Semmit róluk nélkülük – kivéve, ha a Bűnvadászokról van szó

A Szikra mozgalom szerda este beszélgetett a Bűnvadászokról a Szikra szerda nevű sorozat keretében, csak éppen az érintetteket „felejtették el” meghívni. Az egyik résztvevő, Csepella Olivér kérdésemre azt is kifejtette, hogy miért – én ugyanis úgy döntöttem, hogy elmegyek és meghallgatom a közte és Hegyi Szabolcs között zajló eszmecserét, ami hemzsegett az előítéleketől és a ki nem mondott szavaktól.

Az Empathy Közösségi Tér székeit mintegy 30-40 ember foglalta el szerda este fél hétkor, és még vagy két tucatnyian ácsorogtak a limonádés asztal körül is, amikor Roskó Mira, a Mérce munkatársa elkezdte felvezetni a beszélgetést Csepella Olivér, a Szikra elnökségi tagja, valamint Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért szenior szakértője között. Ez a felállás garantálta, hogy a beszélgetés egyoldalú, elfogult és előítéletektől hemzsegő lesz, amiben nem is kellett csalódnia annak, aki nem várt mást a szélsőbaloldali eszmecserétől. Csepella Olivér maga is érintett volt, hiszen néhány hónapja teljesen véletlenül csöppent bele a Bűnvadászok egyik akciójába, amikor a csapat egy roller tolvajt fogott el.

Korán előkerült a „náci kártya”

„Vannak érdemes és érdemtelen emberek, és előbbieket meg kell védeni az utóbbiaktól” – adta meg az alaphangot Csepella arra vonatkozóan, hogy szerinte mi is a Bűnvadászok „sztori” ( és a rendpárti széljobb) mozgatórugója, majd jó baloldali módjára szociális válságról kezdtek beszélni a sértettek, vagyis a kipécézett szegények kapcsán, akiket a Bűnbadászok „zargatnak”. Ezek a kijelentések pedig még csak kapirgálták azt, ami később várt a hallgatóságra…

Csepella szerint a Bűnvadászok nem más, mint egy „náci hazugsággyár, alantas, számító, politikai hatalomszerzési technika”. Mindezt annak kapcsán jegyezte meg, hogy rájött, az adásokat bizony „műsorkészítő” emberek formálják befogadhatóvá. Számomra egyébként érthetetlen, miért csodálkozik valaki azon, hogy a valóságban meglévő problémákat, történeteket valakik a videómegosztók közönsége számára is „fogyaszthatóvá” teszi. 

Erről szól ma már a teljes közbeszéd, gyakorlatilag a közösségi oldalak, videómegosztók tartalmai közvetítik a társadalmi problémákat a társadalom felé színvonalasan feldolgozott formátumban. 

A Bűnvadászok sem tesz mást, mint létező problémákra hívja fel a figyelmet sok esetben megoldási javaslatokat is bemutatva. Persze nem olyanokat, mint amelyekről a résztvevők beszéltek.

A beszélgetést hallgatva aztán azon gondolkodtam, hogy amennyiben nem tudom, hova jövök, az elhangzó szavak, mondatok és monológok után is gond nélkül beazonosítanám a helyet, ahol éppen állok, mivel nem volt kedvem ülve hallgatni mindezt. 

Az elhangzottakat megpróbálom egy mondatba összesűríteni: Gyöngyöspatához hasonlóan szélsőjobboldali csoportok masíroznak például a Népligetben harci kutyákkal (!) járőrözve. „Kimennek keménykedni alsó osztálybeli bűnelkövetőkhöz” – hangzott el szó szerint.

Hegyi Szabolcs pedig úgy véli, hogy a sértettek (mármint az igaziak) ma már hamarabb fordulnak a Bűnvadászokhoz, mint a hatóságokhoz. Természetesen az illegális lakásfoglalók is szóba kerültek: „A náci hazugsággyár része, amikor a Mi Hazánk olyan törvényt nyújt be, hogy az illegális lakásfoglalókat börtönbe kell küldeni”.

Mintha nekik is kellemetlen lett volna

Én pedig ott álltam és hallgattam ezeket a gondolatmorzsákat egyedüli jobboldaliként a teremben. A hallgatóság egyébként főleg fiatalokból állt, nők és férfiak teljesen vegyesen voltak jelen. Nagyjából félidőnél volt egy rész, amikor Roskó megszakította az eszmecserét, hogy interaktívvá változtassa azt. Ez úgy nézett ki, hogy a közönség tagjainak párt kellett választaniuk, akivel aztán a feltett kérdésekről kellett beszélgetniük. Így tettem én is, és megmondom őszintén, sokkal hasznosabb és érdekesebb volt ez a szekció, mint maga az előadás.

Azon ugyanis Roskó Mira kérdezett, Csepella és Hegyi válaszoltak, de valahogy nem volt az igazi a beszélgetés. Az egész olyan volt, mintha bevállalták volna a beszélgetést, majd ott jöttek volna rá, hogy ezt így rohadtul nem akarják, mert védhetetlen az álláspontjuk és nincs is igazán mondandójuk. Ilyenkor aztán újra és újra előszedték a jól ismert, a jobboldal szélével kapcsolatos előítéleteiket.

Szerintük ugyanis a Bűnvadászok csak és kizárólag a cigányokra utaznak, bár beismerték, hogy nem láttak minden epizódot. Mindezek ellenére főleg Csepella mond egészen hajmeresztő dolgokat, szerinte ugyanis az egész arról szól, hogy „le kell menni az utcára és szájba kell verni a cigányokat”. Amikor az ehhez hasonló mondatokat hallgattam, még nem sejtettem, hogy a szikrás aktivista képes emelni a tétet a következő monológgal:

A szélsőjobb szerint kell kezdeni meggyilkolni őket, de hát gyerekeik vannak, akiket így be kell tenni az intézetbe, ahol szerhasználó lesz. „Tehát meg kell ölni mindet a gecibe” – mondta Csepella a motívációról, aki szerint a mondatoknak, amit a Mi Hazánk elkezd, valójában mindig ez a vége, csak ezt már nem mondják ki.

Hegyi Szabolcs ennél szofisztikáltabb, ő megelégedne annyival, ha a rendőrség elkezdene foglalkozni a Bűnvadászokkal, ennek a jogszabályi háttere szerintük adott is. Mindeközben „szerencsétlen bérlőkről” is beszélt, utalva az illegális lakásfoglalókra. Az egész helyzetért a felelős – dobpergés! – nem más, mint az elmúlt tizenhat év „szélsőjobboldali” rendszere.

„Mert hazudnak”

Csepella Olivér a végefelé aztán feltette a kérdést, mégis mi lehetne ennek az ellenszere? Azt ugyanis mind ő mind Hegyi elismerte, hogy az emberek jogosan érzik úgy, hogy a Bűnvadászok tevékenysége kielégíti az emberek biztonságos élethez és az igazságossághoz való való vágyát. 

„Sokat gondolkoztam azon, hogy a Szikrának mit kellene tennie. De nem tudom még” – mondta Csepella.

„Semmit rólunk nélkülünk” – ez volt a jelszava néhány évvel ezelőtti szélsőbalos ihletettségű diáktüntetéseknek Budapesten. Úgy tűnik, ez nem vonatkozik mindenkire. A beszélgetés végén természetesen odaléptem Csepellához, és feltettem neki a kézenfekvő kérdést: miért nem hívtak meg senkit a Bűnvadászok részéről a beszélgetésre, ami róluk szólt? „Mert hazudnak” – vágta rá a szikrás aktivista. 

Én pedig azt gondolom, hogy az elhangzottak fényében a szervezők részéről csak meg kellett volna szólaltatni a másik felet is, hiszen akkor legalább a kialakuló párbeszédben fellelhettek volna érdemi mondanivalót is azok a fiatalok, akiket a téma érdekelt. Ugyanakkor ugyanezen előítéletektől hemzsegő kijelentések azok, amely után az ember határozottan gondolkodik el azon, van-e értelme a párbeszédnek ott, ahol a vallomás előtt olvassák fel az ítéletet…