Elment az egyike az olyan utolsó harcosoknak, akik fegyverrel küzdöttek 1956-ban a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért. Életének 85. évében elhunyt Varga János, aki tizenhat évesen az 1956-os forradalom és szabadságharc aktív résztvevője, aki a kezdetektől részt vett a történelmi eseményekben.
Szinte a véletlennek köszönhető, hogy ott volt már a kiindulópontnál, a Bem téri tüntetésen is, majd a forradalom sodró lendülete magával ragadta. Részese volt a Sztálin szobor ledöntésének, részt vett a rádió épületének ostromában, majd csatlakozott a Corvin-közben fegyverrel harcolókhoz. Ott volt a barikádokon, amikor a szovjet csapatok november negyedikén rátörtek a magyar fővárosra, s társaival együtt fegyveresen állt bele a reménytelen küzdelembe. A túlerő győzedelmeskedése után pedig vérbíróság elé állították és végül hosszú börtönbüntetésre elítélték.
Varga Jánost többször is megérintette a halál lehelete, de őrangyala mindig megmentette őt a tragikus végtől. A szovjetek elleni harcban, egy lepattanó szilánk eltalálta a fejét, s csak a Gondviselésnek – és a vastag posztó svájcisapkájának – volt köszönhető, hogy komolyabb sérülés nélkül megúszta az esetet. Bekötött fejsebével is visszatért az első vonalba, ahol a páncéltörő ágyú lőszerrel való ellátását bízták a sebesült fiúra. Éppen hátrament egy újabb adag lőszerért, amikor az ágyút telitalálattal kilőtték a szovjetek. Ha a akkor a közelében marad, biztosan nem élte volna túl ezt a belövést.
A harcok elcsitulása után visszatért lakóhelyére, Pomázra, azonban a hatalom utolérte és elszámoltatta a forradalomban való részvétele miatt. Több társával perbe fogták, ebben a perben Wittner Mária volt az elsőrendű és Varga János az ötödrendű vádlott. Talán ekkor volt az élete a legnagyobb veszélyben, hiszen az ügyész minden vádlottra halálbüntetés kiszabását kérte. Végül három halálos ítéletet hajtottak végre, Wittnert nem végezték ki, hiszen a cselekmények elkövetésekor még nem volt húsz éves, a nőknél ez volt a korhatára annak, hogy a halálos ítéletet végrehajtsák. Csodával határos módon Varga János ítéletét is hosszú börtönbüntetésre változtatták át – ma sem tudni pontosan, hogy miért – vélhetően a vérbíróság megelégedett három végrehajtott halálos ítélettel. Végül hat és fél év után – egészségi állapotára való tekintettel – kegyelmet kapott, s visszatérhetett polgári foglalkozásához az építőiparba.
A rendszerváltás után tevékenyen részt vett az egykori forradalmárok által alapított szervezetek életében, de ami talán még ennél is fontosabb fáradhatatlanul járta az országot – sőt a határon túli területeket is – s ezeken az előadásokon, mint a leghitelesebb szemtanú és résztvevő osztotta meg személyes élményeit.
A halál tragikus váratlansággal érte, a Sors által hosszú élet és gyors halál lett az osztályrésze.
Lakóhelyéhez közel,a pomázi temetőben fogják végső nyugalomra helyezni, végakaratának megfelelően koporsóját lyukas zászló fogja borítani. A földbe azonban csak a teste fog nyugodni, lelke már bizonyára ott van a mennyben a többi olyan magyar hős között, akik a nehéz időkben megcselekedték, amit megkövetelt a haza.
Nyugodjék békében, dicső emléke minden igaz magyar szívében élni fog tovább.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!