loading
Menü
Támogatás

Ketrecbe zárnák a magyarokat? – Veszélyes irányváltás a településfejlesztésben

Balog Csaba
2026. nov. 22. 15:30
5 perces olvasmány
Mennyivel vonzóbb látkép, mint a kertes házak sokasága Mennyivel vonzóbb látkép, mint a kertes házak sokasága

A vidéki életforma felszámolása és a családiházas övezetek ellehetetlenítése felé mutató, aggasztó nyilatkozatok láttak napvilágot a közelmúltban. A pusztán költséghatékonyságra épülő, nyugati mintákat másoló urbanisztikai szemlélet semmibe veszi a magyar emberek valós igényeit, a klímaviszonyokat és a közbiztonsági realitásokat is. Balog Csaba írása. 

Aggasztó szemléletváltás körvonalazódik a hazai településfejlesztésben és közlekedéspolitikában, amely hosszú távon alapjaiban veszélyezteti a hagyományos magyar életformát. A sort Bart István, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium helyettes államtitkára nyitotta meg, aki korábban nyíltan amellett érvelt, hogy a kistelepülések fenntartása helyett a városi lakhatást kell támogatni. Odáig ment, hogy elfogadható, természetes folyamatnak nevezte a falvak elnéptelenedését. Ugyanezt a családi ház ellenes vonalat vitte tovább Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter is a XXXII. Országos Urbanisztikai Konferencián elhangzott október 1-jei előadásában. A tárcavezető a sűrűn lakott társasházi övezetek előnyben részesítését szorgalmazta a családi házas, kertvárosi területekkel szemben. Utóbbiakat drágán fenntarthatónak és költségesnek bélyegezve. Vitézy a „szabadjára engedett urbanizáció” helyett egyfajta központi „mestertervet” emlegetett, mondván, a családi házas övezetek az elszegényedés biztos útjára vezetnek. A megoldást pedig – kellemes, elegáns csomagolásban, szinte az emberiség megmentésére szánt ajándékként tálalva – a „15 perces városok” ideológiájában jelölte meg.

A Vitézy-félék által elképzelt jövő
A Vitézy-félék által elképzelt jövő

Ez a tisztán monetáris szemléletű doktrína azonban súlyos tévút. Az emberek többsége számára a saját zöldfelülettel rendelkező családi ház nem pusztán lakhatási forma, hanem a szabadság, a nyugalom és az egészséges életmód alapja. A településpolitikának nem az állampolgárok életmódjának felülről történő, erőszakos átalakítására, hanem a valós társadalmi igények kiszolgálására kell törekednie. A miniszter előadását hallgatva óhatatlanul az az érzése támad az embernek, mintha arról próbálnák meggyőzni: 

mennyivel egészségesebb a szűk ketrecben nevelt nagyüzemi csirke húsát fogyasztani, mint a kertben szabadon kapirgáló falusi tyúkokét.

A nagyvárosok erőltetett sűrűsítése környezetvédelmi szempontból is kockázatos. A nagy kiterjedésű lebetonozott felületek, a természetes „szivacshatás” hiánya és az épületek zsúfoltsága miatt kialakuló városi hősziget-hatás következtében a belvárosok hőmérséklete hőhullámok idején 3–8 Celsius-fokkal is meghaladhatja a környező területekét. Ezt tovább rontja, hogy Budapest épületállományának több mint 30 százaléka klimatizált. A légkondicionálók kültéri egységei folyamatosan fűtik a város levegőjét, ami öngerjesztő folyamatot indít el, és túlzott energiaigényhez, nyaranta pedig elviselhetetlen hőséghez vezet.

A kiköltözési hullám másik fő okáról, a közbiztonság hiányáról szemérmesen hallgatnak a betonrengetegek hívei. A személytelen, túlzsúfolt nagyvárosi övezetekben hagyományosan gyengébb a közösségi kontroll és rosszabb a közbiztonság, mint a kisebb léptékű, átlátható településeken, ahol az emberek ismerik egymást. Ha valóban élhetővé akarják tenni a városokat, előbb a közbiztonságot kell érdemben javítani a fővárosban. Fel kell számolni a hajléktalanságot és meg kell szüntetni a no-go zónákat, enélkül ugyanis a lakosság elvándorlása természetes önvédelmi reflex lesz.

Ugyanilyen, a valóságtól elrugaszkodott az egyéni közlekedés visszaszorítása és az autósok ideológiai alapú démonizálása. A hazai háztartások közel 70 százaléka rendelkezik saját személygépkocsival, az idei piaci adatok pedig egyértelműen a kereslet további bővülését mutatják: az újautó-eladások kétszámjegyű növekedése mellett a használtautó-import 25 százalék feletti ütemben emelkedett. A családi élet, a munkába járás és az ingázás során funkcionálisan használt gépkocsi nem helyettesíthető kerékpárral. Nyugat-európai példák – így Hollandia, Dánia – analógiája pedig az eltérő domborzati, éghajlati és településszerkezeti adottságok miatt szakmailag megalapozatlan.

Mennyivel vonzóbb látkép, mint a kertes házak sokasága
A hazai háztartások közel 70 százaléka rendelkezik saját személygépkocsival, az idei piaci adatok pedig egyértelműen a kereslet további bővülését mutatják

A tévedések a kereskedelem és a vendéglátás terén is tetten érhetők. Az elmúlt két évtizedben több százezer fővel nőtt a budapesti agglomeráció lakossága, és a vásárlási szokások is megváltoztak. Az ő kiszolgálásukra a városperemi, autópályák és főutak mentén fekvő bevásárlóközpontok nyújtanak racionális megoldást. Ezzel szemben újabb belvárosi plázák építése – miközben a meglévőkben is rengeteg a kihasználatlan üzlethelyiség – csak feleslegesen vonzaná be a hétvégi forgalmat is a belső kerületekbe. Ez tovább súlyosbítaná a dugókat és növelné a légszennyezést, holott húsz éve még nem is létezett a hétvégi dugó fogalma. Hasonlóan káros a turisztikai városkép átalakítása: a történelmi belváros és a Duna-korzó hagyományos, magas színvonalú vendéglátóhelyeit és kulturális örökségét tönkreteszik a szabályozatlan, ideiglenes egységek. A lezárt rakparton és a Nagykörút mentén elszaporodott, alacsony színvonalú, járdákra telepített kocsmák nem élhetőbbé teszik a fővárost, hanem elüldözik a helyieket és rontják a turisztikai minőséget.

Ha a közlekedési és beruházási miniszter a főváros vezetésével együttműködve valódi eredményeket akar elérni a budapestiek és az agglomerációban élők érdekében, ideológiai kísérletek helyett józan észre épülő intézkedésekre van szükség. 

Elsőként a közbiztonságot kell rendbe tenni: növelni kell a rendőri és rendészeti jelenlétet, fel kell számolni a leromlott, veszélyes városrészeket és a no-go zónákat. 

Vissza kell szorítani az utcai kábítószer-fogyasztást, fokozottabban kell takarítani a közterületeket, szigorúbban fellépni a köztisztasági szabálysértésekkel szemben, és érdemben kezelni a fedélnélküliek helyzetét.

A közlekedésben az autósok üldözése helyett valós alternatívák kellenek. Növelni kell az elővárosi kötöttpályás és az autóbusz-hálózat kapacitását, minőségét és megbízhatóságát. Modernizálni kell a járműparkot, a külső csomópontoknál pedig nagy kapacitású, őrzött P+R parkolókat kell építeni közvetlen közösségi közlekedési kapcsolattal. Emellett gyors ütemben fel kell újítani a leromlott fő- és mellékutak burkolatát. Felül kell vizsgálni a mesterséges dugókat okozó forgalomcsillapításokat, és vissza kell állítani az összehangolt zöldhullámokat a főútvonalakon. A kerékpárutakat arányosan és biztonságosan, a kisebb forgalmú mellékutcákban és természet közelibb útvonalakon kell elvezetni. A többsávos főútvonalak áteresztőképességének indokolatlan korlátozása nélkül kell a biciklisávok nyomvonalát kijelölni. A vidék elsorvasztása helyett pedig a vidéki települések és kisvárosok célzott fejlesztésére, a helyben maradást és a helyi gazdaságot erősítő beruházások támogatására van szükség.

A szerző a Mi Hazánk alelnöke

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
Összes
Friss hírek
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás