Van még feladata a ma 97 éves volt miniszterelnöknek

Ma ünnepli 97. születésnapját Boross Péter egykori miniszterelnök, aki 1993 és 1994 között töltötte be a kormányfői tisztséget. A történelmi folytonosságot képviselő magas életkor előtt fejet hajtva ezzel a megemlékezéssel egyúttal röviden idézzük fel azt a korszakot, a rendszerváltás első, legizgalmasabb éveit, amelynek ő is részese, alakítója volt.

A rendszerváltozás időszakának ikerfogalma ma már a privatizáció lett, az ország közvagyonának széthordása, kiárusítása, az a történelmi tény, amely elsőként bukkan fel gondolatainkban. 1993 decemberében már javában folyik az akkor bankkonszolidációnak nevezett akció például az alig három évvel korábban alapított, és máris csődközelbe juttatott Leumi Bank szintén állami költségvetésből való, ismételt kitömésére, amihez persze pénz is kellett, ezért „a Magyar Nemzeti Bank iszonyatos tömegű részvényt bocsátott ki a nemzetközi pénzpiacon, amely természetesen a hitelfelvétel finomabb módja” – írja Csurka István, aki Boross Péter miniszterelnöki jelölését így kommentálta: „Göncz Árpád köztársasági elnök Boross Péter belügyminisztert fogja a t. Háznak kormányalakításra előterjeszteni, és mindehhez még annyit köthetünk, hogy Boross Péter nem változtatásokat, hanem folytatást ígér majd, az antalli út végigjárását. 

A stabilitás jegyében. Ez az antalli bűvszó voltaképpen mindig üres volt, mert a magyar társadalomban a köznyugalmat alulról semmi sem fenyegette, a felső, haszonélvező rétegek pedig megegyeztek nemcsak az uralom fenntartásában, a tulajdon elosztásában, hanem a módszerekben is. 

Az új miniszterelnöknek kérnie kellene az elfogadott, de amúgy is súlyos mértékben hibás költségvetés felfüggesztését, majd új pénzügyi, államháztartási törvények kidolgozását elrendelni, a privatizációt felfüggeszteni, vizsgálatok sorát elrendelni, új, elfogadható törvényeket beterjeszteni, gondoskodni a föld elhagyott népéről, azaz tudtára adni a társadalomnak, hogy új időszámítás kezdődik.”

Ez az új időszámítás azóta sem kezdődött el, a globáltőke uralma kiteljesedett, a föld elhagyott népének, például a devizahitelesek millióinak az élete semmivel sem lett könnyebb. Boross Péter a nép elvárásait nem tudta végrehajtani. Még annyit sem tett meg, hogy államtitokból nyilvános adattá minősítse, véletlenül nem az akkori köztársasági elnök volt-e az a „Patkány” nevű börtönbesúgó, akiről ma köztér van elnevezve Budapesten. De a hosszú földi létezés adományát felhasználhatná arra, hogy elmondja, leírja az igazságot, amelynek birtokában van. Mondja el, írja meg, milyen kényszerekben, milyen gazdasági megszállásban volt része az országnak azokban a sorsdöntő években, amelyekben Isten kegyelméből ő vezethette hazánkat. 

Hogy végül azt is elmondhassa: „Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza.”