Minden év nyarán, szinte menetrend szerint érkeznek a Koreai-félszigeten fokozódó feszültségről, az élesedő fegyverkezési versenyről szóló hírek. Az Egyesült Államok és Dél-Korea augusztusban rendezi meg hagyományos háborús szimulációját, amire válaszul az északi remeteállam rendre fenyegető nyilatkozatokat tesz. Így történik ez most is, annak ellenére, hogy a jövő héten kezdődő Ulchi-Freedom Guardian (UFG) hadgyakorlat csökkentett üzemmódban indul el. Az eredetileg ötvenezer dél-koreai és 17-18 ezer amerikai fegyverest mozgósító szimuláció már korábban, Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető közeledése miatt veszített méretéből, idén a koronavírus-járvány tovább bonyolította a szervezést. Az UFG így elsősorban digitális szimulációk formájában zajlik.

A gyakorlat célja, hogy a dél-koreai hadsereg át tudja venni az Egyesült Államoktól a félszigeten kialakult, esetleges fegyveres konfliktus irányítását. Ez persze nem tesz jót a nemzetközi jogi értelemben a mai napig egymással háborúzó Észak- és Dél-Korea kapcsolatának, erre utal, hogy Kim Dzsong Un júliusban a tüzérség hatótávolságának növelésére adott parancsot.

A sztálinista rendszer vezetője állítólag az ágyúk és ütegek megszállottja, ezért is különösen erős pillére a tüzérség az észak-koreai hadseregnek. Erről szerdán adott ki tanulmányt a kaliforniai Rand Corpora­tion: a kutatóközpont számításai szerint egy óra leforgása alatt mintegy kétszázezer dél-koreai embert pusztítana el Phenjan hatezer tüzérségi eszköze. A demarkációs vonal mentén telepített fegyverek percenként tízezer lövés leadására képesek, ami a tanulmány szerint másodpercenként 55 dél-koreaival végezne.

Az adatok tükrében nem meglepő, hogy a szöuli védelmi minisztérium hétfőn nyilvánosságra hozott dokumentuma szerint Dél-Korea saját tüzérségi elhárító fegyverrendszer kiépítésébe kezd. Az izraeli Vaskupola fegyver működésére épülő, de a saját fejlesztésű rendszer a sűrűn lakott városnegyedek védelmét látja majd el.

Phenjan csúcsfegyvere azonban az atombomba, márpedig az ENSZ napokban kiadott jelentése Észak-Korea újabb technológiai áttöréséről számolt be. Mint írták, Phenjan sikerrel tudta miniatürizálni, csökkenteni nukleáris fegyvereinek méretét: hordozórakétáik, mint a nagy hatótávolságú Hvaszong–15 így még fenyegetőbbé vált, miközben tavaly óta köztudott, hogy Észak-Korea akár az Egyesült Államokra is képes lenne csapást mérni.

Donald Trump azonban kitart elképzelése mellett, a közös védelem fenntartásában nagyobb anyagi áldozatot vár el a szövetségeseitől. Dél-Korea ezért flottáját is erősíteni kényszerül, a hétfőn napvilágot látott, 2021–2025 közötti fejlesztési tervek pedig arról is beszámolnak, hogy milyen paraméterekkel épül majd az ország első repülőgép-hordozó hajója. A harmincezer tonnás vízkiszorítású LPX–II alulmúlja amerikai tár­sait, a hadihajó azonban így is komoly elrettentő erőt képvisel: a törzsben háromezer tengerészgyalogos és húsz páncélozott jármű fér el, a fedélzetről helikopterek és F–35B típusú vadászbombázók indíthatóak el. A tervek szerint a dél-koreai flotta tengeralattjárókkal is bővülni fog.

Bár Szöul ambiciózus fejlesztéseit rendre a Phenjanból érkező fenyegetéssel és Trump hektikus védelempolitikájával magyarázza a nemzetközi sajtó, az ilyen típusú hadihajók célja a nagy hatótávolságú támadás, a hadászati elrettentés. Dél-Korea esetében pedig egy ilyen, stratégiai léptékű képesség kiépítése Kínával szemben érdekes. A reakciók alapján Peking is így gondolkodik: mikor hétfőn a szöuli védelmi minisztérium a tervezett hordozóhajóról közölt részleteket, a kínai sajtó arról számolt be, hogy hadseregük a hadihajókon bevethető vadászpilóták toborzásába kezdett.

Forrás: magyarnemzet.hu