Már a feministák is kiakadtak Magyar Péterre: őszintén megdöbbentek a miniszterelnök stílusán

Mérő Vera (legutóbbi) kiakadását egy szerelőműhelyben látott meztelen női poszterek váltották ki. Illetve, pontosabban fogalmazva, a meztelen női poszterek miatti kiakadására reagáló Magyar Péter miatt akadt ki legutóbb. 

Első reakciójában a szélsőliberális 444 cikkéből kifotózott részlettel posztolt a Facebookra, s mint megszólított, természetesen meg is jelent miniszterelnök úr a kommentszekcióban, aki hivatalba lépése óta mintha még több időt tudna a kék-fehér portálon tölteni. Még ő sem bírta ki, hogy ne röhögje ki Mérő Verát, gúnnyal söpörve le a feminista hisztit.

A legmeglepőbb a történetben az volt, hogy a Mérő Vera köré gyűlt feministák meglepődtek azon, hogyan beszél és viselkedik a miniszterelnök. Ők most vagy külföldön éltek az elmúlt szűk két évben, vagy semmilyen közösségi médiás tartalmat nem fogyasztottak ebben az időintervallumban. Vagy olyan rózsaszín köddel tekintettek a gaz Fideszt elűző messiásra, mint egy szerelmes kislány a fehér lovon érkező hercegére. Más magyarázat nincs arra, hogy Magyar Péter stílusán bárki meglepődjön. Ők mindenesetre megtették. Mérő Vera pedig billentyűzetet ragadott, és esszét írt a történtekről, amelyen aztán szörnyülködhet asztaltársaságával.

Itt beszélt arról, hogy ő mindenki szexualitását nagyon tolerálja, voltak „prosztó férfiak” és „tárgyiasított nők”, de még a videóvágót is, közvetve, leszólta, amiért az általa kifogásolt meztelen nős poszteres részt nem vágta ki a miniszterelnök videójából.

Ennél a pontnál annyira belelovalta magát a történtekbe, hogy nekiállt egy képzeletbeli „prosztó férfival” vitatkozni arról, hogy a meztelen női szobor az lehet műalkotás, az „autósmagazinból kivágott, szexualizált női poszter viszont nem ugyanaz”. Nem tudom, hogy létezik-e ember a Földön, aki ezt az állítást akár csak egy röpke gondolat erejéig is vitatja, de ha van ilyen, akkor tudjon róla, hogy Mérő Vera leérvelte. Méghozzá a nagyszüleitől örökölt meztelen női szobrokkal.

A naivak azt hihetnék, ezzel a téma végére is értünk – ó, ők mekkorát tévednek! Mérő ugyanis még bekezdéseken át rugózik ugyanazon a témán, még egy kérdésáradattal is megsorozza azokat, akik idáig eljutottak az olvasásban, mielőtt feladták volna: „És ha már itt tartunk: miért veszik le ugyanezeket a posztereket Forsthoffer Ágnes érkezésekor? Ő talán prűd? Neki nincs szexualitása? Vagy az ő jelenlétében már ciki, ami egyébként rendben van? Esetleg ez a tisztelet jele? És akkor ezeket a posztereket nők – és nem prosztó férfiak – képébe dörgölni tiszteletlenség? Ha a házelnök érzékenységét tiszteletben tartják, a többi nőét – és nem prosztó férfiét – miért nem?”

Szerinte nem attól lesz valaki kultúrember, hogy soha nem látott meztelen (női) testet, hanem attól, hogy tudja, mi a különbség tárgyiasítás és művészet között, és mikor, hol és min nem illik röhögni a kamerába. 

Nem is lenne igazi feminista, ha a „patriarchátus” kimaradna bármelyik kifakadásából, de nyugalom, ezúttal is előkerült. Sőt, azt is megtudtuk, hogy a vonzó nők nem, ellenben a „szexi pasik” „többnyire mindig” (?) a társadalom győztesei voltak! És ezért vannak rendben a tűzoltós poszterek, még ha „cikik” is.

Kiderült az is, nemcsak az Isztambuli Egyezményt (ami egy feminista kiáltvány) hiányolja Mérő Vera, de azt is fájlalja, hogy a nőknek továbbra is meg kell hallgatniuk gyermekük szívhangját, mielőtt úgy döntenek, megölik őt. Szerinte ez természetesen tarthatatlan, és a szívhangrendeletet el kell törölni, az Isztambuli Egyezménynek le kell térdelni, a „nőket kizsákmányoló” naptárakat meg, gondolom, máglyán kell elégetni.

Ezen hosszú kifakadás egyetlen tanulsága, hogy van egy szűk csoport, mely biztosan örülne, ha papíron (is) Ruff Bálint lenne a miniszterelnök.

Kapcsolódók: