Ki fizeti meg a mesterséges intelligencia árát? – A magyar dolgozók jövője a technológiai forradalomban

Az AI térhódítása nap mint nap robbanásszerű fejlődést és újabb eredményeket hoz az életünkbe. Első pillantásra ez nem is tűnik problémának, hiszen az információk összegzésével, feldolgozásával és rendszerezésével másodpercek alatt számos terhet vesz le a vállunkról. A mesterséges intelligencia kétségtelenül a technológiai fejlődés egyik legjelentősebb mérföldköve, amely alapjaiban alakíthatja át a gazdaságot és a mindennapi életünket. Sugár Leila véleménycikke.

Jóllehet a hétköznapokban számtalan pozitív tulajdonságot sorolhatunk fel a mesterséges intelligencia előnyei között, a munka világában a valóság már korántsem ennyire megnyugtató. Különösen igaz ez a betanított munkakörök, az ügyfélszolgálatok és az adminisztratív területek esetében, ahol a munkafolyamatok jelentős része automatizálható és felgyorsítható. A kérdés tehát nem pusztán az, hogy mire képes a technológia, hanem az is, hogy milyen árat fizetnek érte azok az emberek, akiknek a munkáját kiváltja.

A munkafolyamatok országhatárokon átívelő áthelyezése az elmúlt másfél évtized egyik meghatározó üzleti modelljévé vált. A vállalatok számára lehetővé tette, hogy olcsóbb munkaerőt alkalmazzanak, költségcsökkentő szerződéseket kössenek, és a termelés vagy a szolgáltatás egyes elemeit a számukra legkedvezőbb országokba helyezzék át. A versenyszféra profitorientált működéséből adódóan természetesen epekedve kereste azokat a technológiai megoldásokat is, amelyek még nagyobb megtakarítást eredményezhetnek.

Ilyen volt például az automatikus e-mail-kiosztás a manuális szétosztás helyett, az automatizált kategorizálás, valamint a fordítóprogramok és az ügyfélszolgálati rendszerek egyre szélesebb körű alkalmazása. Ezek a megoldások kezdetben elsősorban az ismétlődő, egyszerűbb munkafolyamatokat gyorsították fel. Az elmúlt években azonban a mesterséges intelligencia fejlődése új szintre emelte az automatizálás lehetőségeit.

A korábban emberi munkaerőt igénylő, időigényes, de különösebb szakképzettséget nem feltétlenül igénylő feladatok egyre nagyobb része válhat géppel elvégezhetővé. Az ügyfélkérdések megválaszolása, az adatok feldolgozása, a dokumentumok előkészítése, a fordítás, a jelentések összeállítása vagy akár a tartalomgyártás is olyan területté vált, ahol az AI már kézzelfogható alternatívát kínál az emberi munkavégzéssel szemben.

A folyamat ráadásul nem áll meg az irodai munkaköröknél. A robotika és a mesterséges intelligencia összekapcsolódásával a fizikai munkavégzés egyes területei is átalakulnak. Egy hagyományos ipari robot előre beprogramozott, ismétlődő mozdulatokat végez, például egy autógyárban alkatrészeket hegeszt össze. Egy AI-jal támogatott robot ezzel szemben kamerák és érzékelők segítségével képes felismerni a különböző tárgyakat, és a körülményekhez igazítani a mozgását. Egy önvezető raktári jármű pedig önállóan közlekedhet az üzemen belül, árut szállítva egyik pontról a másikra.

A technológia tehát már nem kizárólag az ember szellemi teljesítményének egyes részeit képes kiváltani, hanem a fizikai munkavégzés egyre több mozzanatát is.

Itt következik az a súlyos gazdasági és politikai mulasztás, amelynek következményeivel a következő években egyre inkább szembesülhetünk. A rövid távú gazdasági érdekeket és a nyugati hatalmi-gazdasági központok érdekeit kiszolgáló politikai erők ugyan felismerték a technológiai átalakulás jelentőségét, a munkavállalók hosszú távú érdekeinek védelmére azonban mindeddig nem született minden tekintetben kielégítő válasz. A vállalatok számára egyre több lehetőség nyílik az emberi munkaerő kiváltására, miközben a dolgozók biztonságát, átképzését és megélhetését garantáló intézkedések nem tartanak lépést ezzel a fejlődéssel.

Nem a technológiai fejlődés ellen kell fellépnünk. A kérdés az, hogy ki irányítja, kinek az érdekeit szolgálja, és ki viseli a következményeit. Elfogadhatatlan, ha a vállalatok a hatékonyságnövelés és a profit érdekében korlátlanul élvezhetik az automatizálás előnyeit, miközben az állásukat elveszítő emberek sorsa kizárólag saját problémájukká válik.

A régi idők szállóigéje, miszerint „annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz”, mára érvényét veszteni látszik. Hiszen ha a nyelvtudás, az információfeldolgozás és számos korábban megszerzett szaktudás pillanatok alatt automatizálhatóvá válik, azzal nem csupán egy-egy munkakör értéke kérdőjeleződik meg, hanem emberek hosszú éveken át befektetett munkája, tanulása és szakmai tapasztalata is leértékelődhet.

Magyarországon sem valamiféle távoli, elvont veszélyről beszélünk. A Coca-Cola HBC Magyarország 2022-ben 730 millió forintos beruházással AI-vezérelt, robotizált logisztikai rendszert telepített dunaharaszti központi raktárába. A rendszer robotkarokkal és automatizált járművekkel segíti többek között az áruk mozgatását, előkészítését és raklapozását. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy a beruházás miatt munkahelyek szűntek volna meg, arra viszont egyértelmű példa, hogy az automatizálás már a hazai ipari és logisztikai környezetben is valóság.

A Gazdaságkutató Intézet 2025-ös, ezerfős felmérése szerint az aktív munkavállalók 56 százaléka már használ valamilyen AI-alkalmazást a munkájában, 17 százalékuk pedig gyakran vagy nagyon gyakran teszi ezt. A megkérdezettek 70 százaléka érzékelt valamilyen fenyegetést a mesterséges intelligencia részéről a következő öt évre nézve. Ez azt mutatja, hogy a technológia már jelen van a magyar munkavállalók mindennapjaiban, és az emberek jelentős része nem kizárólag lehetőséget, hanem bizonytalanságot is lát benne.

A vállalati oldalon ugyanakkor még jelentős a lemaradás és az egyenlőtlenség. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felmérésében szereplő, legalább húsz főt foglalkoztató 350 vállalat mindössze 12 százaléka jelezte, hogy már használ AI-alapú eszközöket, további 22 százalékuk pedig a közeljövőben tervezte a bevezetést. A két felmérés eltérő kérdéseket és vizsgálati csoportokat alkalmazott, ezért az eredményeik nem közvetlenül összehasonlíthatók. Együttesen mégis azt jelzik, hogy a mesterséges intelligencia egyre inkább belép a magyar munka világába, és a vállalatok technológiai felkészültsége között jelentős különbségek vannak.

A World Economic Forum 2025-ös Future of Jobs jelentése szerint 2030-ig világszerte 170 millió új munkahely jöhet létre, miközben 92 millió jelenlegi munkahely szűnhet meg vagy szorulhat ki a gazdasági átalakulás következtében. A két szám különbsége 78 millió munkahelyes nettó növekedést jelenthet. Fontos azonban tisztázni, hogy ez az előrejelzés nem kizárólag a mesterséges intelligencia következményeit összesíti. A jelentés a technológiai fejlődés mellett a demográfiai változásokat, a gazdasági folyamatokat, a geopolitikai átrendeződést és a zöldátállást is figyelembe veszi.

A jelentés szerint a megkérdezett munkáltatók 40 százaléka számol azzal, hogy csökkenti a létszámot azokon a területeken, ahol az AI képes automatizálni a feladatokat. Ugyanakkor 85 százalékuk a dolgozók továbbképzését is kiemelt célként jelölte meg. Vagyis a vállalatok jelentős része már számol azzal, hogy a technológiai fejlődés nem egyszerűen új eszközöket hoz, hanem a munkakörök és a munkaerőpiac szerkezetét is átalakítja.

Ez az egyenleg első hallásra kecsegtetőnek tűnhet, de vajon ki fogja biztosítani azoknak a honfitársainknak az átképzését és megélhetését, akiket egy egészen más gazdasági és oktatási rendszer készített fel a munkavégzésre? Ki vállalja a felelősséget azokért, akiknek egyik napról a másikra válik bizonytalanná a megélhetése egy olyan technológiai átalakulás következtében, amelynek irányítására és ütemére semmilyen ráhatásuk nincs?

Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy egyik napról a másikra informatikussá, adatelemzővé vagy AI-szakértővé képezze át magát. Egy több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező raktári dolgozó, ügyfélszolgálati munkatárs vagy adminisztratív alkalmazott nem válhat automatikusan a digitális gazdaság nyertesévé pusztán azért, mert a technológia fejlődik. Az államnak és a munkáltatóknak ezért nemcsak a változás lehetőségét, hanem annak társadalmi következményeit is vállalniuk kell.

Nem volna mégis fontosabb megőrizni a szuverén országok szuverén polgárainak biztos megélhetését, ezzel is tiszteletben tartva és megbecsülve a tanulásba, a szakmai fejlődésbe és a munkába fektetett éveiket?

A válasz egyelőre nem megnyugtató. Éppen ezért Magyarországnak nem elegendő egyszerűen alkalmazkodnia a nemzetközi technológiai trendekhez. Saját nemzeti érdekei mentén kell kialakítania a mesterséges intelligenciával kapcsolatos gazdaságpolitikáját. Nem engedhetjük meg, hogy egy ilyen stratégiai jelentőségű technológia területén teljes mértékben külföldi szolgáltatóktól, infrastruktúráktól és döntési központoktól függjünk.

Éppen ezért érdemes elgondolkodni a következő szempontokon:

1. Saját nemzeti AI-fejlesztések támogatása.

Magyarországnak támogatnia kell a hazai kutatóhelyeket, fejlesztővállalkozásokat és egyetemeket, hogy ne váljon teljes mértékben külföldi technológiai szolgáltatók kiszolgáltatottjává. A hazai fejlesztések nemcsak gazdasági értéket teremthetnek, hanem lehetőséget adhatnak arra is, hogy a mesterséges intelligencia a magyar gazdaság, a magyar vállalkozások és a magyar munkavállalók érdekeit szolgálja.

1. Hazai adatközpontok és digitális infrastruktúra létrehozása.

A stratégiai jelentőségű technológiai rendszerek feletti nemzeti rendelkezéshez saját adatközpontokra, megfelelő számítási kapacitásra és biztonságos digitális infrastruktúrára van szükség. Aki az adatokat, a számítási kapacitást és az alapvető technológiai rendszereket ellenőrzi, az jelentős gazdasági és stratégiai befolyással rendelkezik. Magyarországnak ezért ezen a területen is meg kell őriznie cselekvőképességét.

2. A magyar nyelv és kultúra megfelelő képviselete az AI-rendszerekben.

A technológiai fejlődés nem járhat nemzeti értékeink és kulturális sajátosságaink háttérbe szorulásával. Szükség van olyan magyar nyelvi adatbázisokra, kutatásokra és fejlesztésekre, amelyek biztosítják, hogy a mesterséges intelligencia megfelelően értse és kezelje a magyar nyelvet, történelmet, kulturális örökséget és társadalmi sajátosságokat.

A digitális térben is meg kell őriznünk nemzeti identitásunkat.

• A stratégiai adatok és a kritikus infrastruktúrák feletti nemzeti ellenőrzés megőrzése.

Az egészségügyi, közigazgatási, energetikai és gazdasági rendszerek adatainak biztonsága nem lehet pusztán üzleti kérdés. Ezek az ország működőképességének és önrendelkezésének alapvető pillérei. Nemzeti érdek, hogy a kritikus rendszerek működése ne váljon ellenőrizhetetlen külső szereplők döntéseitől függővé.

• A magyar munkavállalók védelme és felkészítése.

A nemzeti AI-fejlesztés önmagában nem elegendő, ha közben a magyar dolgozók elveszítik a megélhetésüket. A technológiai átállásnak együtt kell járnia a munkavállalók gyakorlati átképzésével, az új munkahelyekhez vezető képzési programokkal és az átmeneti jövedelembiztonság megteremtésével. A vállalatoknak is részt kell vállalniuk azoknak a dolgozóknak a felkészítésében, akiknek a munkakörét az automatizálás átalakítja vagy megszünteti.

Nem elegendő ugyanis azt mondani egy embernek, hogy tanuljon új szakmát, miközben a képzés idején is fizetnie kell a lakhatását, a számláit és a családja megélhetését. A képzési lehetőségeknek vidéken is elérhetőnek kell lenniük, az állásközvetítésnek pedig valódi alternatívát kell kínálnia azoknak, akiknek a korábbi munkájára már nincs szükség.

Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája 2025–2030 már célul tűzte ki 2,5 millió ember AI-kompetenciájának fejlesztését, valamint a hazai technológiai és számítási infrastruktúra erősítését. A HunAIFA program pedig a magyar kutatók, vállalkozások és intézmények számára biztosíthat hozzáférést korszerű európai AI- és szuperszámítógépes kapacitásokhoz. Ezek fontos lépések, de a valódi mérce nem pusztán az lesz, hogy hány új technológiai fejlesztés születik, hanem az is, hogy mindebből mennyit éreznek meg a magyar munkavállalók.

A nemzeti AI-fejlesztésnek tehát nem pusztán technológiai, hanem nemzetgazdasági és társadalompolitikai célt is szolgálnia kell. A magyar adat, a magyar kutatás, a hazai infrastruktúra és a képzett magyar munkaerő együtt teremthet valódi versenyképességet. A fejlődés eredményéből azonban azoknak is részesülniük kell, akik nap mint nap munkájukkal építik és gyarapítják az országot.

• Mindez nem pusztán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is.

A világpolitika jelenlegi helyzetében súlyos és megfontolatlan stratégiai hiba volna figyelmen kívül hagyni ezeket a veszélyeket. Nem engedhetjük meg, hogy a technológiai fejlődés ellenőrizetlen térnyerése következtében veszélybe kerüljön azoknak az embereknek a megélhetése, akik munkájukkal fenntartják a gazdaságot, működtetik az országot és biztosítják a nemzet jövőjét.

A mesterséges intelligencia lehet a fejlődés eszköze, de nem válhat a társadalmi kiszolgáltatottság újabb forrásává. A technológiai forradalom nem írhatja felül a nemzeti önrendelkezés, a tisztességes munkához való jog és az emberi méltóság alapelveit. Egy szuverén államnak nemcsak a határait és a gazdasági érdekeit kell védenie, hanem polgárainak megélhetését és jövőjét is.

A technológia legyen a nemzet szolgálatában, ne a nemzet váljon a technológia kiszolgáltatottjává!

Sugár Leila

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók: