loading
Menü
Támogatás

Egy új trónkövetelő világunk felett – interjú Török Balázzsal (2. rész)

2026. nov. 22. 14:28
13 perces olvasmány
A mesterséges intelligenciáról szóló könyv borítójának részlete | Kép forrása: a kötet borítója A mesterséges intelligenciáról szóló könyv borítójának részlete | Kép forrása: a kötet borítója
A mesterséges intelligencia – tetszik, nem tetszik – mára a mindennapjaink részévé vált. Arról, hogy mi is – egyesek szerint talán ki is – ez az új jövevény, Török Balázzsal, a Ki alakít kit? című könyv szerzőjével beszélgettünk. Jelen írás ennek a beszélgetésnek a második (befejező) része.

– Említette, hogy több diplomája is van. Érdemes még tanulnunk egyáltalán, amikor mindent megtalálunk, megtudunk a mesterséges intelligencia által?

– Természetesen érdemes, hiszen a tanulás nemcsak az ismeretek elsajátításáról szól. Egy gimnáziumban vagy egyetemen másokat és mások gondolkodását is megismerjük, ahogy azt a viszonyrendszert is, amelyben egy tudományterület működik. Ez akkor is fontos tudás, amikor az AI-tól kérdezünk valamit: amikor választ várunk tőle egy témában, vagy egy feladat megoldását bízzuk rá.

Egy következő könyvemben pedig éppen annak szeretnék mélyebben utánajárni, hogyan kommunikáljunk az AI-jal hatékonyan.

Egy ilyen könyvet viszont nehéz úgy megírni, hogy ne pusztán kész promptokat – az AI-nak írt kérdéseket, parancsokat – nyomtassunk ki. Gyakori hiba például, ha csak annyit kérdezünk: mikor kel fel a nap? Pedig rákérdezhetünk úgy is, hogy az adott városban – a pontos hosszúsági és szélességi fokokon – mikor kerül a horizont fölé. A két kérdésre adott válasz nagyban különbözhet egymástól.

– Tehát kérdezni is tudni kell?
– Igen, ez nagyon fontos. Emlékezzünk vissza, hogyan kerestünk rá egy problémára régen a Google-ben, és vessük ezt össze azzal, hogyan keresünk rá most valamire. Azon is érdemes elgondolkodni, hogyan állunk neki egy utazás megtervezésének vagy akár egy lakásfelújításnak napjainkban. Ha az AI-tól azt kérném, segítsen megtervezni a horvátországi nyaralást – ahelyett, hogy egyszerűen utasítanám az utazásom megszervezésére –, sokkal több részletet és pontosabb, reálisabb választ kaphatnék.
– A Facebookról tudjuk, hogy erős társadalomformáló hatása van. Az AI esetében is hasonló hatásokat láthatunk, várhatunk?
– Igen. Nagyjából tizenöt-húsz éve használjuk a Facebookot. Érdemes végiggondolni, mikor kezdtük el, mire használtuk akkor, és mire használjuk most. Mennyi időt töltünk vele, és mit csinálunk ezalatt akarva vagy akaratlanul? Kezdetben örültünk, hogy bejelölhetjük a régi osztálytársainkat, és kitehetünk egy profilképet. Ma pedig már sokszor ezeket a platformokat használjuk ahhoz is, hogy kényelmesen beszélgessünk a hozzánk legközelebb állókkal.
Ezután kérdezzük meg a szüleinket, a gyerekeinket vagy a kollégáinkat, mire használják az AI-t.

Nagyon sokféle választ kapunk majd, hiszen bárki szerteágazó célokra alkalmazhatja, mivel már jelen van a mindennapokban. A mostani felhasználási hullám 2022 október–novembere körül indult el, de az igazán nagy felfutás az elmúlt két évben zajlott.

A társadalomformáló hatását tekintve jó lenne, ha tanulnánk a közösségi média elmúlt tizenöt évéből. Amit itt elmulasztottunk, azt csak most kezdjük el valamennyire bepótolni: sorra jelennek meg a gyerekek és fiatalok közösségimédia-használatát szabályozó intézkedések, hogy mérsékeljük a káros hatásokat. Talán Ausztráliában született az első ilyen törvény, de már Európában is vannak országok, ahol szabályozzák a közösségimédia-használatot. Szerintem az AI-nál is hasonló lesz a folyamat, csak sokkal kevesebb időnk van, mert más a lépték és az életünkre gyakorolt hatás. Körülöttünk sokan és sokféle dologra használják az AI-t, és persze mindenki azt gondolja, éppen az ő munkáját nem lehet kiváltani vele vagy humanoid robotokkal – de szerintem sajnos ebben sokan tévednek.
– Ezek szerint a munkahelyeket is fenyegeti a mesterséges intelligencia?
– Ha egy társaságban kicsit mélyebbre megyünk az AI-ról szóló beszélgetésekben, előkerül a kérdés, hogy öt év múlva kinek lesz munkája. Példákat is felhozhatunk az emberi munkaerő kiváltására. Beülünk egy cukrászdába, ahol ezer forintos kávét hoz ki a pincérnő. De ha egy robot ötszáz forintért hozná ki ugyanazt a kávét, vajon ki fizetne kétszer annyit azért, hogy ember szolgálja ki? Vagy miért választanánk hagyományos taxit, ha az önvezető harmadannyiba kerül, mint egy sofőrös? Ráadásul idővel a választás lehetősége is megszűnhet. Ma már a nagy szupermarketekben van önkiszolgáló és hagyományos kassza is, és egyre inkább az automaták felé terelik az embereket. Néhány hónapja megesett, hogy egy üzletben egyszerűen azt mondták valakinek – mivel nem ült senki a pénztárban –, hogy vagy lecsippenti maga a vásárolni kívánt árut, vagy menjen máshova vásárolni. Ez is mutatja, hol tartunk manapság.

Ezt a tendenciát persze az emberek is befolyásolhatnák – ha szeretnék –, mégpedig azzal, hogy nem mennek át az önkiszolgálóhoz, hanem sorba állnak a rendes kasszánál. De láthatóan nem így tesznek, mert ha ez történne, akkor nyilván az üzletekbe sem telepítenének egyre több önkiszolgáló kasszát.

Így naivitás azt gondolni, hogy nem szűnnek meg állások a közeljövőben. A kérdés csupán az, hogy mihez kezdenek a társadalmak, a kormányok és a gazdaság ezzel a problémával. Mihez kezdenek majd az emberek a felszabaduló idővel, milyen célokat találnak maguknak – hogy a megélhetésüket ne is említsem? Lekötik magukat telefonos játékokkal vagy TikTok-videók nézésével? Lesznek-e még jobb, izgalmasabb élmények, virtuális valóságok, és hol találják meg ezeket? Sok ilyen sci-fit láthattunk az elmúlt években; ezekre is utalok, ezekből is idézek sokat a könyvben. Pont azért, hogy bátorítsam az embereket az erről való gondolkodásra, diskurzusra.
A kötet kapható a könyvesboltokban
A kötet már kapható a könyvesboltokban | Kép forrása: Török Balázs Facebook-oldala
– Sokan persze nem féltik az állásukat, és az önbizalmukat arra alapozzák, hogy a mesterséges intelligencia is sokszor nagyot téved.
– Mindenkinek van saját – vagy másoktól hallott – története arról, milyen butaságot válaszolt az AI. Lehet, hogy ez két-három éve valóban gyakrabban fordult elő, de közben rengeteget változott, javult a technológia. Az oktatásokon is azt tapasztalom, hogy sokan nem érzékelik a változás tempóját. Ami a Facebooknál öt, tíz vagy tizenöt év alatt zajlott le, itt akár fél év alatt megtörténik. Az AI mai képességeit még az egy évvel korábbiakkal is nehéz összehasonlítani.

Ki kellene mozdulnunk abból a hozzáállásból, hogy ha az AI egyszer rossz választ adott, azonnal elkönyveljük: buta. Helyesebb lenne önkritikát gyakorolni, és azon elgondolkodni, nem mi tettük-e fel rosszul a kérdést.

Érdekes az is, hogy az AI-t antropomorfizáljuk – emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel –, és ezért könnyebben mondjuk rá azt, hogy buta. Korábban a Google-nél inkább azt mondtuk: nem találtuk meg, amit kerestünk, és nem a keresőt hibáztattuk a rossz eredményért.
– A társadalom legkisebb egységét – az egyént – hogyan érintheti az AI?
– Egyértelműen nagyon erősen. Gondoljunk például az első kellemetlen internetes élményeinkre, vagy arra, amikor először szóltak be nekünk egy kommentben. Az online zaklatást sokszor csak a fiatalokhoz kötjük – mintha az csupán iskolás hecc lenne –, pedig nagyon nem az, hiszen felnőtteket ugyanúgy érint. Ez a közösségi média egy kis szelete, mégis nagyon komoly hatással lehet az érintettek pszichéjére. Az AI-nak ugyanígy sok olyan vonatkozása van, amely befolyásolhatja az életünket. Ezeket az aspektusokat is sorra vettem a könyvben.
Vannak azért pozitív példák is. Léteznek párok, akik mediátorként használják az AI-t: külső szereplőként, a konfliktus vagy vita rendezéséhez hívják be segítőnek. Lehet, hogy az AI objektívebb, konszenzusra törekvő válaszokat tud nekik adni a problémákra, és ha mindkét fél elfogadja ezeket, segíthetnek a helyzet megoldásában. Ezt a módszert is lehet jól vagy rosszul, hatékonyan vagy kevésbé hatékonyan alkalmazni – szerintem az a lényeg, hogy már erre is van lehetőség.
– Az ember sokszor érzelmi alapon dönt. Ez előfordulhat a mesterséges intelligenciánál is?
– Nem tartom magam tudományosan elég képzettnek ahhoz, hogy erre biztos választ adjak. Azt mondanám, nem tudjuk pontosan, mi történik a rendszeren belül – ezt írja le a black box fogalma, amelyet már az interjú első részében is taglaltunk. Sok sci-fi foglalkozott ezzel még azelőtt, hogy ezek a modellek létrejöttek volna; a könyvemben is idézek ezekből.
Hasonló, érdekes analógia lehet az állatok kommunikációja, amelyről az utóbbi években remek tudományos eredmények születtek. Száz éve másképp gondoltunk arra, mennyit értenek a kutyák a hangsúlyunkból, vagy mit jelent az a kérdés, hogy van-e lelkük. Azt gondolom, ahogy megváltozott a tudományosan megalapozott gondolkodásunk az állatok kommunikációjáról, úgy érdemes vitatkozni arról is, hogyan dönt az AI – és mennyire megalapozott az a feltételezésünk, hogy valóban csak adatok alapján határoz.
– Ez érdekes kérdés. Ha megkérdeznénk a ChatGPT-től, van-e lelke egy teknősbékának, tudna válaszolni?
– Nem tudom, de jó teszt lehet. Ha ismeri az összes teknősünk nevét, valószínűleg inkább azt mondja, van lelkük. Ha viszont eddig csak repülőgép-mérnöki feladatokat adtunk neki, máshogy válaszol majd.

Egymásnak ellentmondó válaszokat is kaphatunk tehát, attól függően, milyen adatokat adtunk meg neki korábban. Itt érdemes megemlíteni a memória fogalmát, amelyet a könyvben is érintek.

A ChatGPT-ben és a Claude-ban be- és kikapcsolhatjuk a rendszer memóriáját, vagyis emlékezhet – vagy épp nem emlékezik – arra, amit korábban kérdeztünk vagy mondtunk neki. A teknősös példánál maradva: egy mérnöknek talán inkább azt feleli, hogy tudományos szempontból nem tudjuk, van-e lelkük. Ha viszont tudja, hogy otthon kisállataink vannak, könnyebben mondja azt, hogy persze, van – foglalkozzunk és törődjünk velük ilyen tekintetben is.
– Mindenhol megjelenik az üzlet, így itt is. Számít, kinek milyen mesterségesintelligencia-előfizetése van?
– A könyvben a nyugati és a kínai technológiák versenyéről is szerepel egy – a hidegháborús párhuzamot tárgyaló – rész.

Sok kínai modellt szabadabban, kevesebb korlátozással, sőt akár ingyen is lehet használni, és jobb válaszokat adnak, mint az amerikai megoldások ingyenes verziói.

Nekem 2023 eleje óta van előfizetésem: ez akkor is, és most is havi 20 dollárba kerül. Nagyon elégedett vagyok a válaszok minőségével, de sokat is tanulok, és komoly energiát fektetek abba, hogy az AI megfelelő, számomra értékes, specifikus tudással – kontextussal – rendelkezzen, mert így tud igazán támogatni a munkámban. Vannak persze drágább előfizetési csomagok is, sőt fejlesztői megoldások is léteznek ezek használatára: ilyenkor API-kapcsolaton (alkalmazásprogramozási felületen) keresztül, a használat mértékétől függ az árazás.

– Egy átlagember sokat ki tud hozni ebből a húszdolláros verzióból?
– Nemcsak egy átlagember, hanem egy átlagos cégvezető is, hiszen vállalkozókkal, szabadúszókkal is beszélgetek erről. A céges használat jogi szabályozása külön téma, de szerintem az előfizetés megéri ezt az összeget.

Aki most olvassa ezt az interjút, megnyithatja a ChatGPT-t – vagy egy másik eszközt –, és megkérdezheti tőle, hogyan tudná jobban kihasználni akár az ingyenes, akár a fizetős változatot.

Ha a fiókjában már vannak korábbi használati adatok, szerintem érdekes és hasznos választ kaphat. Nem találkoztam még olyannal, akinek a szakmai vagy éppen a magánéletében ne tudott volna nagyobb értéket – akárcsak a megspórolt időt tekintve – teremteni egy ilyen előfizetés.
– Említette a jogi kérdéseket. Olyasmit is megkérdezhetünk egy AI-tól, hogyan lehetne kirabolni a szomszédban a bankot?
– Vannak benne biztonsági korlátok – úgynevezett guardrailek –, amelyek az ilyen felhasználást tiltják. Nem ajánlom, hogy valaki ezzel kísérletezzen.

Két-három hónapja volt is egy hazai eset, talán Győrben. Egy fiatal fiú iskolai merényletről beszélgetett az AI-jal. A hírek szerint erről jelzés ment az FBI-hoz, onnan a hazai nyomozóhatósághoz, és innen ki is mentek hozzá egy kicsit elbeszélgetni.

Zárójelben hozzáteszem: egy kínai modell sem feltétlenül válaszolna ilyen kérdésre, de lehet találni olyan rendszereket, amelyek igen.
– Ha tanácsot kérek az AI-tól, mondjuk hogyan építsek meg egy támfalat – az elmondottak alapján meg is építem –, és az mégis ledől, ezért ki a felelős?

– A jelenlegi szabályozás mellett szerintem nem lehetne ilyen módon felelősségre vonni a válaszaiért a ChatGPT-t vagy a Claude-ot.

Az önvezető autóknál másképp merül fel ez a kérdés, és ez a terjedésüket is korlátozza. A jogrendszerünk és a gondolkodásunk nehezen fogadja el, hogy egy gép bizonyos helyzetekben jobban dönthet nálunk. Lehet, hogy egy önvezető autó elüt valakit, miközben országos szinten akár a tizedére vagy a századára csökkenhetne a közúti balesetek száma, ha elkezdenénk széles körben alkalmazni ezeket a megoldásokat. A hibázási arányuk ugyanis az emberek tévedéseinek a töredéke, ráadásul folyamatosan fejlődnek is.
– Említette, hogy sokszor emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel, szinte embernek tekintjük a mesterséges intelligenciát. Ha gond adódik, képesek vagyunk kikapcsolni az AI-t?
– Erről is külön fejezet szól a könyvben. Beszélgetésekben gyakran felteszem a kérdést: hogyan szüntetnénk meg valahol az áramot vagy a wifit? A szobában vagy a házban még megtaláljuk a kapcsolót, talán még a kerületben is. De mi van akkor, ha jön egy robotkutya, amely a Starlink műholdjain keresztül kapja a jelet, és van egy bázisa, ahol ki tudja cserélni a saját akkumulátorát? Azt hogyan kapcsolhatnánk ki?

Vagy képzeljük el, hogy van egy aranyos, bundás robotkutyánk, amelyet lehet simogatni, aztán a távolból valaki – akár a kínai, akár az amerikai kormány – olyan szoftverre cseréli a vezérlését, amelynek telepítését nem tudjuk meggátolni, és az „állat” nekünk támad. Akkor ezt hogyan tudnánk megakadályozni?

Ezzel a témával foglalkozik például az Én, a robot című film is. Ezért kerültek filmes idézetek a könyvbe. Sok az idézet különböző sci-fikből, de nem kizárólag ilyen alkotások szerepelnek benne: olyanokat válogattam össze, amelyek jól közvetítik a könyv mondanivalóját.

A fejezetek közötti QR-kódok és kérdések azt szolgálják, hogy az olvasó a könyvön túl is különböző értelmezésű válaszokat kaphasson az ott feltett kérdésekre, és kialakíthassa a saját véleményét az adott témában.

– Lehet személyre szabni az AI-t?
– Természetesen, ezt otthon mindenki maga is meg tudja tenni. Ha valaki az elmúlt két évben feltett neki három-négyszáz kérdést, akkor a rendszer ezek alapján már nagyon részletes profilt építhetett fel róla – szerintem akár jobbat is, mint korábban a Google. A könyvben azt is érintem, hogyan tudjuk ezeket az adatokat felhasználni: az egyik QR-kód mögött erről egy egész jó kis gyakorlat is található.
Gyakran mondogatjuk, hogy régen minden jobb volt, mert akkor még az emberek nem a mobiljukat nézték a metrón vagy éppen a villamoson, hanem újságot olvastak vagy beszélgettek.

A mai világunkban sok minden még állandónak tűnik, de a változások sebessége exponenciálisan felgyorsult, és ezt a tempót nehéz jól felmérnünk, megbecsülnünk. Azt gondolom, hogy ez jelenti a legnagyobb veszélyt a mesterséges intelligencia területén zajló folyamatoknál is.

Az interjú elkészítéséhez a témához illő módon a mesterséges intelligenciát is segítségül hívtuk. Ha van erénye az interjúnak, az az AI érdeme, az előforduló hibákért pedig a szerző – mint ember – vállalja a felelősséget.

Kapcsolódók:

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
További cikkeink
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás
Összes
Friss hírek
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás