Szélkereket Argentínában kell építeni, ott mindig fúj a szél

Az energiaforrások feletti rendelkezés, egy ország energiaellátása nemcsak gazdasági, hanem nemzetbiztonsági és szuverenitási kérdés. Az energiafüggőség a hétköznapok alapkérdéseként határozza meg az életminőséget, a Lisszaboni Szerződés szerint pedig az energiatermelés összetétele tagállami hatáskör.

Takács Károly, Oroszlány polgármestere (2010–2014, 2024–) korábban a Vértesi Erőmű vezérigazgatójaként, majd a Paks II. Atomerőmű Zrt. turbinaszakterület-vezető mérnökeként és elemzőként dolgozott. Nevéhez fűződik az oroszlányi erőmű füstgáz-kéntelenítő, élettartam-növelő beruházásának megvalósítása. Részt vett a rákospalotai Hulladékhasznosító Mű (most: Mohu Budapest Hulladékhasznosító Mű) rekonstrukciós beruházásában is, amely a szigorú környezetvédelmi és egészségügyi előírásoknak megfelelően újította fel az 1982 óta üzemelő, kommunális hulladékégetőt.

– A napokban a sajtóban szóba került, hogy Oroszlányban, a Veolia tulajdonába került Vértesi Erőműben, és máshol az országban is több erőműben faaprítéknak, pelletnek feldolgozva „égetik el a magyar erdőket”. A környezetvédők álláspontja szerint a pelletégetés ráadásul nem hatékony, harminc százalék körüli a hatásfoka. Mi a véleménye erről?

– Az energetikai üzemek hatékonysága általában nem túl magas, akármilyen tüzelőanyagról is beszélünk. A villamosenergia-termelés összhatásfoka körülbelül negyven százalék, ez az átlagosan jellemző körfolyamati hatásfok. Új erőműveknél lehet e fölötti értékről beszélni.

A modern gázmotoros erőműveké például nagyobb, akár nyolcvan százalék is lehet, de ott az üzemméret kisebb, és a magas hatásfok abból adódik, hogy a teljes megtermelt hőt is azonnal el tudják adni. Viszont az országos energiamixben ez az üzemmód csak kiegészítő szerepet játszhat.

Az erőművi hatékonyság nagyban függ attól, hogy milyen típusú, milyen korszerű gépekről beszélünk, hiszen a termelési folyamatban több berendezés működik, a hatékonyságnak a gőzturbinák hatásfoka szab korlátokat. De az energiaellátásban a hatásfok mellett legalább olyan fontos a gyors indíthatóság – ezt megtanulhattuk nyáron, a paksi válság óráiban.

– Ha szabad kezet kapna egykori erőműve irányításában, milyen tüzelőanyagot használna? Racionális döntés lenne például a hulladékégetés?

– A Veolia mostani stratégiája nem rossz, bár látni kell, hogy az itt működő, kétszer ötven megawattos blokk a hatezer megawattos magyar energiaigénynek csak kis százalékát jelenti. Ebben az erőműben egyébként SRF-et, azaz válogatott papírhulladékot is égetnek, kis százalékban. 

Az erdők megőrzése, az erdőterület növelése fontos környezetvédelmi cél, ugyanakkor azzal az erdészek is egyetértenek, hogy a faállomány értelmes felhasználásával az emberek fűtési igényeit is ki kell elégíteni.

A lakossági fafelhasználás nőtt, mert egyre megfizethetőbb tüzelőanyag, és nem import. A fáknak is véges az élettartama, de bizalmi kérdés is, hogy az erdőkkel hogy gazdálkodnak az erdészetek. Az akác például gyorsan nő, a szakolyi erőműben felhasználásra telepítik, ez nem ellentétes a környezetvédelemmel.

– És nem kellene inkább kommunális hulladékot égetni? Az az igazi megújuló energia: gyorsan újratermelődik, és pontosan, szabályozottan adagolható. A füstgáztisztítás pedig megoldott probléma, miközben a szelektálásos újrahasznosítás nagyon korlátozott mennyiséget érint.

– A hulladékégetés harminc éve téma, ennek is van egy optimummérete. Ott éri meg, ahol jelentős méretű a távhőszolgáltatás a lakosság és a cégek számára, tehát a keletkezett hőt azonnal értékesíteni lehet. Számításba kell venni a hulladék szállítását is, ami szintén környezetterhelő, bár a depónia sem megoldás, mert a szemét ott marad.

– Tíz évet dolgozott a Paks II-beruházáson, mielőtt ismét megválasztották Oroszlány polgármesterének. Mi a véleménye a paksi beruházás oroszokkal kötött szerződésének felülvizsgálatáról szóló hírekről?

– Amikor felröppent a hír, mindenhova kommenteltem, de mindig letörölték. Egy ilyen hírnek már a lebegtetése is kárt okoz önmagában.

Az egyszerűen nem opció, hogy valaki, mint egy fővállalkozó „átvegye” a beruházást. Ilyen nincs az atomiparban. 

Ha az nem VVER–1200-as típusú erőmű, akkor újra kell kezdeni az engedélyezési eljárás tízéves folyamatát az első környezettanulmánytól kezdve, miután a paksi engedély csak erre a típusra szól.

Nem beszélve minden, erre a típusra beruházott műszaki létesítményről, hiszen a hatos blokknál már elérték a nulla szintet. Az ötös blokk acélszerkezeteit már szerelik, és a hatos blokknál elérték az alapozás nulla szintjét. Ez a teljes projekt szempontjából már ötvenszázalékos szintnek felel meg.

Egyébként a nyugati beruházók is jelentős mértékben részt vesznek a Paks II-ben, a turbina francia, az irányítástechnika is. Értelmes döntéshozó számára világos kell legyen, hogy Paks II-t már csak befejezni lehet, az engedélyes tartalommal, mert alaperőműként szükséges az energiarendszerben.

– Visszatérve Oroszlányra, mi az álláspontja arról, hogy az MVM 2022-ben eladta a Vértesi Erőművet a Veolia francia társaságnak, miközben másutt új erőművet épít?

– Az MVM üzleti stratégiája más, mint a Veoliáé. Észre kell venni, hogy 

a Veolia szívesen vásárol fel már nem üzemelő, felújításra szoruló hő- és villanyerőműveket. Mára a magyar energiapiac nagy szereplőjévé vált, a második az MVM után. 

Tudják, hogy a telephely értékes, akár például a moduláris erőművek telepítése szempontjából is.

A szélerőmű például nálunk értelmetlen befektetés. A németeknek is elegük van a szélkerekekből, nálunk öt–tíz százalékos a teljesítménykihasználásuk, a rengeteg környezetkárosító hatásról nem is beszélve.

Egy atomerőmű működőképessége viszont kilencven százalékos, ezért is tart olyan sokáig az engedélyezése. Szélkereket Argentínában kell építeni, ott folyton fúj a szél.

Kapcsolódók: