Így ferdít a cigány jogvédők kiadványa a Bűnvadászokról és a Mi Hazánkról

Az Európai Unió társfinanszírozásával készült Roma Rights Review (Cigányjogi Szemle) csúsztatásai közül korábban a görögországi rendőri razziákról és a zagyvarékasi halálesetről szóló részeket vettük górcső alá. Ezúttal azt nézzük meg, mit állít a kiadvány a Mi Hazánkról és a Bűnvadászokról. A szerzők egy „kamupárt” elnökének vádjait tényként kezelik, az ellenzéki Mi Hazánkat a Fidesz szövetségeseként mutatják be, a választási eredményeket pedig még a hivatalos adatokból sem sikerült pontosan átmásolniuk.

A koronatanú: egy „kamupárt” elnöke

A jelentés szerint a magyar ügyészség büntetőeljárást indított a Bűnvadászok ellen csoportos önbíráskodás és a személyi szabadság megsértése miatt. Az eljárás valóban elindult, a szerzők azonban ennél jóval tovább mennek. Azt is leírják, hogy a csoport működése „kísérteties párhuzamot” mutat a náci SA terrorjával, a rendőrség pedig „passzív asszisztenciával” legitimálja az önbíráskodást, és mindezt úgy adják elő, mintha hatósági megállapításról volna szó.

Olvasóink számára már ismerősek lehetnek ezek a mondatok: az SA-párhuzam és a rendőrséggel szembeni vád egy 2026. február 16-án, az MTI Nemzeti Közleménytárában megjelent közleményből ered, amelynek a címe egyszerűen ennyi: „Feljelentés a Bűnvadászok ellen”. A Közleménytár maga is jelzi, hogy az ott közzétett anyagok nem részei az MTI hírkiadásának, tartalmukért a beadó felel. A náci hasonlat tehát a feljelentő saját értékelése, a jelentés pedig ügyészségi forrást nem hoz, csak az Európai Cigányjogi Központ (ERRC) saját hírére hivatkozik.

A feljelentő Ferenczik József egyéni vállalkozó, az Új Magyar Birodalmi Mozgalom elnöke, akit lapunk korábban „fajvédő” „kamupárt-elnökként” mutatott be. Ferenczik már 2025 márciusában is feljelentette a csoportot, egy korábbi videójában pedig hülyéknek és degeneráltaknak nevezte azokat, akik támogatják a Bűnvadászok tevékenységét.

A Bűnvadászok után a Magyar Jelent is feljelentette, amit szintén a Nemzeti Közleménytárban tárt nyilvánosság elé. Lapunk arról is beszámolt, hogy magát Ferencziket csalás vádjával jelentették fel: egy tetőszerkezet megépítésére előlegként átadott mintegy 1,5 millió forintos anyagköltség ügyében büntetőeljárás indult ellene, amelynek tárgyalását a beszámoló idején elnapolták. A Roma Rights Review tehát egy olyan ember közleményéből vette át a náci párhuzamot és a rendőrség elleni vádat, akinek a hitelessége finoman szólva is kétséges. Hogy egy uniós pénzből kiadott „tényfeltáró” szemle miért éppen rá támaszkodik, azt a szerzőknek kellene megmagyarázniuk.

Az ügy ráadásul nemcsak a fent említett résznél fordul elő a kiadványban: másodszor az „erőszakos” kilakoltatásokról szóló fejezetben bukkan fel, ugyanazzal a dátummal és ugyanarra az ERRC-hírre hivatkozva. Ugyanabból az egy feljelentésből így két külön eset lesz, egyszer gyűlölet-bűncselekményként, egyszer lakhatási jogsértésként.

A rendőri cinkosságról és a „rendszerszintű büntetlenségről” szóló állítással sem stimmel minden. A rendőrség 2025 tavaszán Kispesten őrizetbe vette a Bűnvadászok csapatát és a lakás tulajdonosát is, és 12 órán át a kapitányságon tartotta őket. A Mi Hazánk akkor Pintér Sándor belügyminiszter lemondását követelte. Igaz, idén nyáron a nemzetiségi jogok védelméért felelős biztoshelyettes is foglalkozott az üggyel, és a helyszíni rendőri fellépés hiányát kifogásolta. Ez azonban a jelentés lezárása után történt, és inkább azt mutatja, hogy a hatóságok több fórumon is foglalkoznak a csoporttal, vagyis büntetlenségről aligha lehet beszélni.

A kilakoltatási fejezet azt is állítja, hogy a Bűnvadászok áldozatai „jellemzően” cigány családok. Adatot, esetszámot vagy bármilyen kimutatást erre nem közölnek, miközben ugyanez a bekezdés maga írja le, hogy a csoport jogcím nélkül elfoglalt lakásoknál jelenik meg. A Bűnvadászok a tulajdonos kérésére lépnek fel a nem fizető vagy jogcím nélküli lakáshasználókkal szemben. Arról bezzeg hallgat a körözvény, hogy a csoport cigány tulajdonosnak is segített nem cigány lakásfoglalóval szemben.

Attól, hogy az apróbb szabálysértések miatti intézkedések a gyakoribbak, nem lehet eltussolni a komolyabb bűncselekményeket. Magyarországon hasonló képet festenek a Bűnvadászokról, akiket rendszeresen úgy állít be a cigányság egy része és a balliberális média, mintha jogszerűtlenül lépnének fel, önbíráskodnának a cigányság ellen – holott a valóság ezzel szemben az, hogy az általuk folytatott tevékenységet faji meghatározástól függetlenül a bűnözők és az illegális tevékenységet folytatók ellen végzik. Ezt azonban nem is olyan nehéz megcáfolni, ugyanis a Bűnvadászok Chernelházadamonyán egy cigány származású tulajdonosnak segítettek fellépni egy nem cigány származású lakásfoglalóval szemben.

Ezenfelül gyakran a cigány fiatalok is elismerik a munkájukat, és odamennek közös fotót készíteni velük, ha meglátják őket.

A jelentés Bűnvadászokról festett képe visszaköszön abban is, amit a baloldali Szikra Mozgalom augusztusi beszélgetésén lehetett hallani, amelyre a Bűnvadászok egyetlen tagját sem hívták meg, hogy cáfolni tudják az ott elhangzottakat. Csepella Olivér, a Szikra elnökségi tagja „náci hazugsággyárnak” és „alantas, számító, politikai hatalomszerzési technikának” nevezte a csoportot. A résztvevők szerint a Bűnvadászok kizárólag a cigányokra utaznak, bár elismerték, hogy nem láttak minden epizódot. Csepella beszélgetőtársa, Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ, a cigányjogi jelentést jegyző hálózat magyarországi tagszervezete) szenior szakértője azt hiányolta, hogy a rendőrség nem foglalkozik a csoporttal. A náci párhuzam, az adatokkal alá nem támasztott etnikai vád és a rendőri tétlenség felrovása a jelentésben is megtalálható, a TASZ pedig maga is a hálózat tagja. Arra a kérdésre, hogy miért nem hívták meg a Bűnvadászokat, Csepella csak annyit felelt: „Mert hazudnak.”

A legsúlyosabb azonban az, ami kimaradt: az elhallgatott antifatámadások

A Becsület napjáról szóló keretes írás azzal indít, hogy a 2026-os budapesti megemlékezésen „érdekközösség” jött létre a kormányzó Fidesz, annak „lojális ellenzéke”, a Mi Hazánk és a szervezők között. Hogy ez az érdekközösség miben nyilvánult meg, ki képviselte a Fideszt vagy a Mi Hazánkat az eseményen, arról a szöveg egy szót sem ír, és lábjegyzetet sem tesz az állítás mellé. A „lojális ellenzék” címke annak fényében különösen furcsa, hogy a Mi Hazánk a Fidesszel szemben indult a választáson és kritikus volt a Fidesz-kormánnyal szemben, ami megmutatkozik abban is, hogy a párt a fideszes belügyminiszter lemondását is követelte a Bűnvadászok őrizetbe vétele miatt (ahogy fentebb írtuk).

A Becsület napja ráadásul éppen az a téma, amelyben a két párt a leglátványosabban szemben áll egymással. A Mi Hazánk évek óta szeretné, ha február 11. hivatalos állami emléknap lenne. Novák Előd, a párt alelnöke 2013-ban nyújtott be erről először határozati javaslatot, majd 2025 februárjában újra beterjesztette. A Fidesz azonban még a tárgysorozatba vételét sem támogatta, a fideszes bizottsági elnök kijelentette, hogy nem javasolják február 11. emléknappá nyilvánítását. A nyilvános, vonulásos megemlékezéseket a Fidesz-kormány idején a rendőrség rendre betiltotta, a 2018-ban elfogadott gyülekezési törvényre hivatkozva, ezért a megemlékezők jellemzően a Kitörés emléktúrán róják le kegyeletüket. A jelentés által sugallt „érdekközösség” helyett tehát valójában évtizedes szembenállásról van szó.

A Cigányjogi Szemle Becsület napjáról szóló részének következő bekezdése szerint az eseményt „először” tartották meg antifasiszta ellentüntetés nélkül, mert a rendőrség az Antifát terrorszervezetté nyilvánító 2025-ös fideszes „törvényre” hivatkozva minden ilyen gyűlést betiltott. Ebben több pontatlanság is van. Az Antifát nem törvény, hanem 2025 szeptemberében kiadott kormányrendelet vette fel a terrorszervezetek nemzeti listájára. Az ellentüntetés tilalmáról végül a Kúria döntött, ellentüntetők pedig így is voltak a helyszínen, csak a Bécsi kapu térre nem engedték fel őket.

A legsúlyosabb azonban az, ami kimaradt. A kormányrendelet indoklása kifejezetten a 2023-as Becsület napjához kapcsolódó támadásokra hivatkozik, amikor egy hét-nyolc fős, többségében külföldiekből álló radikális antifasiszta csoport találomra kiválasztott embereket vert meg Budapesten. Az egyik német elkövetőt idén februárban nyolc év börtönre ítélték.

Egy olyan kiadvány, amely oldalakon át sorolja az erőszakos eseteket, ezt a háttérinformációt egyetlen mondatban sem említi, így az olvasó azt hiheti, hogy a tilalom puszta politikai önkény volt.

A Magyar Jelen többször beszámolt már a 2023-as antifatámadásokról, azok fejleményeiről, a tárgyalásokról, valamint arról, hogy a baloldali sajtó hogyan próbálta meg átírni a tényeket az elkövetők javára.

A cigány jogvédők szemében, úgy tűnik, a gyülekezési szabadság attól függ, hogy ki gyülekezik

A kállói eseményekről a jelentés azt írja, hogy a március 13-i, helyiekkel történt összetűzés után a Mi Hazánk tagjai és „önbíráskodó rasszistái” „sietve visszavonultak”, Toroczkai László pedig ezt követően ígérte meg, hogy ezrek térnek vissza. A szövegből úgy tűnik, mintha a párt provokált volna, majd megfutamodott volna. Arról viszont egy szó sem esik, hogy a március 13-i utcafórumot Dócs Dávid képviselőjelölt előre bejelentette a rendőrségen, és a Mi Hazánk azt egy békés rendezvénynek szánta.

Azonban felbukkant egy 50–60 fős hőbörgő cigány csőcselék, és randalírozni, ordítozni kezdett. A dühöngő cigány tömeg visítozásáról olvasónk videót küldött szerkesztőségünknek, amelyet még a rendezvény napján megosztottunk:

A jelentés azt is elhallgatja, kik voltak ezek a „helyiek”. Még a Mi Hazánkkal egyáltalán nem rokonszenvező 444 is megírta, hogy a tiltakozók szamurájkarddal és baltával a kezükben üzentek videóban a Bűnvadászoknak és Toroczkainak. A tiltakozás egyik résztvevőjét és társait néhány nappal később kábítószer-kereskedelem miatt vitte be a rendőrség, a baltával fenyegetőzőt pedig épp a március 28-i kállói demonstráció napján vették őrizetbe. Utóbbi a saját élő videójában dicsekedett azzal, hogy a lakás tulajdonosa, ahol él, „meg van fenyítve”.

A március 28-i felvonulásról a cigányjogi jelentés szerzői úgy írnak, hogy az csak azért jöhetett létre, mert a Kúria „felülírta” a rendőrség közbiztonsági okokra hivatkozó tilalmát. A Kúria azonban nem kegyet gyakorolt, hanem azt mondta ki, hogy a tilalom jogszerűtlen volt.

Érdemes felidézni, hogy amikor 2025 júniusában a Kúria a szivárványos felvonulás rendőrségi tilalmát semmisítette meg, az Amnesty International és a többi jogvédő a gyülekezési szabadság mellett érvelt. A cigány jogvédők szemében tehát, úgy tűnik, a gyülekezési szabadság attól függ, ki gyülekezik.

Ez persze rendszeres és általános, hogy mindent csak nekik lehet.

A Mi Hazánkra sokan alaptalanul akarják ráhúzni a náci jelzőt, hiszen az kellően elrettentőnek tűnik

A „gyűlölet állapotáról” szóló fejezet gondolatmenetét a szerzők maguk fogalmazzák meg. Szerintük összemosódtak a határok az alkotmányos keretek között működő pártok, az utcai mozgalmak és a bűnöző félkatonai szélsőségesek között. Ez a tétel kényelmes eszköz: ha a határok eleve elmosódottak, akkor bárki egy kalap alá vehető bárkivel, és ehhez semmilyen bizonyíték nem kell.

A gyakorlatban ez így néz ki. A jelentés bevezetője egyetlen mondatban közli, hogy Magyarországon „megtűrik” a cigányellenes politikai gyűléseket és az önbíráskodó csoportokat, vagyis egy parlamenti párt bejelentett és a Kúria által jogszerűnek ítélt tüntetése ugyanabba a kategóriába kerül, mint a félkatonai csoportok. A „Gyűlölet naptára” a Mi Hazánkról és a Bűnvadászokról szóló bejegyzések közé teszi a ceglédi Molotov-koktélos támadást is, amelyet egy magát Békefenntartóknak nevező neonáci csoport követett el.

Csakhogy nincs kapcsolat a ceglédi elkövetők és a Mi Hazánk vagy a Bűnvadászok között. Az olvasóban mégis az a kép marad meg, hogy a parlamenti párt, a Bűnvadászok csoportja és a Molotov-koktélt dobáló neonácik egyazon jelenség részei. Ezt elemzésnek nehéz nevezni, sokkal inkább szándékos összemosásról, és ezáltal asszociációs manipulációról van szó.

A cigány időutazók: Még a számokat sem sikerült kimásolni, és a dátumok is rosszak

A nagyvonalú értelmezések mellett a jelentésben olyan hibák is vannak, amelyeket bárki ellenőrizhet néhány perc alatt. A szerzők szerint a Mi Hazánk 2022-ben hét mandátumot szerzett, valójában hatot kapott, 5,88 százalékkal. A 2026-os eredménynél két különböző adatot gyúrtak össze: a Cigányjogi Szemle szerint a Mi Hazánk 345 252 voksot kapott, ami a szavazatok 5,63 százalékát jelenti. Azonban a 345 252 szavazat a párt egyéni jelöltjeire leadott voksok száma, ami 5,73 százaléknak felel meg; az 5,63 százalék viszont a listás eredmény, amely mögött 358 372 szavazat áll.

A naptárral sincs szerencséjük. A 29. oldalon található keretes írás az idei február 14-i napot vasárnapként említi, csakhogy 2026. február 14. szombatra esett. Az Európai Unió Tanácsának lakhatási következtetéseit a lábjegyzetek kétszer is 2033. szeptember 22-re datálják (8. oldalon a 2. lábjegyzet és az 50. oldalon a 70. lábjegyzet), vagyis a szerzők hét évvel előre idéznek egy dokumentumot.

Aki egy jelentésben ennyiszer „téved”, annak állításait is érdemes fenntartással kezelni

A szerzők módszertani fejezetükben maguk ismerik el, hogy a kiadvány elsősorban a hálózat tagszervezetei és aktivistái által beküldött adatokra épül, amelyeket sajtóhírekkel és bírósági döntésekkel egészítettek ki. Az ellenőrzés mélységéről a fenti példák elég sokat elárulnak. A kiadvány az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült, követeléseit pedig az uniós intézményeknek címzi, vagyis olyan döntéshozók asztalára szánják, akik aligha fogják egyenként visszakeresni a forrásokat.

A valódi bűncselekmények áldozatainak sem tesz jót, ha ugyanabban a szövegben egy feljelentő magánvéleményéből tényállás, egy jogszerű tüntetésből pedig megtűrt gyűlöletkeltés lesz. Aki egy jelentésben ennyiszer téved a könnyen ellenőrizhető részletekben, annak a súlyosabb állításait is fenntartással kell kezelni, hiszen felmerül a szándékos megtévesztés és befolyásolás lehetősége is.

Kapcsolódók: