Az alábbi bejegyzésre egy olvasónk hívta fel a figyelmünket. A történet hitelesen adja vissza a rideg, kelet-magyarországi valóságot, melyről a média mélyen hallgat. Az írást változtatás nélkül közöljük.
Nagyon szomorú az élet számunkra. Egy kis faluban élünk B-A-Z megye Szakácsi településen mezőgazdaságból, amivel nincs is baj, csak a falu lakóival kb. 2% magyar a többi 98% cigány kisebbség. Ez se rossz, hogy kisebbség, szerintem fordítva igaz. Teljesen tönkre megyünk, mert már nem lehet tőlük dolgozni és élni. Napok óta zaklatják az állatokat a legelőn, tegnap lucernát báláztunk, kimentek még bálázás közben el akarták gurítani a bálákat. Bálázás után hozzákezdtük hordani be. De közbe is kijárkáltak, kiment a lányom a földre, hogy lássák ott van valaki ne menjenek oda.
ERRE ÉLETVESZÉLYESEN MEGFENYEGETTÉK, EZT MONDTÁK: „ELVÁGJUK A TORKOTOKAT, BEMEGYÜNK A HÁZATOKBA MEGÖLÜNK TITEKET!!!˝
El is gurítottak egy bálát és felgyújtották. Sajnos nem tudjuk meddig bírjuk, az a legnagyobb baj, hogy amiért eddig dolgoztunk semmit nem ér, nincs aki rendes árat fizetne a házunkért, a tanyánkért és máshol újra tudnánk kezdeni az életünket. Ha arra kerül a sor, hogy itt kell hagyni mindenünket bele fogunk bolondulni és mi is munkanélküliek leszünk. Hát így megy tönkre az életünk mások miatt. Annyira elkeserít ez az egész helyzet, hogy csak sírni tudok és nem bírok tovább írni.
