Sikertelenül panaszolták be a Zsuffa-botrányt kirobbantó hírportált

A Zsuffa Tünde-botrány kirobbantása után nem sokkal – állampolgári bejelentés alapján – kirekesztés és gyűlöletkeltés miatt kértek hatósági ellenőrzést az Ostiarius nevű hírportálra. A panasz sikertelen volt, a Médiatanács nem indított hatósági eljárást a lappal szemben.

A botrány abból indult ki, hogy Zsuffa Tünde, Erdő Péter bíboros sajtószóvivője is feltűnik azokon a képeken, amelyeket Radnóti Zoltán balliberális rabbi tett közzé Facebook-oldalán. A feltöltött fotók egy olyan „házibulit” örökítenek meg, amelyen egyházellenes balliberális véleményvezérek és szodomiták vettek részt. Az eseményen összegyűlt társaság Magyar Péter kétharmados győzelmére koccintott, amelynek egyik legsúlyosabb következményeként az a Lannert Judit lenne az oktatási miniszter, aki korábban több megszólalásában is támadta az egyházi iskolákat, elsősorban a „szegregáció” vonatkozásában.

A buliban a képek tanúsága szerint a már említett Radnóti Zoltán, és a házigazda, Gulyás Balázs mellett részt vett:

• Tóta W. Árpád kereszténygyűlölő publicista;
• Hodász András kiugrott pap, homoszexuális influenszer;
• Lukácsi Katalin zsidóságba betért egykori liberális katolikus hitoktató;
• Stumpf András, a Válasz Online újságírója;
• Egri Viktor bukott sportriporter, az ATV korábbi műsorvezetője;
• György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője;
• Balogh Judit, az ATV műsorvezetője;
• valamint Bod Péter Ákos tiszás közgazdász.

Az ezeket az információkat is tartalmazó írás volt tehát a hírportál meghurcolási kísérletének az „alapja”. Az eredeti cikket elsőként a Magyar Jelen szemlézte, melynek keretében kérdéseket is intéztünk az érintettek felé, válaszokat azonban azóta sem kaptunk.

Politikai színezetet kapott az egyházi kérdés

Amint azt az Ostiarius utólagos értékelésében megírja, az Egyház szempontjából fontos ügy hamar politikai színezetet kapott. A Tisza–Fidesz-szembenállássá alakuló esettel kapcsolatban csak a lényeg sikkadt el, melyet korábban úgy fogalmaztak meg – és amelynek vonatkozásában a mai napig nem történt érdemi megszólalás:

„Felmerül a kérdés, hogy akik Zsuffa Tündét kinevezték a pozíciójára – vagyis hogy vezesse a főegyházmegye kommunikációját –, tudtak-e a viselt dolgairól, nevezetesen, hogy milyen emberekkel közösködik; illetve most, hogy ez napvilágra került, elbocsátják-e állásából az arra méltatlanná vált személyt. Ugyanis elfogadhatatlan, hogy olyan emberek vezessék az Egyház kommunikációját, akik annak ellenségeivel állnak bizalmas viszonyban.”

Az esetet követően Zsuffa Tünde mellett kiálltak a vele egy képen szereplők, amely éppenséggel nem a tőlük való elhatárolódás narratíváját erősíti, amelyre kísérletet tett Zsuffa, mondván, rövid ideig volt ott, és sajtószóvivői minőségében neki munkaköri kötelessége egy ilyen meghívásnak eleget tenni.

Később mindenféle személye ellen szerveződő, NER-es hátterű összeesküvésről és lejáratásról beszélt, majd beígért egy nagy leleplező vallomást is, ami azóta is várat magára.

A Zsuffa-megnyilatkozások kakofóniájának harmadik eleme pedig a perrel való fenyegetőzés, illetve jogi lépések belengetése volt.

„A belengetett – és nyilvánvalóan tyúkpernek ígérkező – lépésekről azóta sem adott hírt a sajtószóvivő asszony, ám a médiahatóság oldalán kiszúrtunk egy bejegyzést, mely alapján – nem sokkal a botrány kirobbantása után, május 5-én – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rövid úton napirendre tűzött, majd ejtett egy portálunk ellen tett bejelentést”

– tájékoztat az Ostiarius, hozzátéve, a nyilvánosan elérhető információknál többet nem tudnak, ugyanis semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak. A bejelentésről is a közlemény melletti kulcsszavakból derül ki valami, amelyek a következők: „hatósági ellenőrzés”, „jogsértő internetes tartalmak”, „gyűlöletkeltés”, „kirekesztés”, „állampolgári bejelentés”.

Egymásnak estek a Fidesz-közeli híroldalak

Az Ostiarius szerint a médiavisszhang egyik legmulatságosabb epizódja a Magyar Nemzet vs. Neokohn csörte volt, melynek apropója az volt, hogy az Ostiarius írását szemléző Magyar Nemzet – átemelve az eredeti cikk szóhasználatát – „szélsőséges cionistának” nevezte a szélsőséges cionista és balliberális Radnóti rabbit.

A Neokohn – noha a Magyar Nemzet fegyvertársa volt az előző kormány alatt – nekitámadt korábbi szövetségesének, kifogásolva a „szélsőséges cionista” jelzőt.

Mint írásukban fogalmaznak, sokat polemizáltak a balliberális rabbival annak politikai nézetei miatt, de hogy a szélsőséges cionizmusa miatt vonják kérdőre, az azért mégiscsak vörös vonal.

És itt jön újra képbe a tárgyalt hírportál, ugyanis a Neokohn cikke így zárul: „Egy országos elérésű, magát konzervatívnak mondó lap részéről továbbá az is nehezen érthető, hogy miért hivatkozik olyan forrásokra, mint az Ostiarius, amely nemrég még »A zsidóság istenkáromló vallás« címmel is közölt írást.”

„Az is felmerül, hogy egy önérzetes, ügybuzgó zsidó állampolgár kezdeményezte a végül meg nem valósuló eljárást – Répászky József 1878-as dogmatikájában antiszemita izgatást szimatolva –, ám ugyanezen szerző művének következő, „Az iszlám istenkáromló vallás” című fejezetét már bizonyára nem kifogásolta a Neokohn.

Kapcsolódó: