Feljelentést tettek – miért nem rendezték a kormányok Bős–Nagymaros ügyét?

Kinek az érdeke volt a beruházás leállítása, és miért nem sikerült azóta sem rendezni a következményeit? Dr. Héjjas István gépészmérnök szerint Bős–Nagymaros története messze túlmutat egy elmaradt vízlépcsőn: politikai karrierekről, évtizedeken át fenntartott magyarázatokról és elmulasztott lehetőségekről is szól. A Jelen Podcast vendégeként a benyújtott büntetőfeljelentés hátteréről, a lehetséges felelősségről és a helyreállítás esélyeiről beszélt Maczi Istvánnak.

Bős–Nagymaros neve sokak számára ma is elsősorban a rendszerváltás körüli tüntetéseket idézi fel. A történet azonban a politikai jelkép megszületésével nem ért véget. Megmaradtak a vízmegosztás körüli viták, a környezeti problémák és az egymást követő kormányokra öröklődő rendezési feladatok. A beszélgetés egyik legfontosabb kérdése éppen az: miért bizonyult tartósabbnak a politikai szembenállás, mint a megoldáskeresés?

Héjjas István határozott értelmezést ad az egykori vízlépcsőellenes mozgalom politikai szerepéről:

„Ez a tüntetéssorozat igazából azt a célt szolgálta, hogy helyzetbe hozzák azokat a politikusokat, akik majd a következő időszakban fogják az országot kormányozni.”

A vendég szerint a beruházás elutasítása olyan politikai örökséggé vált, amellyel később sem akartak szembenézni azok, akik saját szerepüket a rendszer leváltásához kötötték. Értelmezésében egy korábbi álláspont felülvizsgálata számukra már a saját hitelességük megkérdőjelezését is jelenthette volna. Ez magyarázhatja szerinte, hogy a szakmai rendezés lehetőségeit újra és újra felülírták a politikai megfontolások.

Politikai érdek és személyes felelősség

A beszélgetésben a tudatos károkozás kérdése is felmerül. Héjjas azonban itt fontos különbséget tesz: nem állítja, hogy a gazdasági és ökológiai veszteségek előidézése önmagában cél lett volna.

„Még azt se föltételezem, hogy kifejezetten […] anyagi meg ökológiai kárt szándékoztak volna csinálni.”

Álláspontja szerint inkább az ostobaság, a felelőtlenség és a hatalom megszerzésének elsődlegessége vezetett a káros következményekhez. Ez a megkülönböztetés a felelősség vizsgálatánál is lényeges: más kérdés a politikai érdek, más a hibás döntés, és megint más az esetlegesen megállapítható személyes büntetőjogi felelősség.

A feljelentők konkrét felelősöket egyelőre nem neveztek meg. Héjjas a műsorban azt is pontosítja, hogy a beadványukban Dunakiliti ügyére összpontosítottak; Nagymaros leállítását önmagában nem sorolja a büntetőjogi kérdések közé.

„Kérjük a nyomozat elrendelését annak érdekében, hogy ki lehessen deríteni, hogy kiket terhel a felelősség.”

A vendég elmondása szerint a beadvány nyomán az ügy a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz került, és megkezdődött a nyomozati szakasz. Ez az eljárás állásáról szóló vendégállítás; személyes felelősséget önmagában sem a feljelentés, sem egy vizsgálat megindulása nem állapít meg.

Elveszett lehetőségek, tovább élő következmények

A feljelentésben hivatkozott, Kerényi Ödönnek, az MVM egykori műszaki vezérigazgató-helyettesének tulajdonított számítás 1998-ra 1,45 milliárd dollárra becsülte a veszteséget. A történelmi összeg amerikai fogyasztói inflációval korrigált megfelelője ma közel hárommilliárd dollár: a műsor előkészítésekor alkalmazott árfolyamon mintegy 980 milliárd forint. Ez a régi becslés vásárlóértékének átszámítása, nem a jelenlegi teljes kár új felmérése.

Héjjas saját számítása szerint a bősi erőmű termeléséből igényelt magyar részesedés mintegy 300 ezer, átlagos fogyasztású háztartás áramigényét fedezhetné. A beszélgetés ugyanakkor nem csupán az energiáról szól: a vendég a Szigetköz vízellátását, a talajvízszint változását, a mezőgazdaság helyzetét és a hajózás feltételeit is összekapcsolja az ügy rendezésével.

Szerinte a felelősség kérdését ezért nem lehet kizárólag az eredeti döntések időpontjára szűkíteni. A későbbi kormányoktól is azt kéri számon, milyen lehetőségeik voltak a károk enyhítésére, és ezekkel miért nem éltek.

Mit kezd a jelenlegi kormány az örökölt helyzettel?

Héjjas elmondása szerint a választások után levélben fordult az energiaügyi tárcához. Telefonos visszajelzést kapott arról, hogy komolyan veszik a felvetéseit, további érdemi válaszról azonban a felvétel idején még nem tudott beszámolni.

A paksi erőmű körüli nyári beavatkozásokat szükséges, átmeneti tűzoltásként értékeli. Tartós megoldásként átfogóbb vízgazdálkodási beruházásokat sürget, amelyek szerinte az energiatermelés mellett a vízszint stabilizálását, a közlekedést és más térségi célokat is szolgálhatnának.

A podcast legerősebb kérdése végül túlmutat azon, hogy évtizedekkel ezelőtt kinek volt igaza. Ha egy döntés következményei ma is velünk élnek, meddig lehet a rendezést a múlt vitáinak fogságában tartani? Kik hozták meg a vitatott döntéseket, kik mulasztották el a korrekciót, és milyen dokumentumok alapján tisztázható a szerepük?

Kérjük Önöket, támogassák munkánkat és a műsor fennmaradását!

Adományaikat a Magyar Jelent fenntartó Magyar Jelen Alapítvány részére örömmel vesszük: Magyar Jelen Alapítvány 10410400-00000190-11572440 HU26 1041 0400 0000 0190 1157 2440 SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB

(Kiemelt videó forrása: Magyar Jelen YouTube-csatornája)

Korábbi adások:

Kapcsolódók: