Besült az Internacionálé a kommunista szeánszon (+VIDEÓ)

A Munkáspárt szervezésében mintegy 15-20 idős bácsi és néni emlékezett arra, amikor fiatalabb volt és nekik „mindent szabadott”, vagyis a szocializmusra és a nagynak nevezett 1917-es októberi szocialista forradalomra Budapesten, a Memento Park előtt.

Azt nem lehet mondani, hogy november 7-én a nagy szocialista forradalom megemlékezései miatt lett volna nagy kapitalista dugó a fővárosban, de járatsűrítést sem kellett elrendelnie a BKK-nak a Budatétény felé közlekedő járatokon. Sokakat ugyanis nem érdekel a nagy október forradalom novemberi (tudom, tudom, a naptár) emléknapja. Mindenesetre kilátogattunk a rendezvényre, abban bízva, hogy eszmét cserélhetünk néhány keményvonalas kommunistával vagy munkásőrrel. 

A válaszaikat meghallgatva azonban úgy érzem, nincs szükség az eszme cseréjére, jó nekem a sajátom továbbra is.

Pedig hallottunk beszédeket a munkásosztályról, meg annak a kapitalizmus általi kizsákmányolásról. Ez utóbbit nem feltétlenül vonom kétségbe, de vélhetően több munkás lenne ezeken az eseményeken, ha a munkásosztály nem érezte volna úgy évtizedeken át, hogy bizony szó szerint kizsákmányolják, mégpedig a szocializmus nevében. Sok mindenben nem, a kizsákmányolásban pedig tény, igencsak sikeresek voltak Lenin tanítványai, a főforradalmár szobránál erről persze nem illett beszélni.

A sosenem volt kommunizmus

A maroknyi idős megemlékezőnek (volt, aki azért az unokáját is elhozta)  maradt a telefonról lejátszott Internacionálé, amit a kapitalizmus zsákmányolt ki egy hívás formájában, épp a legjobb résznél. Szerencsére az egész megemlékezés olyan rövid volt, mint történelmi léptékkel mérve maga a kommunizmus – igaz, szeretik azzal mentegetni az elvtársak saját elveik hibáit, hogy az valójában nem is az volt. 

Márpedig ha valami úgy hazudik, mint egy komcsi, olyan vörös, mint egy komcsi és kizsákmányol, mint egy komcsi, akkor az kedves elvtársak, bizony komcsi.

Zárásként néhány gondolatot ide teszek a Memento Parkról, ahol először jártam, mert minek is mentem volna? A jegypénztárral egybekötve szuvenírshop is található. Mindenféle szocialista kitüntetés, Lenines bögre, sarló-kalapácsos kütyü és miegymás szabadon beszerezhető. Persze, valamiből fenn kell tartani a kommunizmus szoborparkba zárt emlékezetét, nemde? 

Állva a kirakat előtt, azon gondolkodtam, vajon ha megvalósul Kovács Gergely terve, és a hegyvidéki Turul-szobor is a parkba kerül, akkor vajon lesz némi profil-bővítés a termékekben, vagy csak a kommunizmus jelképeit lehet szabadon megvásárolni, mint egy Váci utcai szuvenírt? Azt, hogy mire gondolok, az olvasó fantáziájára bízom. Összességében igencsak szomorú és jellemző, hogy három és fél évtizeddel a rendszerváltás után rendőri tiltás nélkül, sőt, hatósági biztosítással lehet a kommunista ünnepeket közterületen megtartani. Közben jó üzlet a „retro” vöröscsillagos kulcstartó, a kommunizmus százmillió halálos áldozata meg ugyan kit érdekel?