Trump „Izrael az első” politikája történelmi győzelmet hozott a Demokrata Pártnak

Sokan fűztek nagy reményeket a politikán kívülről érkező elnökhöz, akitől azt várták, hogy megdönti ezt a korrupt, manipulált rendszert, ahol a ház mindig nyer. Végül őt darálta be a rendszer. Minden ígéretét megszegte, Amerika tovább haladt a hanyatlás útján, és a fehér munkásosztály helyzete semmit sem javult, miközben a republikánusok egyre inkább az idegeneknek próbáltak hízelegni.

Kvótajelöltek, elnőiesedő politika, áldozati kommunikáció és tettek nélküli nagyotmondások jellemezték Trump második ciklusának első felét. Meg egy utód felmutatása, aki nyíltan tagadja, sőt, támadja a fehér amerikai identitást, és büszkén mutogatja „sokszínű” családját, mint a jövő Amerikáját.

Mindezekre jött Izrael háborúja Irán ellen, amelyhez az Egyesült Államoknak csatlakoznia kellett. Nem volt választása. A pórázt megrántották, támadni kellett. Trump ráadásul ezt büszkén tette. Világba kiáltotta: Izrael érdeke fontosabb, mint holmi választások, hiszen nekik „történelmi küldetésük van”. A republikánusok pedig azt hitték, a fehéreknek muszáj rájuk szavazniuk, mert a demokraták – szó szerint – gyűlölik őket, és a lecserélésüket tűzték ki célul. A baj csak az, hogy ezt a lecserélést a republikánusok sem gátolták. Még csak nem is lassították. Az eredeti szavazóbázisukat cserben hagyták, azokhoz dörgölőztek, akik faji alapon szavaznak, nem meggyőződésből, nem értékek mentén, és olyanok parancsait teljesítették, akik zsigerileg gyűlölik őket. Ennek köszönhetően még az olyan „vörös államokban” is, mint Texas, sikerült kikapniuk. Trump tehát valóban történelmet írt. Nem is akármilyet. Amerikaiak és európaiak milliói pedig ismét láthatták, hogy ha a konzervatív erőknek szavaznak bizalmat, azzal nemcsak négy évet dobnak ki az ablakon, hanem egyenesen helyzetbe hozzák az ellenséget, akinek jóformán semmit sem kell tennie a győzelemért. Sőt, az a legjobb, ha nem tesz semmit.

Amerikában viszont már érződik a változás szele, és talán egy évtizedet sem kell várni, hogy megroppanjon ez a velejéig korrupt rendszer. Egyre több amerikai fiatal érti meg, hogy a két párt nem egymás alternatívája, hanem egyazon érem két oldala. Érdemes elgondolkodni azon, mi történik majd egy olyan országban, ahol a jövő és remény nélküli, dühös fiatalok tömegei ébrednek rá: a cirkusz unalmas, a kenyér pedig lassan megfizethetetlen.

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók: