Kik száguldoznak fehér „dobozos” céges autókban az utakon?

Amikor egy fehér furgon agresszívan előz, vagy egy futár láthatóan feszülten cikázik a forgalomban, a többi autósban azonnal felerősödik az előítélet: „megint egy felelőtlen kiszállító”. Nem véletlen, hogy a közbeszédben évek óta makacsul tartja magát a „fehér furgonos” sofőr negatív sztereotípiája. A felmérések szerint azonban a helyzet ennél jóval összetettebb. Miközben a közlekedők többsége veszélyesnek látja őket, maguk a sofőrök úgy érzik, igazságtalanul bélyegzik meg őket. Állításuk szerint ugyanis a tarthatatlan munkakörülmények és a mindennapos, rendkívüli időprés hajszolja bele őket a kockázatos szituációkba.

A kérdés azonban az, hogy valóban a sofőrök habitusa áll-e a háttérben, vagy a rendszer maga termeli ki ezt a magatartást.

Az idővel versenyeznek

E kíméletlen verseny végpontján azonban mindig egy hús-vér sofőr áll, akinek egyetlen műszak alatt akár száz feletti címet is teljesítenie kell.

Volt futárok és logisztikai dolgozók beszámolói szerint a cégek sokszor olyan elvárásokat támasztanak, amelyeket a forgalmi dugók, a parkolási káosz vagy az ügyintézésre fordított idő miatt képtelenség szabályosan betartani. Egy szakmabeli szerint a sofőrök vállára gyakran „emberileg teljesíthetetlen kvótákat” pakolnak.

A stressz nem marad a munkahelyen

A közlekedéspszichológiai kutatások régóta igazolják, hogy a stressz és az időprés drasztikusan növeli a hibázás kockázatát. A volán mögötti feszültség megemeli a pulzust, tompítja a döntési képességet, és ugrásszerűen növeli a kockázatvállalási hajlandóságot. A sofőrökre nehezedő, állandó pszichés nyomás így közvetlenül befolyásolhatja a közlekedési magatartást.

A futárok és kiszállítók mindennapjait ráadásul a végeláthatatlan munkaidő, a bénító forgalmi dugók, az állandó telefonos készenlét és a számonkéréstől való folyamatos félelem is nehezíti. Nem csoda, hogy a felmérések szerint a furgonosok körében az átlagosnál jóval gyakoribb a szorongás és a depresszió, amit a magánélet hiánya mellett a volán mögötti elszigeteltség is táplál.

A balesetek mögött nemcsak egyéni hibák állnak

A modern fogyasztói társadalomban megszoktuk, hogy szinte bármit megrendelhetünk, és a csomag napokon – vagy akár órákon – belül megérkezik. A villámgyors kiszállításnak azonban komoly ára van. Ha a szolgáltatók egyre szorosabb határidőket ígérnek a piaci versenyben, azt a terhet valakinek viselnie kell. A valóságban ezt a nyomást a legalsó szinten, a kiszállítók vállára pakolják rá.

Éppen ezért a jelenséget nem csupán közlekedésbiztonsági problémaként, hanem súlyos munkaügyi és társadalmi kérdésként kell kezelnünk. A biztonságos közlekedés ugyanis nemcsak a sofőrök felelőssége, hanem azoké a vállalatoké is, amelyek a teljesíthetetlen munkafeltételeket és a kíméletlen elvárásokat diktálják.

Szükség lenne a társadalmi párbeszédre

A témával Lantos János is behatóan foglalkozott: a közösségi oldalán közzétett videójában részletesen beszélt a kiszállítók és futárok kiszolgáltatott helyzetéről. Álláspontja szerint a cégek sok esetben olyan fojtogató teljesítménykényszert diktálnak, hogy a napi munkát szinte lehetetlen a közlekedési szabályok maradéktalan betartásával elvégezni.

A politikus hangsúlyozta: széles körű társadalmi diskurzusra van szükség a kiszállítók munkakörülményeinek javításáról, hiszen a profit soha nem írhatja felül a magyar dolgozók testi épségét és életét.

A munkakörülmények rendezésének és a munkavállalók megbecsülésének fontosságáról a nemzeti ellenzéki politikus már korábban is többször felemelte a szavát.

Kapcsolódó: