

Ha a miniszterelnök komolyan is gondolta eme szándékát, erről alighanem le is tett, miután ráparancsolt az országos főrabbi, Frölich Róbert. Korábban a Fidesz-kormány ugyanis, zsidó felszólításra már tiltott be szervezeteket, megemlékezéseket, így meglepő lenne, ha pont most nem engedelmeskednének. 

A rabbi szerint ugyanis a törvényeket összefogó Corpus Jurisnak mindig van olyan vetülete, mely túlmutat önmagán, ez pedig a jogban is ismert erkölcs, a morál vetülete. Ezt a „sokat hangoztatott zsidó–keresztény erkölcs” iránymutatására alapozta. Mint írta:

„Mind a zsidó, mind pedig a keresztény morál sarokköve a szabadság. Az erre való törekvés természetes állapota az embernek. Legyünk zsidók, vagy egykor üldözött keresztények, de mindannyian, a sokszor elnyomott magyarok, hogyan is kárhoztatnánk azokat, akik – mint egykor Dózsa György vagy Petőfi Sándor – a szabadságra vágytak?”

Nyilván, az már önmagában egy érdekes kérdés, hogy a – nem mellékesen teljesen összeegyeztethetetlen – zsidó és keresztény vallás morálisan és erkölcsileg mennyire rokonítható. Pláne, hogy egyszerűen nem helytálló, amit a rabbi ír, hiszen a keresztény szabadság nem egyenlő a szabadossággal, sőt! Az ember szabad abban az értelemben, hogy szabad akarata van, és belátása szerint dönthet a jó és a rossz között. Azonban a döntésének súlya és következménye van. A jó értelemben vett szabadság másik értelmezése a keresztény teológia szerint a bűnöktől és a káros kötöttségektől való szabadság.

De, ha ezen felülemelkedünk, abban igazat kell adnunk a rabbinak, mikor azt írja „a jog nem mindig igazságos” – igaz, ő a XX. század szocialista korszakát említi példának, de a magunkfajták pontosan tudják, hogy a mostani jog sem értünk, hanem leginkább ellenünk születik. (Az mondjuk érthető, hogy a modernkori törvények jelentős részével a rabbinak miért nincs baja.)

„Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot. A fizikai és szellemi szabadság pedig olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő. Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért, s nyerte azt el. A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak s vitték győzelemre életüket nem kímélve a judaizmus ügyét a pogánysággal szemben” – írta Frölich Róbert felmagasztalva minden, az erkölcs alapköveit szétromboló, társadalmat felforgató, átformáló törekvést. 

Majd levonta a tanulságot: 

„a fizikai és szellemi szabadság pedig olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő.”

Kapcsolódó: