Orbán menjen csak az ENSZ-be, majd a Mi Hazánk feltakarít utána

Mennyit hallgattuk április 12-e előtt, hogy „ez most az egyik legfontosabb választás”, „óriási a tét”, ezért mindenki menjen el szavazni, mert „Brüsszel, ha megnyeri a választásokat, az országnak vége”, minden, amit a „nemzeti” kormány eddig elért, megsemmisül, a Lobbi visszatér az iskolákba, hazánkat pedig teljes egészében kiszolgáltatják az idegen érdekeknek. 

A szomorú az, hogy itt a Fidesz valóban nem hazudott. Igaz, a (mindig a gyermekeket célzó) lobbisták nem visszatértek, hanem maradtak az iskolákban, hiszen már a Fidesz alatt is zavartalanul jártak be, az viszont tökéletesen látszik, hogy az új kormánynak az idegen érdekek jóval fontosabbak a magyar érdekeknél. Ezért kellenek Paks helyett szélerőművek, ezért várnak komoly adók a magyar vállalkozásokra, ezért olyan fontos az euró bevezetése a gazdaság megerősítése helyett, és ezért nem a munkához kötött családtámogatásokat erősítik, hanem ugyanazt a szavazatvásárló politikát követik, mint elődeik (mondjuk, ez nem túl meglepő, tekintve, hogy a tiszások közel fele a Fideszből jött). Azt is látjuk, ha a külföldi urak csettintenek, a magyar kormány vigyázzba áll. Kétharmados felhatalmazással pedig még azt a kevés pozitívat is lerombolhatják, amit a Fidesz-kormány tizenhat év alatt tett.

Orbán már kinőtte kis hazánkat

És mi erre a bukott kormánypárt válasza? Lényegében semmi. A „kőkemény”, „alsó szintekig beágyazott” rendszer gyakorlatilag hetek alatt omlott össze, régi nagy alakjaik fülüket, farkukat behúzva hajlongtak Magyar Péter előtt, szemlesütve hallgatták a fejmosást, vagy bocsánatért esedezve kuncsorogtak a felmentőcédulákért. A Fidesz soha nem látott válságba süllyedt, közben arról beszéltek, hogy nemcsak ők, hanem a nemzet is óriási veszélyben van. S mi volt erre Orbán Viktor, a „nagy geopolitikai játékos” válasza? Elment nyaralni. Jó sokáig. Alaposan kipihente a választási vereséget. Volt miből… 

Időközben új frakcióvezetőt választott a Fidesz, az ex-SZDSZ-es, büszke filoszemita Bóka János személyében. Csak emlékeztetőül: ez az a párt, mely a liberálisok szerint az elmúlt tizenhat évben „fasiszta diktatúrát” működtetett Magyarországon, és a nemzeti radikalizmust juttatta kormányra. Kivel? Az ilyen SZDSZ-es liberálkonzervatívokkal? Netán Rogán Antallal? Kis Grófóval? Győzikével? Ki volt az a XXI. századi „fasiszta”, akitől úgy rettegtek „elnyomott” „honfitársaink”?

Alig hat hónap telt el a választások óta, a megoldandó problémák csak szaporodnak, az új kormányt ugyanis túlságosan leköti az abszolút filmszínház, a redditezés, a retardáltak TikTok-videóinak gyártása, no meg a Facebook-politika, így nincs már igazán idejük kormányozni. Mint ahogyan Orbánnak sincs ideje az ország miatt aggódni a konstans nyaralások közepette.

Pedig a magas labdák repkednek. Október 23-ára, a magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára az új kormányfő meghívta hazánk gyarmati urait, az egykori Rothschild-bankárt, a brüsszeli globalistát, de még Zelenszkijt is. A korrupt Ursula von der Leyenen kívül mondjuk nem jött el senki említésre méltó. Amivel legalább kicsit éreztették Magyarország miniszterelnökével, hol is a helye a sakktáblán. De már a meghívottak listája is szemen köpése a forradalmárok ügyének. Mi volt erre Orbán válasza? Semmi. Kint kávézgatott Franciaországban. Ennyire érdekli őt az ország sorsa…

Igaz, ha nagyító alá vesszük az elmúlt éveket, akkor láthatjuk, hogy őt már kormányon is egyre kevésbé érdekelték a belügyek, sokkal jobban tetszett neki a világpolitika. Egyre inkább úgy tekintett magára, mint aki „kinőtte” kis hazánkat. Saját szemszögéből ennek egyébként meg is lehet a gyümölcse, hiszen most úgy néz ki, hogy ENSZ-főtitkár lehet belőle. Erre igen jó esélye is van, hiszen nemcsak Trump, de állítólag Putyin és Hszi Csin-ping is támogatja ebben.

Ha ez összejön, akkor elmondhatjuk, Orbán karrierútja sikerrel zárult, tényleg felkerül a nagypolitika térképére. Csak egy országot kellett feláldoznia, amin most volt SZDSZ-esek és a Fidesz liberálisabb szárnya lakomázik. 

Akkor ez is ránk marad…

Jól látható, hogy se Orbánt, se a Fideszt nem érdekli már, mi lesz az országgal. Ha érzik is a felelősségét annak, hogy bosszúéhes kitartottjaikat ránk szabadították, úgy tűnik, lelkiismeretük azért képes megbirkózni ezzel. Tizenhat évig lubickoltak a hatalomban, mely gyakorlatilag az ölükbe hullott 2010-ben, miután a nemzeti radikálisok négy éven át küzdöttek az utcákon egy elnyomó, globalista rezsim ellen. A jelek szerint a történelem bizonyos mértékben most is ismétli önmagát, hiszen a gyáva, málészájú konzervatívok helyett ezúttal is csak a nemzeti alternatíva képes erőt mutatni a globalista kormánnyal szemben.

Akárhogy is nézzük, elég egyértelmű, hogy kellő kiállás, karakter és karizma kizárólag Toroczkai Lászlóban van az ellenzéki oldalon. Ő az egyetlen a politikai palettán, aki labdába rúghat Magyar Péterrel szemben. Arról nem is beszélve, hogy ő már számtalanszor bizonyította, őt tényleg az ország sorsa érdekli, és kész feláldozni bármit a haza megmentéséért. Olyan idők jönnek, amikor csakis ilyen emberekkel sorakozhatunk fel, és csakis ilyen emberekben bízhatunk meg. Így hát azt mondom, Orbán menjen csak New Yorkba vagy Genfbe, legyen az ENSZ-főtitkára, élvezze a jutalmat, amiért oly sok évig küzdött. Toroczkai László pedig legyen a nemzeti oldal vezére, Magyar Péter kihívója, mert csak ő mentheti meg hazánkat attól, amit a Fidesz ránk szabadított. Más nem számít. Mert nekünk Magyarország az első.

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók: