A nyelvvel együtt az identitás is elveszhet – tizennégy ország kutatói tanácskoztak Budapesten

Nem elegendő egy nyelvet törvényekkel védeni: ha eltűnik a családokból, az oktatásból és a fiatalok mindennapi életéből, hosszú távon maga a nyelv is veszélybe kerülhet. Erre a következtetésre jutottak számos különböző ország tapasztalatai alapján a Magyarságkutató Intézet kétnapos nemzetközi nyelvpolitikai konferenciájának előadói – írta az MKI.

A szeptember 16–17-én Budapesten megrendezett tanácskozáson tizennégy ország huszonöt kutatója vizsgálta Európa és a posztszovjet térség nyelvpolitikai folyamatait. A nyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem az identitás, a kultúra és a nemzedékeken át felhalmozott tudás egyik legfontosabb hordozója – hangsúlyozta a konferenciát megnyitó M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója. Magyar szempontból különös jelentősége van annak, hogy több mint száz évvel Trianon után továbbra is a magyar a Kárpát-medence legtöbbek által beszélt nyelve. Ennek fennmaradását azonban nem lehet magától értetődőnek tekinteni. Erős kulturális intézményekre, tudatos oktatás- és nyelvpolitikára, mindenekelőtt pedig olyan közösségekre van szükség, amelyek továbbadják anyanyelvüket a következő nemzedékeknek.

A kétnapos konferencia egyik legfontosabb tanulsága éppen az volt, hogy egy nyelv jogi védelme önmagában nem garantálja annak fennmaradását.

Amikor van jog, de fogy a nyelvet használó közösség

Ezt jól példázza az ausztriai magyarság helyzete. Ferenczi Gábor, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa és Sütő Éva, a Pécsi Tudományegyetem doktorandája azt vizsgálta, hogyan érvényesülnek a magyar közösség kisebbségi és nyelvi jogai Ausztriában. A burgenlandi magyarságot az osztrák jog őshonos kisebbségként ismeri el, a kutatók által ismertetett helyzetkép szerint azonban a magyar közösség nyelvi vitalitása viszonylag alacsony, a nyelvváltás folyamata pedig előrehaladott. A német nyelv magas társadalmi presztízse, az asszimiláció és a társadalmi mobilitás egyaránt hozzájárul ehhez. 

A példa arra figyelmeztet, hogy a kisebbségi nyelvi jogok biztosítása mellett döntő jelentőségű, van-e működő intézményrendszer, megfelelő anyanyelvi oktatás, és mindenekelőtt használják-e a nyelvet a családokban és a közösségekben. 

A konferencián a szlovéniai magyar nyelv helyzete is napirendre került, míg Benő Attila és Lázár Lakatos Aliz a romániai nyelvi jogok egyik, a hétköznapi életben különösen fontos területét, a személynevek használatával összefüggő kérdéseket elemezte.

Európa más kisebbségi nyelvei is visszaszorulhatnak

Hasonló folyamatok Európa nyugati felén is megfigyelhetők. A breton nyelv helyzetét bemutató kutatás különösen figyelemre méltó adatokat hozott. Fanch Broudic, a Université de Bretagne Occidentale kutatója által ismertetett 2024-es felmérés szerint a breton hagyományos nyelvterületén jelentősen visszaesett a nyelvet jól beszélők száma. Míg 2007-ben még közel kétszázezres nagyságrendű beszélőközösségről lehetett beszélni, 2024-ben már csupán 81 ezren vallották azt, hogy jól vagy meglehetősen jól beszélnek bretonul. 

A katalán esetében mások a történelmi és jogi körülmények, de ott is megjelent egy figyelmeztető tendencia. A Barcelonai Egyetem kutatói által bemutatott 2025-ös vizsgálatok szerint csökkent a katalán szóbeli használata és a fiatalok közötti társas kommunikációban betöltött szerepe. A két példa közös kérdést vet fel: mi történik egy nyelvvel akkor, ha formálisan védett és az oktatásban is jelen van, a következő nemzedék azonban egyre ritkábban használja a mindennapi életben?

A nyelvekkel évszázadok tudása is eltűnhet

M. Lezsák Gabriella megnyitójában arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyelvek megőrzésének nem csupán kulturális és identitásbeli jelentősége van. Egy-egy nyelvben ugyanis az adott közösség által hosszú idő alatt megszerzett ismeretek is fennmaradnak. Példaként a számi nyelveket említette, amelyek különösen gazdag szókinccsel képesek megkülönböztetni a hó és a jég különböző állapotait. Ha egy nyelv eltűnik, ezért nem egyszerűen szavak vesznek el, hanem az emberiség kulturális és gyakorlati tudásának egy része is. 

A nyelvi sokféleség megőrzése ebből a szempontból a biológiai sokféleség védelméhez hasonló jelentőségű.

Kazahsztántól az Adige Köztársaságig

A Magyarságkutató Intézet konferenciájának különlegessége volt, hogy a nyugat- és közép-európai példákat a posztszovjet térség nyelvpolitikai folyamataival együtt vizsgálta. Kazahsztánban a függetlenné válás után a kazah nyelv fejlesztése kiemelt állami céllá vált. A konferencián ismertetett kutatások szerint az elmúlt évtizedekben erősödött a kazah nyelvű oktatás és a kazah nyelv társadalmi használata, miközben az orosz továbbra is jelentős szerepet tölt be. Az Oroszországi Föderáció nyelvpolitikájáról szóló előadás az orosz államnyelvi szerepe mellett a köztársaságok saját államnyelveire, az anyanyelvi oktatásra, a kisebbségi nyelvű médiára és a két- és többnyelvűség kérdésére is kitért.

Az Adige Köztársaság példája ismét azt mutatta meg, hogy egy kisebb nyelv életképességéhez nem elegendő a hivatalos státusz. Az adige nyelv használatának erősítéséhez a kutatók többek között a nyelvtanárok képzését, a kétnyelvű oktatás fejlesztését és olyan közösségi terek kialakítását tartják fontosnak, ahol a nyelv használata természetes igényként jelenik meg.

Új kihívás: a digitális világ

A 21. században azonban már nem csupán az a kérdés, milyen nyelven beszélnek otthon vagy az iskolában. Egy nyelv jövőjét egyre inkább meghatározza az is, hogy jelen van-e az interneten, a közösségi médiában, az oktatási és tudományos adatbázisokban, illetve képes-e bekerülni a mesterséges intelligencián alapuló új technológiai környezetbe. A globalizáció és az angol világméretű térnyerése ezért új helyzetet teremt. Az angol a tudományban, a technológiában és a nemzetközi kommunikációban mára megkerülhetetlenné vált. A valódi kérdés az, hogyan lehet bekapcsolódni ebbe a világba úgy, hogy közben az anyanyelv ne szoruljon ki a mindennapi élet egyre több területéről. 

A tizennégy országból érkezett huszonöt kutató előadásaiból egy közös tanulság rajzolódott ki: 

a nyelvek fennmaradása nem magától értetődő folyamat. A törvényi védelem fontos, de önmagában kevés. Szükség van anyanyelvi oktatásra, intézményekre, társadalmi megbecsültségre, digitális jelenlétre – és mindenekelőtt olyan családokra és közösségekre, amelyek használják és továbbadják a nyelvet. A magyar nyelv jövője szempontjából ennek különös jelentősége van. 

A Kárpát-medencében elfoglalt jelenlegi helyzete ugyanis egyszerre örökség és felelősség: egy nyelv addig marad valóban élő, amíg vannak közösségek, amelyek számára természetes, hogy azon beszélnek, gondolkodnak és adják tovább kultúrájukat a következő nemzedéknek. A Magyarságkutató Intézet kutatásaiban a magyarság történetének, nyelvének, kultúrájának és eredetének interdiszciplináris vizsgálatára törekszik. A nyelvpolitikai konferencia az Intézet nemzetközi tudományos kapcsolatainak erősítését is szolgálta: a kétnapos tanácskozás új szakmai együttműködések kialakítására és további közös kutatások megalapozására teremtett lehetőséget. 

A KUT-PALY-00241-2/2024 számú projekt a Tudományos és Technológiai Minisztérium, Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a MEC_24 kódszámú „Tudományos Mecenatúra Pályázat” pályázati program, annak MEC_SZ_24 kódszámú alprogramja keretében és finanszírozásában valósult meg.

Kapcsolódó: