Már vírusokat is tervez a mesterséges intelligencia – az ember vagy lassan már a gép játszik Istent?

Újabb határt lépett át a mesterséges intelligencia: amerikai kutatók olyan, korábban a természetben nem létező vírusokat terveztek AI segítségével, amelyek közül több a laboratóriumban valóban működőképesnek bizonyult. A Stanford Egyetem és a kaliforniai Arc Institute kutatóinak eredménye a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Science-ben jelent meg.

A kutatás egyszerre jelenthet komoly tudományos áttörést és vet fel nehezen megkerülhető biztonsági, etikai kérdéseket. Ha ugyanis egy mesterséges intelligencia már teljes, működőképes vírusgenomokat képes megtervezni, jogos a kérdés: meddig terjedhet ez a képesség néhány év múlva, és képes-e lépést tartani vele a szabályozás?

A mesterséges intelligencia megtervezte, a laborban pedig létrehozták

A kutatók az Evo 1 és Evo 2 elnevezésű genom-nyelvi modelleket alkalmazták. Ezek működési elve bizonyos szempontból a szöveget generáló nagy nyelvi modellekéhez hasonlítható, csakhogy szavak és mondatok helyett genetikai szekvenciákkal dolgoznak.

A kutatásban bakteriofágokat, vagyis baktériumokat megtámadó vírusokat terveztek. A célpont az E. coli baktérium volt. A kutatók több száz AI által generált genomot választottak ki laboratóriumi tesztelésre, amelyek közül végül 16 életképes vírusnak bizonyult.

Ez fontos különbség: nem pusztán egy számítógép által létrehozott elméleti tervről beszélünk. Az AI által generált genetikai információ alapján a kutatók DNS-t szintetizáltak, amelyből működő, szaporodásra és baktériumok megfertőzésére képes vírusok jöttek létre.

A kísérletben alkalmazott vírusok ugyanakkor nem embereket támadnak, és a kutatók biztonsági megfontolásokból kizárták az emberi, állati és növényi vírusokat a releváns tréningadatokból.

Óriási lehetőség – és ugyanekkora kérdőjel

A technológiának vitathatatlanul lehet pozitív felhasználása. A bakteriofágok például szerepet kaphatnak az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok elleni küzdelemben. A kísérletben az AI által tervezett vírusok kombinációja olyan rezisztens E. coli baktériumokat is képes volt megtámadni, amelyekkel szemben természetes fágok kevésbé bizonyultak hatékonynak.

Csakhogy ugyanaz a technológia, amely gyógyszerek és terápiák fejlesztését gyorsíthatja fel, elvileg rosszindulatú célokra is felhasználható. Ezt nevezik a tudományban „dual use”, vagyis kettős felhasználású technológiának.

A mostani eredmény ezért túlmutat a 16 létrehozott víruson. A valódi kérdés az, mi történik akkor, amikor az AI-modellek néhány generációval fejlettebbé válnak, és összetettebb biológiai rendszerek megtervezésére is képessé válnak?

A kutatók maguk is elismerik, hogy a technológia komoly biológiai biztonsági és biológiai védelmi kérdéseket vet fel. Egyes szakértők ezért többrétegű ellenőrzést sürgetnek, amely nemcsak magukra az AI-modellekre, hanem a DNS-szintézisre és a laboratóriumi munkára is kiterjedne. Más kutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a közvetlen veszélyt sem érdemes eltúlozni: jelenleg hagyományos módszerekkel egy már létező kórokozó módosítása lényegesen egyszerűbb lehet, mint egy veszélyes vírus teljes megtervezése mesterséges intelligenciával.

A Covid után különösen érzékeny kérdés

A kutatás óhatatlanul felidézi a Covid–19 eredetéről évek óta zajló vitát is.

A SARS-CoV-2 eredete máig nincs minden kétséget kizáróan tisztázva. A WHO 2025-ben közzétett szakértői értékelése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok súlya továbbra is inkább az állatról emberre történő természetes átugrást támasztja alá, ugyanakkor a szervezet azt is hangsúlyozta, hogy az eredet vizsgálata nincs lezárva, és további bizonyítékokat vár.

Az amerikai hírszerző közösségen belül sincs teljes egyetértés. Korábbi hivatalos értékelésekben egyes szervezetek a természetes eredetet tartották valószínűbbnek, míg az FBI és az amerikai Energiaügyi Minisztérium egy laboratóriumhoz kapcsolódó incidenst értékelt valószínűbb forgatókönyvként.
[2026. 08. 08. 16:42] Maczi István (Magyar Jelen): Fontos azonban, hogy a laboratóriumi eredet és a mesterségesen megtervezett vírus nem ugyanazt jelenti: egy természetben előforduló vagy abból származó vírus is kikerülhet laboratóriumból. A korábbi amerikai hírszerzési értékelések többsége nem tartotta valószínűnek, hogy a SARS-CoV-2 genetikailag megtervezett vírus lett volna.

A vita ráadásul 2026-ban újabb politikai és hírszerzési fordulatot vett. Tulsi Gabbard amerikai nemzeti hírszerzési igazgató júniusban olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek alapján hivatala már kifejezetten azt állítja, hogy amerikai közpénzekből finanszírozott, Vuhanban végzett kockázatos koronavírus-kutatások összefügghettek a világjárvány kezdetével. Ez azonban jelenleg az amerikai hírszerzési vezetés álláspontja és nem tudományosan lezárt bizonyíték arra, hogy a SARS-CoV-2 mesterségesen létrehozott vírus lett volna.

Éppen ezért a Stanford és az Arc Institute mostani eredményéből nem következik, hogy a Covidot hasonló módszerrel hozták létre. Arra viszont nagyon is rámutat, hogy a vírusok laboratóriumi manipulálásának, szintetikus előállításának és most már AI-alapú tervezésének kérdése többé nem a sci-fi világába tartozik.

Az ember Istent játszik – vagy már a gép lesz a teremtő?

Az emberiség évezredeken keresztül megfigyelte az élővilágot. Később megtanulta módosítani azt. Most pedig lassan oda érkezünk, hogy algoritmusok segítségével olyan biológiai konstrukciókat tervezünk, amelyek korábban nem léteztek a természetben.

Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a technológia szükségszerűen veszélyes. Ugyanezekből az eszközökből új gyógyszerek, antibiotikum-rezisztens baktériumok elleni kezelések vagy akár ma még gyógyíthatatlan betegségek terápiái is születhetnek.

De a kérdést ettől még nem lehet megkerülni.

Ha egy mesterséges intelligencia képes új, működő vírusgenomokat tervezni, ki és milyen szabályok alapján dönti el, hogy mit szabad megterveznie? Ki ellenőrzi a kutatókat, a modellek fejlesztőit és azokat a laboratóriumokat, amelyek a digitálisan létrehozott genetikai kódot valódi biológiai organizmussá alakítják?

A technológiai fejlődés sebessége ugyanis könnyen meghaladhatja az ellenőrzés és a jogalkotás sebességét.

Az ember sokáig maga akart „Istent játszani” az élet genetikai kódjának átírásával. A mesterséges intelligencia korszakának ennél is nyugtalanítóbb kérdése azonban talán már az: mi történik, ha egyszer a teremtéshez szükséges döntések egy részét is átadjuk a gépnek?