Toroczkai: „Ellehetetlenül az életünk, kiszáradnak a kútjaink – azonnali kormányzati beavatkozásra van szükség!”
Kép forrása: Toroczkai László X-oldala
Mórahalmon, a Móra-Input Kft. szervezésében megrendezett Homoki Agrár Expo és Gazdafórum kerekasztal-beszélgetésének vendége volt Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, valamint Tóth Máté, energiajogász és a párt alelnöke. A beszélgetést Paja Gábor ügyvéd moderálta. Az eseményen szerkesztőségünk is képviseltette magát.
A fórum első témája a Homokhátság egyre súlyosabb vízhiánya volt. Toroczkai László felidézte, hogy az egykor zöldellő táj egyre szárazabbá válik, a talajvízszint folyamatosan csökken, és már olyan, évtizedek óta működő fúrt kutak is kiszáradnak, amelyek korábban soha nem merültek ki. Azt azonban hozzátette, hogy a terület vízhiánya nem új keletű jelenség, hanem évtizedek óta tartó folyamat.
„Ez nem egy új probléma, ez egy régóta látható, folyamatosan zajló probléma” – fogalmazott.
A politikus arra is emlékeztetett, hogy a Homokhátságot 2005-ben félsivataggá nyilvánította az ENSZ, azóta már lassan sivataggá válik. Az ásotthalmi tanyavilágban az önkormányzat kitette idén azokat a táblákat, „amelyek arra figyelmeztetik a gyanútlan autósokat, hogy elakadhatnak a dűlőútjainkon. Tehát most már konkrétan elsüllyedünk a homokban”.
Kiemelte, hogy nemcsak arról van szó, hogy mi lesz a mezőgazdasággal, hanem hogy mi lesz az életünkkel. „Ellehetetlenül az életünk. Kiszáradnak a kútjaink. Tehát óriási és azonnali cselekvésre és tettekre van szükség. Kormányzati beavatkozásra van szükség.”
Toroczkai felidézte azt is, hogy ásotthalmi polgármesterként már évekkel ezelőtt fellépett a fúrt és ásott kutak regisztrációjára vonatkozó elképzelések ellen.
„Most elfogadtak egy intézkedési tervet, amely konkrétumokat szinte egyáltalán nem tartalmaz. És ez a baj a Tisza Párttal” – fogalmazott.
Feltette a kérdést, hogy egyeztettek-e már a leginkább érintettekkel, majd elmondta, hogy úgy tudja, nem történt egyeztetés. Hozzátette, hogy az intézkedési tervben benne van, hogy a vizet valahol meg kell tartani. Példaként felsorolta a vízmegtartás lehetséges területeit: „korábbi holtágak, árterek, ahol a domborzat ezt lehetővé teszi, a folyó mellett, a Tisza, a Duna mellett lehet ilyen tározó és lehet a gazdák földjein. Jelentős részben a gazdák földjeit érintő kérdésről beszélünk.”
Szemléletváltásra van szükség
A politikus elmondta: azért látogatott el a rendezvényre, hogy konkrét ötleteket gyűjtsön. Az Országgyűlés elé terjesztett eddigi vízgazdálkodási javaslataik mind hasonló módon születtek. Az ötleteket és a lehetséges megoldásokat most is azoktól kapta, akik a legjobban értenek a témához, hiszen a mindennapokban ezzel foglalkoznak.
Paja Gábor kérdésére – „A vízgazdálkodás augusztus 25. óta akkor már nem téma az Országgyűlésben?” – Toroczkai azt válaszolta: „Erre szomorúan az a válaszom, hogy nem.”
Tóth Máté: A Duna és a Tisza nem vizet hoz a tájba, hanem vizet von ki
A vízgazdálkodás és az energetika kapcsolatáról Tóth Máté energiajogász, a Mi Hazánk alelnöke beszélt. A szakpolitikus szerint a Homokhátság vízhiánya és a paksi atomerőműnél tapasztalt, alacsony dunai vízállással összefüggő problémák ugyanannak a nagyobb vízgazdálkodási problémának a részei.
Az energiajogász szerint a Tisza szabályozása miatt a víz gyorsabban halad át a folyón, míg a Duna esetében a meder folyamatos mélyülésére hívta fel a figyelmet.
Hangsúlyozta: bár a két nagy folyónkat érintő problémák eredete különböző, a hatásuk ugyanaz. A gyűjtőmedence funkció helyett a Duna és a Tisza nem vizet hoz a tájba, hanem épp ellenkezőleg, vizet von el onnan.
Leszögezte: a „vizet a tájba” elv karakteres szemléletváltása nélkül képtelenek leszünk kezelni a XXI. század legnagyobb kihívását, vagyis azt, hogy ezt a gazdag agrárterületet továbbra is produktív vidékfajtaként tartsuk meg.
A szakpolitikus kifejtette: a vízmegtartás kérdését nem lehet pusztán látványos beruházásokkal vagy kommunikációs kampányokkal rendezni. Ehelyett a természetes árterek, holtágak, belvízcsatornák és helyi vízkörök szerepét kell újragondolni, valamint támogatásban kell részesíteni azokat a gazdákat, akik áttérnek a vízmegtartást elősegítő módszerekre.
Tóth Máté szerint a gazdáknak a víz- és energiagazdálkodás területén is érdemes lenne a közös érdekképviselet és a szorosabb együttműködés irányába elmozdulniuk.
Kifejtette: ha helyben elegendő gazda fog össze, akkor a fogyasztás, a termelés – például a napelemes energiatermelés –, sőt a helyi tárolás terén is együttműködhetnek. Óriási előny, ha rendszerhasználati díj nélkül, helyi energiaközösségként szervezik meg az ellátást. Egy vízgazdálkodási társulás így egyúttal energiaközösséggé is válhat. A helyi kereslet és kínálat egymásra találásával lényegesen olcsóbb, a világpiaci környezettől függetlenebb energiát biztosíthatnak maguknak. Példaként Ausztriát említette, ahol már napjainkban is működnek ilyen termelőközösségek.
A szélerőművek helyett a magyar érdekeket kellene előtérbe helyezni
A kerekasztal-beszélgetésen a szélerőművek tervezett magyarországi telepítése is szóba került. Paja Gábor arra kérdezett rá az alelnöknél, hogy az energiaszektor tervez-e a szélenergiával, illetve hogy a Homokhátság vagy az Alföld lakóinak számolniuk kell-e a szélerőművek megjelenésével a jövőben.
Tóth kifejtette: bár a szélenergia prioritássá vált, ez álláspontja szerint egyáltalán nem szolgálja a magyar gazdaság érdekeit.
Állítását tényekkel is alátámasztotta: a már elindított első kapacitástender egy kisebb, 700 megawattos keretre vonatkozik. Kiemelte: „Semmilyen módon nem nyitnak kaput a magyarországi innovációnak. Semmilyen módon nem helyezik előtérbe a hazai technológiai fejlesztéseket, megoldásokat, és a magyar kkv-kat sem.”
A politikus kifejtette: a szélerőművek gazdaságos működésének egyik alapfeltétele a megfelelő szélsebesség. Mint ismertette, Magyarországon az átlagos szélsebesség mindössze 4–5 méter/szekundum, az Alföld egyes területein pedig csupán a 2–3 méter/szekundumnak felel meg.
Ezzel szemben a szakpolitikus rámutatott: a gazdaságosan működtethető szélerőművekhez legalább 8–9 méter/szekundumos szélsebességre lenne szükség.
A Mi Hazánk alelnöke kiemelte: a szélerőművek egyáltalán nem olyan környezetbarátak, mint azt sokan gondolnák. Rámutatott, hogy egy 50 megawattos szélerőműpark létesítéséhez több ezer köbméter betonra és több ezer tonna acélra van szükség, ráadásul a turbinák gyártása ritkaföldfémeket is igényel.
Hozzátette: a szélturbinák lapátjai miatt olyan kompozit hulladék keletkezik, amellyel jelenleg semmit sem tudnak kezdeni, így ezeket egyszerűen elássák a földbe.
Aláhúzta: „a lokálist kell a globálissal szemben előtérbe helyezni.” Ennek kiváló szimbóluma a szélerőművek ügye, ahol egy globális, nagyléptékű látomást akarnak ráerőszakolni a helyi magyar adottságokra. Ez a törekvés azonban tájidegen, csupán problémákat okoz, terheli az elosztóhálózatot, bonyolítja a kiegyenlítő energia kérdését, és végül csak drágább villamos energiát eredményez.
Toroczkai László egy kérdésre válaszolva leszögezte: továbbra is harcolni fognak azért, hogy az egészséges élelmiszerek áfája öt százalékra csökkenjen.
Nem az oligarchákat, hanem a magyar vállalkozásokat sújthatja a vagyonadó
A kerekasztal-beszélgetés utolsó nagy témája a vagyonadó volt. Ezzel kapcsolatban a következő kérdést intézték a Mi Hazánk elnökéhez: „Várható esetleg az, hogy enyhül az agrárium terhe a vagyonadó kérdéskörével kapcsolatban?”
Elmondta: Magyar Péter a vagyonadó kapcsán azt állította, hogy Toroczkai László Mészáros Lőrinc védelmében kritizálja a tervezetet. „Hát 25 000 Mészáros Lőrinc van ebben az országban?” – tette fel végül a jogos kérdést a Mi Hazánk elnöke.
Hozzátette: ezzel az adóval azokat a tisztességesen dolgozó, keményen küzdő magyar vállalkozókat büntetik, akiknek semmi közük nem volt a politikához, az elmúlt tizenhat évhez vagy a NER-hez.
Külön kiemelte: az agráriumban is könnyen előfordulhat, hogy egy gazda az ingatlanjai és a drága mezőgazdasági gépei értéke miatt eléri az egymilliárd forintos értékhatárt. A Mi Hazánk elnöke szerint a vagyonadó a jelenlegi formájában nem a luxusvagyont célozza, hanem a termelő magyar vállalkozások működését veszélyezteti.
Leszögezte: egy olyan kibontakozó környezetben, amelyben mindig a globális tőke élvez előnyt, a vagyonadóhoz hasonló terheket róni a tőkeerősebb magyar vállalkozásokra nemzetellenes cselekedet.
Toroczkai László kijelentette: „Röviden tudok válaszolni a kérdésére: nincs átgondolva. Az igazságügyi szakértők jelenleg képtelenek lennének ezt a hatalmas bürokratikus terhet elcipelni.”
A politikus szerint a rendszer bevezetése nemcsak az érintett gazdáknak, hanem az értékbecslést végző szakembereknek is komoly többletterhet okozhat. Hozzátette: a vagyonadó kiszámítása és az érintettség megállapítása önmagában is rendkívül bonyolult folyamat, amelyhez sok vállalkozónak adószakértők, jogászok és ingatlanforgalmi szakértők segítségét kell majd igénybe vennie.
Toroczkai úgy véli: ez a lépés a teljes magyar nemzetgazdaságot versenyhátrányba hozhatja a külföldi nagytőkével szemben. „Valójában most tízezer magyar vállalkozón és gazdán akarnak pénzeket behajtani” – fogalmazott, majd hozzátette: a tervezett adónem a kis- és középvállalkozói szektornak, a munkavállalóknak, s végső soron a teljes gazdaságnak súlyos károkat okozhat.
A beszélgetés zárásaként Paja Gábor, Toroczkai László és Tóth Máté egyaránt arra biztatta a gazdákat, valamint a térség lakóit, hogy fogjanak össze, fogalmazzák meg a problémáikat, és konkrét javaslataikkal keressék fel a Mi Hazánk Mozgalmat.
Kapcsolódók:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás
