Amire büszkék lehetünk: így alakult Magyarország címerének története

Modern korunkban a szimbolikák, piktogramok – mint talán a leggyorsabban befogadható információk – uralkodókká váltak a vizuális kommunikáció területén. Jelen írásunkban – kezdve a középkortól, eljutva egészen napjainkig – a magyar nemzeti címer legfontosabb szimbolikájával, tartalmi, formai változásaival foglalkozunk. Az anyag összeállításában dr. Horváth Attila jogtörténész, alkotmánybíró, egyetemi tanszékvezető volt a szakmai segítségünkre.

A címerek kialakulása, az államok címerei

A címerek első alkalommal a középkor időszakában jelennek meg, és válnak általánossá, megjelenésük elsősorban a lovagi játékokhoz köthetőek. Amikor a lovagok a tornákon tetőtől-talpig páncélban voltak, nem látták egymás arcát, így nem is tudták másról megállapítani, ki is az ellenfél, mint annak a pajzsáról.

Ezeket a festett pajzsokat általában a lovagok heroldjai festették meg, ennek köszönhető, hogy a címertant latinul heraldikának hívják.

Ebben a korban az írni–olvasni tudás még csak kevesek kiváltsága volt, viszont a pajzsokon lévő szimbólumokat – a szimbólumrendszerek leterjedésével – már értették. Van jelentése a színeknek és az ábráknak, így aki rátekintett egy pajzsra, rögtön nagyon sok mindent megtudott a viselőjéről.

Az államok címerei úgy alakultak ki, hogy voltak uralkodó családok, amelyek hosszabb távon álltak egy adott terület, ország élén, és idővel már nem csak saját magukat képviselték a címerükkel, hanem az általuk uralt országot is. Idővel azután általánossá vált, hogy erre a tulajdonképpen családi címerre már úgy tekintett mindenki, mint az adott ország címerére.

Amikor egy országnak a közjogi személyiségét meg kell jelenítenie – tehát kifelé is már nem csak, mint egy királyi birtok jelenik meg, hanem mint önálló állam – akkor annak kell valamilyen egyértelmű szimbólum, ezek napjainkban az országok címerei.

A címerek megjelenése Magyarországon

Magyarország első uralkodóinak, az Árpádoknak a vörös volt a jele, ez a bátorságot jelképezte. Azonban hogy ez a megjelenés elegánsabb legyen, a vörös mellé ezüst sávokat festettek. Így alakult ki az a megjelenés, amit a köznyelvben árpádsávosnak szoktak nevezni. Ha ránézünk a magyar címerre, akkor tehát az egyik oldalon hétszer vágott sávok vannak. Téves viszont az az elterjedt megközelítés, hogy ezek a sávok folyókat jelölnének, ez csak egy későbbi belemagyarázás az ábra jelentésébe. 

Hangsúlyozni kell, hogy a sávok színe nem piros és fehér, hanem vörös és ezüst, ez hivatalosan így szerepel az Alaptörvényünkben is.

A címerünk másik oldalán szereplő kettős kereszt III. Béla óta szerepel a címerünkben. Ő Bizáncban nevelkedett, onnan hozta magával a bizánci kettős kereszt szimbólumot, s ennek megjelenítésével azt kívánta kifejezni, hogy Magyarország éppen úgy nagyhatalom, mint Bizánc.

Ez a pozicionálás egyébként teljesen helytálló volt, hiszen a Kelet-Római Birodalom – Bizánc – már hanyatló időszakát élte, a Német-Római Császárság pedig sokszor tartományokra esett szét. Magyarország akkor valóban egy közép hatalomnak számított. Visszatérve a magyar címerhez, felmerült a kérdés, miben álljon a kettős kereszt? A kereszt talpazata egy nyitott korona, ami egy zöld hármas halmon áll.

Ez a hármashalom eredetileg három zöld növényi levélnek indulhatott, de ez ma már inkább három hegyoromnak hat. Ezek a hegyormok éppen úgy nem Magyarország legfontosabb hegyeit szimbolizálják, mint ahogy említettük a pajzson lévő ezüst sávok sem a folyóinkra utalnak. 

Nagyon fontos alkotórész a pajzs tetején található Szent Korona, ami Magyarországot, a magyar államiságot, a független magyar nemzetet testesíti meg. Volt azonban egy időszak, amikor a magyar címerről lekerült a Szent Korona, ezért érdemes egy külön fejezetet szentelnünk az un. Kossuth-címernek.

Miért is nincs korona a Kossuth címeren?

Amikor 1848-ban kitört Magyarországon a forradalom, természetesen még a koronás címer volt hivatalosan használatban, s ez ellen – hiszen Magyarország államformája maradt a királyság – senkinek nem is volt kifogása. Amikor azonban megtörténik a Habsburg ház trónfosztása, akkor viszont tényleg előkerülnek olyan címerek, amiken nincs rajta a korona. Ez azonban egyáltalán nem volt főszabály még Kossuth Lajosnál sem. 

Akik igazából ragaszkodtak ahhoz, hogy le kell venni a Szent Koronát a címerről, azok érdekes módon pont a Habsburgok voltak. 

Az Olmützi Alkotmányban – 1849. március 4. – kimondták, hogy Magyarország elvesztette az önállóságát. Erre válaszul április 4.-én mi is kimondjuk a Habsburg-ház trónfosztását, de ekkor már a Habsburg Birodalom a magyar címert korona nélkül használja. Olyannyira, hogy ezt a Szent Korona nélküli magyar címert beolvasztják a Habsburg tartományokat magába foglaló nagy címerükbe.

Mivel a trónfosztással egyidejűleg a magyar nemzet nem döntött az államforma megváltoztatásáról, ezért ekkor érdekesség, hogy használnak olyan címereket is, amiről leveszik a koronát, de olyat is, amin rajta hagyják azt. Az azonban egyértelmű, hogy Szent Korona tan továbbra is él, a Szent Korona joghatósága alatt állunk. 

Ezért mondja azt Kossuth, hogy ő kormányzó, és nem elnök. Mert ha azt mondta volna, hogy én elnök vagyok, akkor az egyértelmű utalás lett volna arra, hogy az államformánk köztársaság.

Maradt tehát az államforma királyság, sőt a Szent Koronát magát is, a vezetőink maguknál tartják. Kossuth – sőt még a köztársaságpárti Szemere Bertalan is – tudja, hogy a Szent koronát meg kell őriznünk, és ezért ássák el azt Orsovánál, mert azt is tudják, hogy az ország területét nem hagyhatja el a Szent Korona. A koronánk kalandos története ekkortól úgy folytatódik, hogy a szabadságharc bukása után a Habsburgok is kerestetni kezdik, és egy Warga nevű áruló mondja el nekik, hogy Orsova közelében kell kutakodniuk. 

Hosszas kutatás után meg is találják, ami azért isteni szerencse, mert addigra a nedves földben a koronával együtt elásott pár dolog már tönkrement, a koronát tartó láda már elkorhadt, viszont magának a Szent Koronának nem esett komolyabb baja. 

A kiásott koronát Ferenc József beviteti a bécsi kincstárba, ami azt is jelentette, hogy emiatt a független Magyarország egy időre megszűnik létezni. 1867-ben azonban megköttetett a Kiegyezés, a Szent Koronát visszahozzák, azzal koronázzák királlyá Ferenc Józsefet, illetve ezzel egyidőben, a címerre is visszakerül a Szent korona.

Címerünk változásai a XX. században

A Kiegyezés időszakától már nem csak a ma is használatos kiscímerünk létezik, hanem megjelenik az angyalos középcímerünk, amikben már körben megtalálhatók a társországaink, illetve a nagycímerünk is. Érdemes ideidézni a címerek hivatalos egykori leírását a m. kir. minisztériumnak 1915. évi 3970. M. E. számú rendeletéből:

„Az állami kis címer új leírása a következő: Hasított pajzson jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, balról vörös mezőben zöld hármashalomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst, talpas kettőskereszt. A pajzson a magyar szent korona nyugszik. A pajzsot vagy: jobbról és balról egy-egy fehérruhás angyal tartja, vagy pedig: jobbról cserfa-, balról olajág övezi.”

Az állami közép címer leírása ugyanott a következő:
„Nagypajzs reáhelyezett középpajzzsal.
A hasított középpajzson Magyarország kis címere: Jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező; balról vörös mezőben zöld hármashalomnak aranykoronás, kiemelkedő középső részén ezüst, talpas kettőskereszt.
A nagypajzs négyelt; behajló szélű, alul betolt, hasított ékkel:
1. (Felső jobb negyed.) Dalmátország: Kékben három (2,1) aranykoronás, szembenéző, arany oroszlánfej.
2. (Felső bal negyed.) Horvátország: Öt sorban ezüsttel és vörössel ötször-ötször sakkolt mező.
3. (Alsó jobb negyed.) Szlavonország: Kék mezőben két ezüst, hullámos keskenypólya közt vörösben természetes színű, futó nyest, a felső keskenypólya fölött lebegő, sugárzó, arannyal keretezett hatágú, vörös csillag.
4. (Alsó bal negyed.) Erdély: Vörös keskenypólyával osztott mező; fent kékben arannyal fegyverzett, kinővő fekete sas, amelyet a felső jobb sarokban sugaras arany nap, a felső bal sarokban fogyó ezüst holdsarló kísér; lent aranyban hét (4,3) vörös bástya (vár) egy-egy zárt kapuval, két-két oromsorral – a felső három, az alsó négy ormú – és az oromsorok között két-két ablakkal.
5. (Ék, jobb mező.) Bosznia és Hercegovina: Aranyban a bal szélen ezüst felhőkből kinyúló, könyökben hajlott, vörös ruhás kar, puszta kezében arany markolatú, kivont görbe szablya.
6. (Ék, bal mező.) Fiume: Vörösben sziklán álló, balra néző, arannyal fegyverzett, fekete kétfejű sas, amely bal karmát fekvő barna urnán tartja, ebből viz ömlik bőségesen a szikla alja felé; a kétfejű sas fölött kék bélésű, lengő kék szalagos, lebegő császári korona.
A nagypajzson a magyar szent korona nyugszik.
A nagypajzsot vagy: jobbról és balról egy-egy lebegő fehérruhás angyal tartja, vagy pedig: jobbról cserfa-, balról olajág övezi."

A nagycímeren még a középpajzs kiscímerében egy további szívpajzs található, mely veres cölöppel hasított aranypajzs, elől koronás vörös oroszlánnal, hátul vörös haránt pólyán 3 ezüst csonka rigó. Egyébként minden olyan, mint a középcímeren. 

Mindhárom címeren Szent Korona van a címerre illesztve, a címertartó két lebegő angyal.

A boldog békeéveknek nevezett monarchiás korszak után következett az első világháború, majd ennek elvesztése után eljött az őszirózsás forradalomnak nevezett Károlyi korszak. Ekkor egyik első dolga az új hatalomnak, levenni a Szent Koronát a címerről, mondván most már az államforma népköztársaság.

Sőt a Tanácsköztársaság idején az is felmerült, hogy a korona helyére egy ötágú csillagot kellene helyezni, de erre a 133 nap alatt szerencsére nem maradt idejük.

A Tanácsköztársaság leverése után újabb hatalomváltás következik, ez a Horthy-korszaknak is nevezett időszak. Ekkor a Szent Korona ismét visszakerül a címer tetejére, az államformánk pedig – bár nincs megkoronázott uralkodónk, hiszen IV. Károlyt nem engedi vissza az Antant a trónra – ismét királyság. 1945 után megint változik az államforma, hiszen az újabb vesztes háború után a Szovjetunió megszáll minket, és az 1946 évi I. törvénnyel Magyarország köztársaság lesz. Ismét lekerül a pajzsról a korona, de hogy ez a néptömegeknek ez elfogadható legyen, arra hivatkoznak, hogy tulajdonképpen ezzel visszatértünk az 1848-as eszmékhez, Kossuth szellemiségéhez.

Amikor a kommunisták hatalma megszilárdul, 1949-ben behozzák azt a borzalmas Rákosi címert, ami teljesen szovjet mintájú, szovjet szimbólumrendszert használ.

A kommunista címer szimbolikája, és 1956-os „trónfosztása”

A Rákosi-címerben központi helyet foglal el az ötágú vörös csillag, ami arra utal, hogy mind az öt földrészt el kell foglalni, és minden földrészen meg kell valósulnia a kommunizmusnak.

A címerben szereplő kék szín a keleti szimbolikában a hatalmat, a kalapács a munkásosztályt, a búzaszál a parasztságot jelképezi. Azt pedig, hogy egyáltalán a magyar címerről van szó, csak onnan lehet tudni, hogy egy piros-fehér-zöld szalag fut rajta végig. 

Összességében ez a címer egyáltalán nem felel meg a heraldika követelményeinek, már csak azért sem, mert nem pajzson jelenik meg.

Nem véletlen, hogy ezt a gyűlölt címert 1956-ban a forradalmárok kivágták a magyar zászló közepéből, és vált így a lyukas zászló a forradalom jelképévé – azonban emellett a Kossuth címert is kezdik felfesteni a forradalmárok az ágyúikra, tankjaikra. A forradalmat a szovjetek leverik és Kádár Jánost juttatják hatalomra. Kádár kezdetben ígéretet tesz arra, hogy marad az ország jelképe a Kossuth címer, ám ezt az ígéretét nem sokáig tartja be.

A kádári gulyáskommunizmus korszaka

1957-ben összehívják az Országgyűlést, ekkor szóba kerül a magyar címer kérdése is. A heraldikus Légrádi Sándor azt javasolja, a címert mostantól tegyék pajzsra, ám ez nem valósult meg, cserébe a címer közepében elhelyeznek egy piros-fehér -zöld színű pajzsot.

A rákosista szimbolikákat ebben a Kádár-címerben is megtartják, az alapvető változás, hogy a kalapács és búzaköteg helyére egy nemzeti színű pajzsot helyeznek.

Megjegyzendő, hogy ezzel a címerrel még mi magyarok visszafogottak voltunk, hiszen más szocialista országokban a címerekbe olajfúrótoronytól kezdve gyárkéményeken és fogaskerekeken át, egészen a Kalasnyikov géppisztolyig, sok minden oda nem illő borzalom belekerült.

Napjaink magyar címere

1989-90-ben, a rendszerváltás idején természetesen rögtön felmerült az igény, hogy a Kádár címert le kell cserélni. Helyette – elsősorban az SZDSZ – a Kossuth címer újbóli visszahozatalát erőltette. Ennek a címernek az újbóli hivatalossá tételét támogatják azok a volt ötvenhatosok is, akiknek – hiszen egykor azért küzdöttek, azért kockáztatták az életüket, a szabadságukat – ez a címer mindig a szívük közepén maradt.

Az alapvető kérdés az volt a címerünkön ott legyen-e, a Szent korona, vagy sem. A vitát Kállay István történészprofesszor megnyilvánulása döntötte el,

aki elmagyarázta az országgyűlési képviselőinknek, hogy a szuverén magyar államiságot a Szent Korona testesíti meg, ezért annak mindenképpen szerepelnie kell a címerben.

Voltak olyan hangok is, akik azt mondták a Szent Korona ábrázolása a címerben nem összeférhető a köztársasági államformánkkal. Ez azonban nem igaz, hiszen a korona nem a Magyar Királyságot, hanem Magyarországot testesíti meg. Az államforma az csak egy formai elem, ezért is nem kell Magyarországot Magyar Köztársaságnak nevezni.

Az általunk használt címer – a színek leírásával együtt – szerepel az Alaptörvényben is. Az is szigorúan meghatározott, hogy kik és milyen módon használhatják a magyar címert, ezek állami szervek és egyéb olyan kijelölt intézmények, mint például a Magyar Nemzeti Bank. Szigorúan tilos a címerrel termékeket reklámozni, vagy olyan cégnek mondjuk a levélpapírján megjeleníteni, aminek nincs erre felhatalmazása.