Szerda délután volt László András búcsúztatása, aki április 6-án hagyta el a földi világot. Ebből az alkalomból közöljük a filozófussal készített interjút, amely a Magyar Jelen nyomtatott változatában jelent meg 2007. június 14-én.
Mára a klasszikus politikai irányzatok teljesen összemosódtak. Valójában alig beszélhetünk e tekintetben jobb-, illetve baloldaliságról. Magyarországon azonban létezik olyan ember, aki saját megfogalmazása szerint vegytiszta jobboldali ideológiát képvisel, ő dr. László András, akinek fő jellemzője az egyetemes érdeklődése. Ő volt az, aki Julius Evola nevét a magyar közönséggel megismertette és az ultradextrokonzervatív irányzatot meghonosította. A Kard–Kereszt–Korona Szövetség elnöke, a Sacrum Imperium és az Északi Korona című folyóiratok alapítója. Eddig elhangzott előadásainak száma több mint ezer. Nem az az ember, akitől visszhangzik a média, de örökségét – akárcsak a történelem jelentős tanítóiét – tanítványai viszik tovább.
– Több teológián folytatott tanulmányokat. Nagyon sokrétű és szertágazó az ön tudása és tevékenysége, miként határozza meg pontosan önmagát?
– Elsősorban metafizikai tradicionális gondolkozónak tartom magam, és ez természetesen a legkülönbözőbb irányokba – politika, történelemtudomány, vallástörténet – csápokat növesztett.
– Ön a kizárólagos elöljárója Magyarországon az ultradextrokonzervatív irányzatnak. Mit kell érteni ez alatt a meghatározás alatt?
– Ez egy szóösszetétel: ultrajobboldali-ultrakonzervatív – egyszóval ultradextrokonzervatív.
– Ebből a meghatározásból is látható, hogy önnek saját értelmezési kerete van. Kik igénylik ezt tulajdonképpen?
– Valóban, amit én képviselek nagyon szűk érdeklődési körű embernek nem való. Olyan embernek való, aki olvas, gondolkozik, már van egy bizonyos tájékozottsága, és ezt állandóan bővíti. Nem gondolkozó vagy gondolkozásra képtelen ember nem marad meg az én környezetemben. Műveltségre van szükség, nem óriási tudásra. Egy műveletlen ember nem tud saját pályákat teremteni saját gondolkozásaszámára.
– Mikor alakult ki önben ez a létszemlélet, mikor tudatosult politikai világnézete?
– Bizonyos tekintetben iskolás korom előtt. Már ekkor olvastam, gondolkoztam, tájékozódtam, már akkor is csak alig voltam befolyásolható. A lét lényegére vonatkozó kérdések épp úgy felmerültek bennem, mint a történelmi és politikai tudásra való igény. Még nem töltöttem be a harmadik életévemet sem, de már tudtam a kormány összetételét (ez egyébként Szálasi Ferenc kormánya volt). Tisztában voltam vele mi az, hogy kormány, mi az, hogy vezetés, tudtam, hogy ennek vannak fontos személyiségei és érdekeltek ezek a személyek. Fontos emléknyomaim vannak 1944. október 15-16. eseményeiről is, pedig akkor mindössze hároméves voltam.
– Ki volt az a tradicionális szerző, akit ön legelőször megismert?
– Az első tradicionális szerző számomra Hamvas Béla volt. Amikor vele megismerkedtem, akkor a szemléletem már ilyen volt. Természetesen a rezonancia azonnal létrejött közöttünk. Elsőként 10–12 éves koromban Hamvas írástöredékeivel ismerkedtem meg. Idővel egyre több írása került a kezembe. Ezek akkor nem hivatalos formában cirkuláltak az országban, de ennek ellenére sok mindenhez hozzájutottam.
– Személyes ismeretséget is kötöttek?
– 1963-ban személyesen is megismerkedtem vele. Ettől kezdve haláláig – 1968-ig – rendszeres kapcsolatban álltunk. A köztünk lévő nagy korkülönbségből fakadóan, mondhatni, Hamvas Béla atyai jóbarátom volt.
– Volt-e közös munkájuk?
– Nem, de nagyon elmélyült, és hasznos beszélgetésünk annál több. Főleg négyszemközti beszélgetések, de voltak olyanok is, amelyeken mások is részt vettek.
– Bár Hamvas jóval előbb ismerte Julius Evola báró műveit, mégis ön által vált igazán ismertté Magyarországon.
– Hamvasnak elsőként való ban Evola keltette fel az érdeklődését, később azonban René Guénon nagyobb hatást gyakorolt rá. Ezen szerzők létezéséről elsőként Hamvastól hallottam. Miután jobban megismerkedtem velük, másokkal is megismertettem őket, és azután természetesen nagyon sokakban felébredt irántuk az érdeklődés. Hamvas 1945 után nem foglalkozott Evolával. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem említette a nevét, de önmagától soha nem hozta többé szóba. Az Evola iránti magyarországi érdeklődés felkeltése bizonyára döntően rám vezethető vissza. A többiek iránti érdeklődés felkeltésében azt hiszem oroszlánrészem volt, de azért az más vonalakon is belépett. Szeretném leszögezni, a tévhitek elkerülése végett, hogy én nagyon szeretem és tisztelem őt, de nem voltam soha Hamvas követő, Hamvas tanítvány. Ahogy már említettem, atyai jóbarátom volt.
– Élete során átértékelődött valami az ön által vallott ideológiával kapcsolatban?
– Mondhatni, hogy 18 éves koromban végleg megszilárdult a létszemléletem és a világnézetem, metafizikailag, politikailag és politológiailag is. Attól kezdve alapvető változások nem voltak, módosulások igen. A módosulások állandóan tartanak, a mai napig vannak bennem belső módosulások, és valószínűleg amíg élek, ez így lesz.
– Ön hétről-hétre rendszeresen tart előadásokat. Pontosan mióta?
– 1959-ben kezdtem el előadásokat tartani, elsőként elszórtan, elzártan. Ezek az előadások igen sokrétűek. Létszemléletem alapjaival foglalkozom elsősorban.
– Az előadásaival mi a konkrét célja?
– Ahhoz akarok segítséget nyújtani az emberek számára, hogy létszemléletüket koherens létszemléletté tudják alakítani. Ehhez én szempontokat kínálok, szemléletet formálok.
– Mennyiben akadályozták ebben a kommunizmus alatt?
– 1963-ig a Magyarországi Buddhista Misszió keretében tartottam az előadásaimat. Ez bizonyos védelmet biztosított. Aztán 1963-tól semmiféle védelmet nem kaptam, de nem változtattam az előadásaimon, a szemléleteimen. 1990 előtt is éppen olyan radikális voltam, mint most.
– Nagyobb vonzereje lehetett akkor egy olyan dolognak, ami nem volt támogatott. A fiataloknak ez bizonyára kiutat jelen tett?! Miként látja ezt?
– Talán igen, de ez nem volt egyértelmű. Az elsődleges témám metafizikai, és ennek vannak olyan velejárói, amelyek első pillanatban véve nem nyilvánvaló, hogy a velejárói. Példaként: a legradikálisabb szélsőjobboldaliságnak egy sajátos változata, amit én ultradextrokonzervatívnak nevezek. Ez szélsőjobboldali. Radikálisabban szélsőjobboldali, mint a legszélsőségesebb nemzeti csoportosulások. Ugyanakkor nemcsak radikális és szélsőséges, hanem tiszta is. Nincsen benne semmi ellenbaloldali. Azt a baloldali jelenséget nevezem ellenbaloldalinak, ami minden ellenessége ellenére átvesz célokat, stílust a baloldaltól. Ezt is teljesen ki akarom küszöbölni.
– Önnél ugyanakkor a radikalizmus ideológiailag nyilvánul meg, nem abban az értelemben, ahogy ma értelmezzük az utcai összecsapások kapcsán.
– Valóban nem turbulens viselkedésben akarom ezt megnyilvánítani, hanem szemlélet formálásban. Éppen ezért nem keresem azt, hogy ma milyen az emberek általános véleménye, hogy ehhez hasonuljak. Nem, én a véleményeket akarom formálni azoknál, akiknél erre lehetőség van, de nem hasonulni akarok hozzájuk. Ennek megfelelően vizsgáljuk meg a kérdést például az oppozíció és a távolság oldaláról. Legalább annyira szemben állok a liberális kommunista elképzelésekkel, mint a legradikálisabb jobboldali nemzetiszocialista szemlélet. Ugyanakkor konzervatív irányzatot vallok, amely a távolságot tartja sokra. A vegytiszta konzervativizmus híve vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy a mai állapotokat akarom konzerválni és nem is a tegnapiakat vagy tegnapelőttieket. Az igazi értékeket vagy a teljes elfeledettségből kell kiemelni, vagy teljesen új, de ebben a szemléletben megfogalmazható eszméket kell adaptálni, és azután konzerválni.
– A jelenlegi fiatalok mennyire érdeklődnek az előadásai iránt?
– Tanítványaim, hallgatóim életkora széles spektrumot fog át. Van olyan, aki az első világháború előtt született, de a 80-as évekből is vannak tanítványaim. Azt remélem, hogy a jelenlegi fiatalok közül is lesznek olyanok, akik ezt a vonalat követik. A mostani fiatalság – a kivétel az kivétel – kevésbé fogékony erre, mint a harminc évvel ezelőtti.
– Magyarországon illetve Európában van olyan jobboldali csoportosulás, amivel ön szimpatizál?
– Természetesen Magyarországon vannak – ha nem is vegytiszta értelemben – jobboldali szervezetek, ezekkel rokonszenvezek. Az, hogy teljesen megfelelnek az én elgondolásomnak, arról sajnos nem lehet szó. Európában sincsenek ilyen szervezetek. Itáliában és másutt vannak maroknyi konzervatív jobboldaliak – például az evoliánusok körében –, ezekkel fokozottan szimpatizálok, sőt nem kizárólag csak ezekkel, hanem olyas mivel is, mint Amerikában a Ku Klux Klan. Több ideológia iránt érzek rokonszenvet a világon, de ez nem azt jelenti, hogy egy ideológiai azonosságot állapíthatunk meg. Ezt nem vállalom sem Magyarországon, sem másutt. Közelállások vannak, de azonosulások nincsenek.
– Magyarország jelenlegi államformája illegitim, reálisnak tartja a királyság visszaállítást?
– Helyesnek tartanám, de momentán valószínűsége a nullát közelíti, sajnos. Ez mit sem változtat azon, hogy elvileg ezt kell helyesnek tartani és arrogálni, noha a gyakorlati valószínűsége nulla. Pusztán a megnevezésért nem tudnék lándzsát ragadni. A svéd királyság a leggyengébb, a spanyol a legerősebb, de egyik sem az, amit én jónak tartok. A svéd királyt a miniszterelnök a korona jelenlétében mutatja be, de meg sem koronázzák.
– Ön komoly írói tevékenységet is folytat, több könyve jelent meg, illetve számtalan folyóiratban publikált, emellett több könyv ki adásában is közreműködött. Kérem, beszéljen ezen tevékenységi köréről is!
– Ezek mind részei a magamra vállalt missziónak: könyvek írása, megjelentetése, azoktól a szerzőktől, akiket én sokra tartok. Három könyvem: A mindenség fénye az emberben, a Tradicionalitás és létszemlélet és a Solum Ipsum. Társszerzője vagyok a Kard, kereszt, korona című könyvnek és a Hungarizmus és intellektus című kötetnek. Létrehoztunk néhány folyóiratot, amelyek a szemléletek tisztázásában fejtettetek, fejtenek ki tevékenységet. Gondolok itt az Axis Polarisra, amely teljesen metafizikai jellegű, a Sacrum Imperiumra és az Északi Koronára, amelyek határozottan történelmi, politikai, politológiai jellegűek.
– Ön elnöke a Kard–Kereszt-Korona Szövetségnek, ami tudomásom szerint éppen tíz éve, 1997-ben alakult.
– Némely tekintetben valóban 1997, némely tekintetben mondhatnám, hogy tavaly vagy tavalyelőtt indult be igazán (ilyen módon több születésnapja van a szervezetnek). A Kard–Kereszt-Korona Szövetség a szó nemes értelmében vett igazi szövetség. Nem pártként, nem mozgalomként működik. Akár úgy is tekinthetjük, mint asztaltársaság, baráti társaság. Semmiféle pártszerű törekvés nem működik ebben, éppen ezért nincs is pártként bejegyezve, magántársaságot pedig nem kell bejegyezni. Ez legkevésbé sem azt jelenti, hogy valamilyen elmosódottság értelmében jött létre. Olyan emberek baráti társasága, szövetsége, akik elfogadják egyfelől a metafizikai tradicionalitás alapelemeit, másfelől azt az ultradextrokonzervativitást, amely ennek velejárója. Tehát a mi metafizikai világszemléletünkhöz más politikai szemlélet nem tartozhat, csak ultradextrokonzervatív.
– A Kard–Kereszt–Korona szimbolikus elnevezés, mi a mögöttes tartalma?
– A Kard a legszentebb fegyver, a Kereszt a világ spirituális rendezettségét, a Korona pedig a királyi-császári méltóságot jelenti.
– Önök a megalakulásukkor határozott alapelveket fektettek le, volt-e mégis valami, ami változott?
– Nem, ezek soha nem változnak, szilárd alapokon állnak.
– Mi az, amit ön ezekből az alapelvekből a legfontosabbnak tart?
A legfontosabbnak a szellemi alapállást vélem. Egyáltalán az alapállás legyen szellemi, ennek a mikéntje, már további épülés. Utána következnek a bizonyos velejárók. Az említett vegytiszta jobboldaliság egy spirituális rend biztosítása. Nem egyszerű rend, mert az államhatóság is tudott rendet tartani, hanem igazi rend, ahol a minták sokkal inkább a múltban, mint a jelenben lelhetők fel. Tehát a legminimálisabb, ahova vissza kell mennünk, 1945, de az első világháborúig is visszamehetünk vagy 1847-ig, és ami előtte volt. Ennél még mélyebben is visszamehetünk, akár a legmélyebb antikvitásig is.
– Miben nyilvánul meg a Szövetség tevékenysége? Mondjuk a már említett Északi Korona ki adásában?
– Igen, ezek összefüggenek, hiszen a Szövetség felkérésére jelenik meg az Északi Korona, amellyel az a célunk, hogy értékeket közvetítsünk. A Kard–Kereszt–Korona Szövetség elnöke én vagyok. Nem vagyok választott vezető. Azért vagyok vezető, mert magamat vezetőnek nyilvánítottam, és engem nem lehet megfosztani ettől.
– A Szövetség szimbólumának elnevezése: layakriya-kereszt. Önök ezek szerint a keleti filozófiával is szimpatizálnak?
– Sok tekintetben igen. Keleten a spiritualitás sokkal tovább fennmaradt, így gyakran fordulunk Kelethez eszmei rokonságot keresve, főleg metafizikai szemléletet. Hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi Kelet ugyanolyan szinten van, mint a jelenlegi Nyugat, így a jelenlegi Kelet nem paradigma számunkra. Nem követendő minta. A korábbi Kelet igen, például az 1945 előtti Japán. A metafizikai tanítások hagyománya hindu és buddhista, ezért óhatatlanul vissza kell nyúlni ezekhez, ha ilyen szempontból bármit a létben értelmezni szeretnénk. Ez ma is van, és rendelkezésre áll, de ami élő működést jelent, az már Keleten sincs. Sem milyen szempontból. Maradványok, töredékek vannak, de a maradvány az maradvány.
– Van olyan ember, aki idővel az ön nyomdokaiba léphet, az ön helyét betöltheti?
A jelenlegi tanítványaim között vannak olyanok, akik alkalmasak erre. Reményeim szerint, ha én eltávozom a földi-emberi világból, lesznek olyanok, akik bizonyos dolgokat tovább tudnak, tovább szeretnének vinni. Természetesen még vannak terveim itt.
– Mesélne kérem ezekről a tervekről? Milyen könyve jelenik meg a közeljövőben? A teljes Evola életműből mennyit vár még kiadásra?
– Idén jelenik meg egy interjúkötetem, amelyet Horváth Róbert barátommal közösen hoztunk létre: ő kérdezett, én pedig válaszoltam. Természetesen további elgondolásaim is vannak, de ez az, ami lényegében már kész. Az Evola életmű hatalmas, nagyon sok könyvet és tanulmányt írt. A kiadott kötetek között is van olyan, amit javított változatban újra ki kell adni.
