Tiencsin üzenete: A Trianonban elveszített gyarmatunk az új világrend hírnöke

A Hszi Csin-ping mint házigazda által levezényelt mostani csúcstalálkozó az eddigi legnagyobb volt: összesen húsz állam-, és kormányfő vett részt. Fontosabb azonban a mélysége: a Modi indiai miniszterelnök, Putyin orosz elnök és a kínai házigazda által képviselt nagyhatalmak egyúttal mind atomhatalmak, miközben a mögöttük álló SCO meg a világ GDP-jének már több mint a harmadát adja. Na de miért pont Tiencsinben ültek össze?

2. Miért pont Tiencsin?

A ma már gazdag és hatalmas, 14 milliós város óriási szimbólum. Itt tört ki ugyanis 1900-ban a nagy kínai bokszerlázadásnak nevezett forradalom, ami a külföldi befolyás és imperializmus ellen irányult. A felkelők Pekingben és más városokban megostromolták a külföldi követségeket, gazdasági kirendeltségeket, amelyek Kína kifosztásának voltak a központjai az ópiumháborúk óta, valamint a keresztény térítő missziókat is, amelyek meg a hagyományos kínai szokásokkal álltak szemben. A lázadást végül az egész akkori nyugati-imperialista kapitalizmus, az úgynevezett Nyolc Nemzet Szövetsége együtt tudta csak elfojtani.

Érdekes apróság, de az úgynevezett Nyolc Nemzet egyike az Osztrák–Magyar Monarchia volt, mely győztesként maga is egy koncessziós területet kapott éppen Tiencsin városában: egy másfél Margit-sziget méretű területet. Ez a harmincezer lakosú kicsiny földdarab lett a Monarchia egyetlen gyarmata 16 éven át, ahol magyar tengerészek és kereskedők is megfordultak, a területén pedig ma is megtalálhatók az egykori osztrák-magyar konzulátus és más épületeink. Trianonban kellett lemondanunk róla, azonban ekkorra a többi nyugati birodalom is elvesztette minden befolyását.

Tiencsin Kínának, illetve a Keletnek sokkal több, mint egy történelmi kép a sok közül. Tiencsin a 125 évvel ezelőtti egykori bokszerlázadással a nyugati dominancia, gőg és elnyomás elleni legerősebb, időtlen szimbólum. Na itt érkezünk meg a jelenbe.

3. Százhuszonöt évvel később

A most lezajlott SCO csúcstalálkozó, melyre Tiencsinben került sor, a globális nagytérrend változásainak megvitatására összpontosított. Pontosan itt válik Tiencsin a Nyugat hegemóniája elleni egykori kiállás helyéből a Nyugat hegemóniája elleni mai kiállás helyévé. Kína viszont immár nem egyedül van mint százhuszonöt éve, hanem Indiával, Oroszországgal és másik tizennyolc országgal az SCO 2025-ös csúcstalálkozóján.

A csúcstalálkozó résztvevői, beleértve Kínát és Oroszországot, egyértelműen kiálltak a multipoláris világrend mellett. A találkozó után kiadott tiencsini nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az elavult, európai- és euro-atlanti központú modelleket egy új stabilitási, biztonsági és békés fejlődési rendszerrel kell felváltani. Ezzel a nyilatkozattal az SCO részes államai lényegében elutasították a nyugati hegemóniát, és a globális hatalom kiegyensúlyozottabb elosztását sürgetik. Multipoláris világrend egyetlen unipoláris hegemón, egyetlen lehetséges világnézet, egyetlen domináns hatalom helyett: ez tehát Tiencsin világos, mai célja.

Figyelemreméltó, hogy ezek nem is maradtak pusztán szavak. A tiencsini találkozón több nagyon fontos energetikai és más gazdasági megállapodást is aláírtak, amelyek célja a tagállamok közötti kereskedelem és kapcsolatok erősítése. Tiencsin azt is mutatja, hogy miután az Egyesült Államok 50 százalékos vámokat vetett ki Indiára, annak kapcsolata Oroszországgal tovább javult, és ezzel egyidejűleg enyhülés kezdődött India és Kína kapcsolataiban. Pontosan ezt jelenti a multipolaritás.

Hszi Csin-ping bejelentette, hogy Kína 2 milliárd jüan értékben nyújt ingyenes segélyt az SCO tagállamoknak, emellett 10 milliárd jüan hitelt biztosít az SCO banki konzorcium tagjainak. A résztvevők megerősítették elkötelezettségüket a kereskedelmi és beruházási megkönnyítések iránt, kihasználva a tagállamok óriási piacainak erejét és gazdasági komplementaritását.

A résztvevők megerősítették az együttműködést az energia- és a transzport infrastruktúra fejlesztésében, amely magában foglalja az utak, vasutak és multimodális teherszállítási útvonalak bővítését. Ilyen a nyugaton – az USA, az EU és a többi idetartozó ország, pl. Nagy-Britannia között – nincsen.

4. Az energetikai súlypont Keletre tart

Most is figyelemreméltó jeladó az energetika területe. Tiencsinben ugyanis elfogadtak egy „Útiterv az SCO energiakooperációs fejlesztési stratégiájának 2030-ig történő megvalósítására” című dokumentumot. Ez az útiterv az energiapolitika összehangolását célozza az SCO-n belül, ami hatalmas kihívás lesz a Nyugatnak, amit Oroszország, a fosszilis energiahordozók ura, és Kína, a ritkaföldfémek és más kritikus nyersanyagok, valamint az elektrifikáció domináns szereplője tesz fajsúlyossá. A döntések kiterjednek a részes államok energiaellátásának biztosítása és a globális energiapiacok stabilitásának elősegítése területeire.

Tiencsinben a részes államok közötti gazdasági együttműködés keretében az energetikai infrastruktúra, mint például az olaj- és gázvezetékek, valamint az áramhálózatok fejlesztését is előirányozták. Aláírták többek közt az orosz–kínai megállapodást a Szibéria Ereje 2 gázvezeték építéséről. Ez évi 50 milliárd m3 gázt szállít majd, ugyanannyit, mint amit az oroszok egykor Európába hoztak.

Az útitervben emellett kiemelten foglalkoztak a fenntartható energiafejlesztéssel és a zöld iparral kapcsolatos együttműködésekkel, beleértve a megújuló energiaforrásokat is. Ez azért érdekes, mert ez a kényeskedő Nyugat, elsősorban az EU témája és terepe volt – eddig.

5. A magfúzió felé?

A csillagok, naprendszerek születése valójában azzal kezdődik, amikor a gravitáció által lassan összehúzott, hideg, gomolygó hidrogén kritikus tömeget ér el, berobban, és beindul a magfúzió. Természetesen itt még nem tart az SCO, a keleti országok, a globális Dél: nem hozta el Tiencsin sem a magfúziót. Még nem. Van azonban két jel, ami az előbb elmondottakon túl bizony akár már egy jövőbeli magfúzió felé is mutathat.

Az egyik, hogy az unalmas deklarációkon meg ünnepélyes nyilatkozatokon túl a résztvevők Tiencsinben megállapodtak egy új, közös SCO központ létrehozásában is, amelynek feladata a kortárs kihívásokra és fenyegetésekre való reagálás lesz. Az együttműködés ezzel elindult az intézményesülés felé: márpedig a nemzetközi jogban azt tartjuk mérföldkőnek, amikor egy szerződéses együttműködés saját, közös intézményt kap. Ez azért figyelemreméltó, mert megteremtheti az intézményes nemzetközi jogi kereteket egy sokkal összehangoltabb együttműködés felé.

A másik egy sürgetés, látszólag távoli és jelentéktelen. Tiencsinnel egyidejűleg valahol a távoli északon egy orosz filozófus, Alekszdr Dugin cikket jelentetett meg a követkető címmel: “Oroszország, India, Kína: A nyugati hatalom vége – három civilizáció, amely a multipolaritás magját kovácsolja”. Dugin az a filozófus, akiknek pletykák szerint nagy befolyása van Putyin elnökre. Az a filozófus, aki annyira fontos, hogy az ukránok felrobbantották a lányát is. Talán érdemes felkapni a fejünket arra, amit mond. 

Dugin a Tiencsin napján kitett írásában azt állítja, hogy Oroszország, India és Kína alkotja a multipolaritás civilizációs magját, akiknek szövetsége a nyugati dominancia végét és egy új világrend születését hirdeti. Oroszország, Kína és India egy alapvető struktúrát alkot, amely láthatóan megváltoztatja a világrendet. Ebben az írásban Dugin “közös ideológiát, stratégiát és filozófiát” sürget, ám azokat azonnal meg is találja a multipolaritásban. Vagyis: a Tiencsin által felmutatott tény maga az ideológia, Dugin szerint.

Nehogy ez a dugini ideológiai vagy filozófiai felismerés legyen aztán az a váteszi felismerés, ami majd egyszer az isteni szikra lesz egy magfúzióhoz. A csillagok ugyanis születnek és halnak el, pontosan ahogyan a birodalmak és civilizációk is. Ez Tiencsin figyelmeztetése és üzenete. A Nyugatnak pedig vagy meg kell változnia és megtalálnia a helyét a multipoláris világrenden belül, vagy összeomlik, mint az öreg csillagok.