Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke a Parlamentben | Kép forrása: Novák Előd Facebook-oldala
Első hallásra örömtelinek tűnhet, hogy a parlamenti közvetítések soha nem látott nézettségi rekordokat döntenek. De ez a kiugró érdeklődés sajnos nem a politikai kérdések iránti fokozott növekedés jele, sokkal inkább annak, hogy a nézők vevők azokra a – nem ritkán kocsmai színvonalat idéző – szópárbajokra, amelyeket elsősorban Magyar Péter honosított meg a nemzet templomában. Novák Előd, az Országgyűlés tapasztalt tagjaként kiválóan ismeri a Házban uralkodó szabályokat, így interjúnkban rávilágít arra is: ezek a szabályok sajnálatos módon nem mindenkire vonatkoznak egyformán.
– Mi határozza meg pontosan az Országgyűlés működését?
– Alapvetően két olyan jogszabály létezik, amely keretet ad a parlamenti munkának. Az egyik törvényi szintű, ez maga az Országgyűlésről szóló törvény, a másik pedig az ennél alacsonyabb szintű rendelkezés, az úgynevezett határozati házszabály. Közös jellemzőjük, hogy mindkettőt rendszeresen módosítgatják.
Ezen normák felett áll természetesen az Alaptörvény, amely bizonyos alapvető kérdéseket – például a képviselők mentelmi jogát – közvetlenül szabályoz. A mindennapi működés során azonban kétségkívül az említett két jogszabályban foglaltak az irányadóak.
– Említette a változtatásokat. Mikorra várható a következő módosítás?
– A legtöbb átalakítás a fideszes ciklusokhoz köthető, még ha azóta is történtek – például uniós nyomásra, a vagyonnyilatkozatokat érintő – kisebb korrekciók.
A következő nagyobb horderejű házszabály-módosítás most ősszel kerül napirendre. A házelnök kérte is a frakciókat, hogy szeptember közepéig nyújtsák be a javaslataikat. Mi magunk is több konstruktív indítványt fogalmaztunk meg olyan területeken, ahol a szabályozás eddig nem működött észszerűen.
Úgy vélem azonban, hogy alapvetően nem a házszabály szövegével, hanem a jogalkalmazással van a legnagyobb probléma.
Ezeket az előírásokat ugyanis – és ez sajnos más hazai jogszabályra vagy hatóságra is igaz – maguk a döntéshozók sem tartják be. Kiváló példa erre, hogy Magyar Péter következmények nélkül, sorozatosan áthághatja a házszabályt.
– Az ülést vezető elnök irányítja a vitát, és ő őrködik a Ház működésének jogszerűsége felett is. Meddig terjed ezen a téren a hatásköre?
– Fizikailag rendkívül szélesek a lehetőségei, szükség esetén akár a parlamenti őrség behívását is elrendelheti. Jogilag ugyanakkor a levezető elnökök nem léphetnének túl a hatáskörükön, ám ez a gyakorlatban mégis előfordul.
Jó példa erre a tiszás Hallerné Nagy Anikó ülésvezetési gyakorlata: ő minden ellenzéki felszólalás előtt számtalan figyelmeztetéssel bástyázza körül a beszélőt, és úgy oktatja ki a jogszabályokból, mintha egy bűnöző állna ott. Ezt szóvá is tettem a házbizottság ülésén. Jeleztem, hogy ha velünk így bánik, akkor a miniszterelnöknek is nyugodtan mondja el – még mielőtt szót adna neki –, hogy a felszólalásában ne térjen el a tárgytól, és tartózkodjon a személyeskedéstől.
A másik kritikus pont a személyes érintettség intézménye. Amikor egy képviselő jelzi, hogy emiatt kíván szót kérni, az ülésvezető sokszor már néhány másodperc után megvonja tőle a szót, arra hivatkozva, hogy az elhangzottak nem a személyes érintettséghez kapcsolódnak.
Máskor pedig hiába hangzik el egy-egy ellenzéki politikus neve akár többször is Magyar Péter felszólalásában, az érintett képviselő mégsem kap szót a házelnöktől. A visszautasítás indoklása rendszerint az, hogy a név szerinti említés – még ha negatív kontextusban vagy jelzők kíséretében történik is – önmagában nem teremt jogalapot a személyes érintettségre. Ez egészen abszurd.
Úgy tűnik tehát, hogy a személyes érintettség intézménye valódi gumiszabályként működik: a házelnök teljesen önkényesen dönti el, ki kaphat lehetőséget a reagálásra. Sőt, gyakran még attól is másodperceken belül megvonja a szót, akinek korábban engedélyezte a felszólalást, arra hivatkozva, hogy a képviselő valójában már a miniszterelnöknek replikázik, ami viszont tilos.
Emellett – Magyar Péternek „köszönhetően” – megjelent egy új műfaj is a parlamentben: az ellenzéki képviselők iskolás módon történő kérdőre vonása.
A miniszterelnök egy papírból citálva a számadatokat, afféle tanár úrként vonja kérdőre – nem ritkán név szerint – az ellenzéki politikusokat. Ha a megszólított képviselő fejből tudja a választ, és azt be is kiáltja, a levezető elnök azonnal rászól, hogy közbeszólásával ne zavarja az Országgyűlés munkáját.
Egy ilyen helyzetben korántsem egyértelmű, miként kellene helyesen reagálni a miniszterelnök kioktató fellépésére. Hozzá kell tenni, a levezető elnöknek Magyar Pétert is figyelmeztetnie kellett volna, hogy a felszólalásaiban ne tegyen fel közvetlen kérdéseket, ám ez a mulasztás elmaradt.
– Ezek szerint itt sem érvényesül a pártatlanság, vagyis tetten érhető a kettős mérce?
– Nyilvánvalóan, hiszen Magyar Péter – mivel képtelen elviselni a kritikát – folyamatosan hangos bekiabálásokkal zavarja az ülést. Emiatt rendre kellene utasítani őt, ám az ő esetében ez elmarad.
A képviselők méltatlan viselkedését persze nemcsak a szó megvonásával, hanem egyéb módon is lehet szankcionálni. Szerencsére ebben a ciklusban pénzbírságot még nem szabtak ki, ám épp a Mi Hazánk elnökét, Toroczkai Lászlót sújtották azzal, hogy egy hétre kitiltották az ülésteremből, és csak a szavazásokon vehetett részt.
Ez a büntetés hűen tükrözi az említett kettős mércét. Pontosan azon a napon történt ugyanis, hogy az egyik tiszás képviselő a felszólalásában a külügyminisztert, Szijjártó Pétert „Lavrov ölebének” nevezte. Ezzel ő is dehumanizált egy másik embert, ám ebből a megnyilvánulásból semmilyen hátránya nem származott.
– A parlamenti közvetítések nézettsége ugyan megugrott, de vajon az ott tapasztalható magatartás példaként szolgálhat a társadalom számára?
– Jó példaként semmiképpen sem, sőt, épp ellenkezőleg! A jelenlegi időszak olyan mértékben erodálta a parlamenti légkört, hogy mára közkeletűvé vált a dorgálás: „Viselkedj már, nem a Parlamentben vagy!” Ez némiképp arra az időszakra emlékeztet, amikor Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után a trágár kifejezéseket használó diákok azzal feleseltek vissza a tanárnak: „Ha a miniszterelnöknek szabad így beszélnie, akkor nekem miért ne lenne az?” Sajnos a közbeszéd színvonala drasztikusan visszaesett, ami törvényszerűen rántja magával a morált – ez pedig egyáltalán nem mutat egészséges társadalmi folyamatot.
A parlamenti üléseket látva az állampolgárok joggal tehetik fel a kérdést:
Ugyan melyik dolgozó engedhetné meg magának, hogy a munkahelyén, munkaidőben folyamatosan személyeskedjen, kiabáljon, és mesterségesen gerjesszen konfliktusokat? Magyar Péter gyakorlatilag ezt teszi, hiszen a kormányzás kritikája helyett üzemszerű személyeskedést folytat.
Bízunk benne, hogy Magyarország nem jut el egyes keleti országok szintjére, ahol a parlamenti viták nemritkán tettlegességig fajulnak. Bár a jelenlegi tendenciákat látva sajnálatos módon ezt sem tartom teljesen kizártnak.
Ugyanakkor a parlamenti közvetítések kapcsán meg kell említenem egy számunkra kedvező körülményt is. A házszabály előírásai szerint az ellenzéki pártok közül a legkisebb frakció kezdi meg a felszólalások sorát, ami lehetőséget ad nekünk arra, hogy a miniszterelnöki expozéra elsőként reagáljunk. Így a kormányfő által feldobott „magas labdákat” mi csaphatjuk le legelőször, a nézők és a tudósítók figyelme pedig ránk irányul. Az utánunk következő pártok sokszor már csak önismétlésbe bocsátkozhatnak, ami a képernyők előtt ülők számára kétségkívül unalmas.
– Önnek az Országgyűlés a munkahelye. Hogyan bírja ezeket a megterhelő ülésszakokat?
– Tréfásan azt is mondhatnám, hogy a négy gyermekem mellől, otthonról bejönni a Parlamentbe – számomra a nyugalom szigete. Komolyra fordítva a szót: valóban rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, de úgy látom, korántsem én fogok megbillenni e komoly mentális terhelés alatt. Véleményem szerint épp a miniszterelnök, Magyar Péter az, akin hamarosan kiütköznek a kimerültség jelei. Minden egyes ülésnap kezdetén háromnegyed órás beszédeket tart, amelyekbe láthatóan teljesen belelovalja magát. Megfigyelhető, hogy az expozéját még higgadtan indítja, ám ez az önuralom csak addig tart, amíg a számára előre megírt szöveget olvassa. Amikor viszontválaszra kerül a sor, és már kapásból kell reagálnia, az az érzésem, hogy idegileg már képtelen kezelni a nyomást. Ilyenkor követi el a legsúlyosabb szakmai hibákat. Orbán Viktor két évtizedet töltött miniszterelnökként a gáton, de nem vétett olyan baklövéseket, mint Magyar Péter. Tisztán látszik, hogy a kormányfő idegrendszere túlfeszül, amikor például a fideszes képviselők őt bosszantó kamerázásaira reagál – én meg a padsorokból odakiáltom neki: „Dobd a telefonját a Dunába!”
– Tesz különbséget a miniszterelnök az egyes ellenzéki pártok között?
– A kezdetekben úgy tűnt, hogy Magyar Péter a Mi Hazánkat kevésbé támadja, kritikus megjegyzései sokkal inkább a Fidesz–KDNP-nek szóltak. Ez logikusnak is hatott, hiszen korábban a kormánypártok soraiban politizált.
Mára azonban a Mi Hazánkat is rendszeresen célba veszi; ráadásul előszeretettel próbál összemosni bennünket a kormánnyal, a „zöld Fidesz” jelzőt aggatva ránk. Természetesen mi sem maradunk adósai: a padsorokból gyakran odakiáltom nekik, hogy „új Fidesz!”. A rutintalanabb felszólalóik ráadásul elkövetik azt a hibát, hogy reagálnak egy-egy ilyen közbeszólásra. Ezzel akaratlanul is kihangosítják a mondandónkat, holott a bekiabálások magukban a közvetítésekben nem hallhatók, csupán a mikrofonba mondott szavak.
A velünk szembeni fokozott támadások hátterében vélhetően az áll, hogy a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz bázisa épp gyengül, miközben mi lényegében már megdupláztuk a korábbi választási eredményeinket. Ráadásul Toroczkai László a népszerűségi rangsorban beérte a gyakorlatilag háttérbe vonult Orbán Viktort
– ez nem kis részben a napirend előtti felszólalások során kapott válaszadási lehetőségeinek is köszönhető. Az ellenzék vezetője ma egyértelműen Toroczkai László, hiszen a Fidesz-frakcióvezetővé előugrasztott Bóka János nem csupán alacsony ismertségű, de kétes megítélésű is: még 2009-ben is SZDSZ-es EP-képviselőjelölt volt, amikor a magunkfajták már Morvai Krisztina megválasztásáért kampányoltak.Emiatt Magyar Péter részére nyilvánvalóvá vált, hogy a Mi Hazánk elnöke jelenti számára a valódi politikai ellenfelet.
Múltbéli érdekességként érdemes megjegyezni, hogy amikor a Fidesz 1994-ben – a Mi Hazánkhoz hasonlóan – másodszor jutott be az Országgyűlésbe, mindössze hét százalékot kapott. A ciklus végére, 1998-ra mégis a legerősebb ellenzéki erővé vált, sőt ugyanebben az évben a választásokat is megnyerte.
Miért ne tűzhetnénk ki hát hasonló célokat? Joggal bízunk abban, hogy négy év múlva mi leszünk a Tisza Párt legfőbb kihívói, és ha úgy hozza a sors, akár kormányváltó alternatívává is válhatunk.
Erre a forgatókönyvre azért is megvan minden esélyünk, mert a Fidesz egykori meghatározó politikusai mára háttérbe vonultak, a helyükre lépő második vonal pedig sem kellő ismertséggel, sem érdemi népszerűséggel nem rendelkezik. Mi viszont nem adjuk fel!
Kapcsolódók:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat.
A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat.
A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke a Parlamentben | Kép forrása: Novák Előd Facebook-oldala
