Magyar Péter felbukkanása egy csapásra véget vetett az évek óta tapintható politikai apátiának. Hetek óta nem csitul a jelenséget övező rajongás, pedig mind a kormány, mind az ellenzéki pártok politikusai rövid életet jósoltak neki, azt a hadviselési taktikát választva, hogy nem vesznek tudomást róla és nem nyilatkoznak a történésekről. A hallgatás kezdetben bölcsnek tűnt, mostanra tehetetlenség és pánik sejthető a hátterében. Toroczkai László hiába vállalta volna a vitát, nyilvánvaló, hogy Magyar Péternek nem a választók tájékoztatásának fontossága lebeg a szeme előtt, hanem olyan helyzetekben kíván csak szerepelni, melyekből hasznot húzhat és irányító pozícióban maradhat. Olvasónk véleménycikke.
Bebizonyosodott, hogy fenntartható az emberek érdeklődése a közösségi média tudatos és rutinos használatával, annak ellenére is, hogy a TISZA Párt politikai és ideológiai álláspontjairól továbbra sem tudunk konkrétumokat. A Magyar Péter által közzétett tartalmak és az elhangzó beszédek érzelmi alapúak, a közügyekkel kapcsolatos témakörökben olyan általános kijelentések hangzanak el, melyeket a világ bármely pontján el lehetne mondani. Az a magyarázat, miszerint létezhet ideológiáktól mentes politika, csak egy mindenkinek tetszelegni vágyó szemfényvesztés. Szépen csengő mondatokat lehet erről alkotni, melyek kelendőek a Magyar Pétert bálványozók körében, de a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Lehet egyszerre képviselni a bankot és az adóst, a gyárat és a munkást, a termelőt és a felvásárlót, a gyártót és a fogyasztót?
A TISZA Párt EP-listájára közönségszavazással lehetett felkerülni, 538 elszánt ember jelentkezett pályázatával. Kik és mi alapján választották ki a szavazásra bocsátott tíz legjobbat? Miképpen lehet kiválasztani a leendő képviselőket, ha sem a posztra jelentkezők, sem a rájuk szavazatokat leadók nem tudják, hogy mit képvisel a pártjuk? Ezek a legalapvetőbb kérdések senkiben nem merültek fel aggályként. Demokratikusnak látszó és szenzációhajhász eszközökkel kialakította Magyar Péter a követőiben azt az önhitt vélekedést, hogy a több száz pályázó közül, a fontosság érzetével felruházott népé volt a döntés joga. Valójában a buzgón voksoló tömeg mindössze a tíz aspiránsból állíthatott fel egy sorrendet. Egészséges gyanakvással megfogalmazódhatna az a vád, hogy ezek a személyek már előre ki voltak választva és az egész közönségszavazás csupán egy színjáték volt. A jelöltek a bemutatkozó videóikban nem merészkedtek mélyebbre a populista szlogeneknél, de azokat elegánsan megkomponálva, igényesen és lelkesítő zenei aláfestéssel adták elő. Az is világossá vált a videókból, hogy a politikusok legfőbb értékmérője, hogy hány nyelven beszélnek, az nem bír jelentőséggel, hogy van-e mondanivalójuk. Mintha a forma és a tartalom teljesen szétválna, a külsőségeken kívül semmi nem számít.
Bartha Lúcia
Ezt a cikket egy olvasónk írta. Amennyiben te is kedvet kaptál a publikáláshoz, küldd el írásodat a [email protected] e-mail címre.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
