Dócs: „Miért engedte a kormány, hogy több vármegyényi stratégiai jelentőségű termőföld kerüljön az EU-n belüli külföldiek kezébe?”

Miért engedte a kormány, hogy több vármegyényi stratégiai jelentőségű termőföld kerüljön az EU-n belüli külföldiek kezébe? címmel írásbeli kérdést tett fel a Mi Hazánk alelnöke, dr. Nagy István, agrárminiszternek címezve.

A politikus bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy itthon a nyugati országrészekben óriási számban jutottak osztrák gazdák magyar földterületekhez. A román földek 40 százaléka külföldi kézben van. „Ennek eredményeként az EU legnagyobb búzaexportőre és egyik legnagyobb mezőgazdasági területekkel bíró országa ma élelmiszerimportra szorul. Mindez egy kormányhoz közeli sajtó hasábjain jelent meg” – mutatott rá.

Dócs azt szerette volna megtudni, hogy ha látja a kormányzat a problémát, akkor „miért hagyja, hogy itthon is ez legyen, hisz a Dunántúl lassan külföldi kézen van, s az itt megtermelt javakat külföldre szállítják”. Majd felkérdezte a kormányt: „Miért engedte a kormány, hogy több vármegyényi stratégiai jelentőségű termőföld kerüljön az EU-n belüli külföldiek kezébe?”

Tagságunkból adódó kötelezettség megnyitni piacainkat

Válaszában Nagy István azt írta, „Magyarországnak az európai uniós tagságából eredő kötelezettsége miatt kellett megnyitnia földpiacát a tagállami földművesek előtt, hiszen az erre vonatkozó moratórium 2014. április 30. napján lejárt”. Rámutatott, a Földforgalmi törvény (2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról – a szerk.) – nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban – nemzeti elbánást nyújt a földszerzésben az EU, az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamai, illetve a külön nemzetközi szerződés szerinti államok gazdálkodóinak.

Eme törvény értelmében 1 hektár birtokterület felett termőföldet – néhány kivétellel – csak a földműveléshez szükséges szaktudással, illetve szakmai gyakorlattal rendelkező és földművesként nyilvántartásba vett földműves szerezhet meg, állítja a miniszter. Hozzátette: „a földművesek közötti különbségtétel elsősorban gazdaságuk méretére és termelési képességére, továbbá tevékenységük birtokpolitikai megítélésére épül, ami összhangban van a közösségi jognak a letelepedés és a tőkeáramlás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel, illetve nyilvános, áttekinthető, objektív feltételeken alapuló korlátozást valósít meg, és egyben szolgálja a nemzeti birtokpolitikai célokat”.