Bóday Pál a Tiszáról: „Nem vehető komolyan egy olyan párt, amely nem foglalkozik az állatvédelemmel”

Körbejárta a médiát a hír, hogy a Tisza Párt kisállat-különadót vezetne be egy kiszivárgott dokumentum szerint. Magyar Péter természetesen tagadta, hogy ez lenne a terv, így a valóságot legfeljebb 2026 áprilisában ismerhetjük meg. Addig is megkérdeztük Bóday Pált, a Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnökét, mit gondol erről a tervről, és általánosságban a Tisza Párt állatvédelemhez való hozzáállásáról.

– A kisállat-különadós botrány előtt igencsak keveset hallhattuk a Tisza Pártot nyilatkozni az állatvédelem ügyében. Vajon valóban terveznek ilyen intézkedést bevezetni?

– Mondjuk azt a korrektség kedvéért, hogy ez egy hamis dokumentum. A probléma ennél sokkal nagyobb a Tiszával és az állatvédelemmel kapcsolatban, minthogy ez most „kiszivárgott”. Gyakorlatilag nincs 20 hét a választásokig, és egy pártnak, amely saját bevallása szerint kétharmados győzelemre, „rendszerváltásra” készül, a 21. század 20-as éveinek a közepén a jelöltjei, a nyilvánosságra került szakértői között egyetlen állat- és/vagy természetvédő szakember sincsen.

Innentől kezdve az, hogy ők szeretnének-e bármiféle állatokkal kapcsolatos adót kivetni, másodrangú kérdés. Természetesen nem elképzelhetetlen, hogy vannak ilyen tervek, hiszen a neoliberális gazdaságpolitikába belefér, hogy mindent megadóztatnak, ami él és mozog.

– Úgy gondolja, hogy nélkülözhetetlen egy részletes állatvédelmi terv egy modern, kormányozni kívánó pártnak?

– Ha húsz-harminc éve történik ez, akkor azt mondom, hogy ez egy szubkulturális kérdés. Ma már viszont szerencsére nem lehet megkerülni ezt a témát, nem véletlen, hogy a kormánypártnak is, és az ellenzék pártjai közül kiemelten a Mi Hazánknak, de még a DK-nak is van egyfajta koherens elképzelése az állatvédelemről. Azt gondolom, hogy ez ma már minimum. A felmérések szerint közel egymillió olyan választópolgár van Magyarországon, akinek a legfontosabb három-öt prioritása között van az állatvédelem.

Ez azt jelenti, hogy ez egy olyan probléma a maga szerteágazóságával, amellyel ha egy párt nem hajlandó, nem tud foglalkozni, akkor nem vehető komolyan.

– Miért ekkora a jelentősége az állatvédelem politikai programban való szereplésének?

– Az állatvédelem a mezőgazdasági politikának is része, így akinek nincs állatvédelmi politikája, arról azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen jövőképet képzel el a mezőgazdaságban. Engem az aggaszt legjobban, hogy a Tisza Pártnak egyáltalán nem látjuk az elképzeléseit.

Általában, amikor nem látjuk az elképzelést, az félelmet kelt. A Tisza Párt talán másfél éves működése során semmilyen határozott és egyértelmű gesztust nem látunk részükről, ami azt érzékeltetné velünk, hogy itt valami jó készül, csak titokban. Úgyhogy én sajnos hajlok arra, hogy itt valami rossz készül. Ráadásul nem is érzem teljesen őszintének a kommunikációjukat.

– Mit szólnak az állatvédő szervezetek ahhoz, hogy ennyire hanyagolja a témát a Tisza?

– Mi állatvédőként feszült figyelemmel követjük Magyar Péter ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Ha nem tévedek, gyakorlatilag egy konkrét megnyilvánulása volt az állatvédelemmel kapcsolatban, amikor egy beszédében – talán egy lakossági fórumon – azt állította, hogy több mint száz állatvédő civil szervezettel egyeztetett.

Merem állítani, mint olyan ember, aki állatvédő szervezetek tucatjaival van kapcsolatban, olyan állatvédő szervezetek tucatjaival, akik szintén ilyen szervezetek tucatjaival vannak kapcsolatban, hogy senki, a magyar állatvédő mozgalom komolyan vehető civil szervezetei közül nem hallott arról, hogy Magyar Péter, vagy az ő nevében a pártjának kompetens képviselője bármilyen módon egyeztettek volna a témában.

Tehát véleményem szerint a pártelnök kijelentése nem biztos, hogy megfelel a valóságnak.

– Ennél fogva gyakorlatilag az első konkrét információ: a kisállat-különadó, már ha igaz.

– Elképzelhetetlen, hogy bármiféle adó kivetése a kisállattartókra pozitív hatással legyen?

– Azt, hogy valamiféle közteher párosuljon az állattartással nem tartom ördögtől valónak, de ez így ebben a formában egy komplett őrültség, ugyanis, ha ez igaz és bevezetnék, az azonnal több százezer állat kidobásával járna együtt.

Ez ráterhelődne arra a gyepmesteri és civil állatvédő hálózatra, amely ma a kapacitásának a 300–400 százalékát próbálja ellátni, persze sikertelenül, mert nem lehetséges, képtelenség.

Mindemellett a világ pont afelé megy, hogy nem adókkal próbálja az állattartást kordában tartani és a minőség irányába vinni – mert ugye az tény, hogy nagyon sok olyan ember tart állatot, akinek nem szabadna, például bizonyos szubkultúrákban.

Ez egy általános probléma, hogy mit tehet meg szabadon egy állampolgár, tarthat-e állatot, szülhet-e gyereket, lehet-e jogosítványa?

– Ha nem adókkal, akkor mivel lehetne minőségibbé tenni az állattartást?

– Nyugat-Európában például divat lett az úgynevezett kutyajogosítvány, ami azt jelenti, hogy kötelezően el kell végezned egy tanfolyamot, hogy alapvető ismereteid legyenek arról az állatról, amelyet tartasz. De ez az adó, ebben a formában ezen a problémán semmit nem változtat.

Abba az irányba megy a világ jobbik fele, hogy a kisállatokat társként kezeli. A magányos emberek társaként, a nagycsaládos, sokgyerekes családban pedig a gyerekek, szocializációjának részeként. Ebből következően inkább afelé halad a világ, hogy egy kötelező és államilag támogatott minimális egészségügyi ellátás járjon a társállatnak.

Vannak már olyan helyek, ugyanúgy, mint az embernél, lehet biztosítani az állatok egészségügyi ellátását. Olyan is van, ahol arra kötelezik a gazdit, hogy legalább évente egyszer jusson el az állatorvoshoz. Ez normál esetben nem lenne kérdés, de sajnos van, akinél nem evidencia. 

Tehát ahol még terhet is tesznek az állattartásra, ott sem ilyen neoliberális módon, csupán a pénzt behajtva, hanem megterhelik valamilyen kötelezettséggel, ami az állatjólét szempontjából számít. 

Mert az, hogy behajtasz egy macska után 18 ezer forintot évente, két dolgot jelent: aki ki tudja és akarja fizetni, az kifizeti; aki meg nem hajlandó vagy nem tudja, az kidobja az állatát – és a költségvetésnek egy behajtott 18 ezer forint után, a másik kidobott állattal lesz 180 ezer forint költsége.

– Az Ön szervezete megpróbálta elérni a Tisza Pártot, hogy esetleg ötletekkel szolgáljanak nekik?

– Mi a Tisza Párt megalakulásakor először levélben fordultunk hozzájuk, hogy konzultáljunk. Mutatkozzunk be egymásnak, ők egy párt, mi itt rendelkezésre állunk, de semmilyen választ nem kaptunk. 

Később, amikor kiderült, hogy Raskó György lesz az egyik szakértőjük tiltakoztunk, mivel ő nem az az ember, aki egy fenntartható, zöld, állatvédelmi szempontból releváns mezőgazdasági politikát tudna csinálni.

Ismét nem kaptunk semmilyen választ. Így volt ez a következő két-három alkalommal is, amikor írtunk. Véleményem szerint nem járja, hogy civil szervezetek nem tudnak egy párttal semmilyen módon kapcsolatba lépni. 

Teszem hozzá, ha nyilatkoztak volna korábban a témában, akkor ilyen: kisállat-különadóval kapcsolatos vádak sem fogalmazódhatnának meg ellenük. De úgy nehéz lesz, ha a szakértőiknek, politikusaiknak a karthauzi szerzetesek némasági fogadalmának szigorához mérhető az elhallgattatásuk.