Lannert Judit szerint az abortusz széles körű kiterjesztése jó módszer a bűnözés visszaszorítására

Még 2011-ben jelent meg egy eszmefuttatás Lannert Judit jelenlegi oktatási miniszter tollából, melyben az akkori alkotmányozás kapcsán érvelt az abortusz mellett, illetve amiatt aggódott, ha az élet szentségét már a kezdetétől elismerjük, akkor lényegében az is kimondásra kerül, hogy az abortusz során a nő megöli saját gyermekét. Lannert legnagyobb problémája ezzel kapcsolatban az volt, hogy ez „alapvetően befolyásolhatja a nők saját testük feletti rendelkezési jogát”. 

„Az abortusztilalom sokak számára egyet jelenthet – túl a keresztényi értékek képviseletén – az élet védelmével. Pedig paradox módon a születésszabályozásba való durva beavatkozással éppen nem az életet védelmezzük” – írta ezzel kapcsolatban az oktatási miniszter.

Állítása igazolására első körben Ceausescu Romániáját hozta, ahol az abortusz betiltása után gyermekek tömegei születtek és éltek nyomorban. (Aki ismeri azt a korszakot, az alighanem tudja, hogy abortusztilalom nélkül is tömegek születtek és éltek volna nyomorban – a szerk.) Hazai példának pedig a Ratkó-korszakot említi, aminek következtében szerinte annyi gyerek született, hogy azt az oktatási infrastruktúra már nem bírta, ezért egészséges gyerekek kerültek speciális iskolákba, ahol eredetileg fogyatékos gyermekeket képeztek csökkentett tananyag alapján. „Az abortusztilalom másik jól ismert negatív hatása a tiltott abortuszok megszaporodása, ami egyáltalán nem veszélytelen a nők számára. De az abortusztilalomnak ennél jóval megdöbbentőbb hatása is van” – teszi hozzá, mintegy átvezetve gondolatmenetét a következő témába, melynek lényege dióhéjban az, hogy ha a szegény gyerekek nem születnek meg, nem fognak bűnözni. (Ez egyébként a jól ismert SZDSZ-es „megélhetési bűnözés” ostoba gondolatmenete új köntösben, hiszen jól tudjuk, hogy nem a szegénység az, amely bizonyos társadalmi csoportokat bűnözővé tesz.)

No, de lássuk, mit mond ezzel kapcsolatban Lannert: „Az Egyesült Államokban a kilencvenes években hirtelen javulás következett be a bűnözési statisztikában. Ez a javulás igazából mindenkit meglepett. Többféleképpen is próbálták magyarázni, vajon mi történhetett. Volt, aki szerint a javulás a gazdasági növekedésnek volt betudható, de míg a kilencvenes években a munkanélküliség két százalékkal csökkent, addig az erőszakos bűncselekmények száma viszont negyven százalékkal. Ez a magyarázat tehát nem állja meg a helyét. A halálbüntetés elrettentő hatása sem volt igazán kimutatható”.

Majd hosszasan sorolja az okokat, amelyek egészen biztosan nem lehettek az ilyen drasztikus csökkenés okai. Futólag megemlíti a négereket is, igaz, nem állít párhuzamot a születésszámaik csökkenése és a bezuhanó bűnözési adatok között. Róluk az úgynevezett „crackbuborék” kapcsán ír csupán: „A fekete férfiak körében a crackterepért való küzdelem alábbhagyásával 1991 és 2001 között a felére esett vissza az erőszakos bűncselekmények száma. Ugyanakkor a bűnözés jóval nagyobb arányban csökkent a kilencvenes években, mint amennyit ezek az eddig felsorolt okok megmagyaráznak. Akkor mégis, minek köszönhető a bűnözés visszaszorulása a kilencvenes években az Egyesült Államokban?”

Aztán – mikor már-már kibírhatatlan magasságokig csigázza olvasóit – végül elárulja, mi okozta a csökkenő bűnözési adatokat: a tömeges abortusz. „Nem kívánt gyerekből nagyobb eséllyel lesz bűnöző, mint azokból, akiket a szülők is akartak. (…) Az abortusz legálissá tétele mellett leginkább a nők érdekeinek figyelembevételével érveltek, hiszen a nem kívánt anyaság nem megfelelő életet, jövőt és akár pszichológiai károsodást is okozhat anyának és gyereknek egyaránt. Az abortusz legalizálásával egy csapásra lezuhant a csecsemőgyilkosságok száma. De a legdöbbenetesebb hatása az abortusz engedélyezésének a bűnözésre gyakorolt pozitív hatása volt” – hangzott az okfejtés.

Román és skandináv példa után ismét visszatért az Egyesült Államokhoz, mely kapcsán rámutatott:

„Az Egyesült Államokban is éppen akkor csökkent igen erősen a bűnözés a kilencvenes évek elején, amikor az abortusz legalizálása után született gyerekek első hadoszlopa a tinédzser éveit taposta. Ez az az életkor, amikor a fiatal emberek leginkább bűnözői »fénykorukat« élik, de ebből a korosztályból már hiányoztak azok a nem kívánt terhességből született gyerekek, akik a legnagyobb eséllyel válnak bűnözővé.”

Ezt követően az egyes államokban mért erőszakos bűncselekmények alakulása mellé teszi azon államok abortuszainak számait, melyekből le is vonja következtetéseit: ahol több abortuszt végeztek, ott még jobban esett vissza a bűnözés. Érdekes, hogy az egyes államok etnikai összetételének alakulását nem veti össze az ottani bűnözési statisztikák számaival. Ehelyett következtetése így hangzik: 

„Ha belegondolunk: amennyi magzatot megmentünk az abortusz tiltásával, ugyanannyi, sőt több embert is elveszíthetünk később az emelkedő erőszakos bűncselekmények miatt. Nem beszélve arról a sok pluszköltségről, amit a bűnözés visszaszorítása és kezelése jelent.”

És, hogy mi az egész tanulsága? Lannert szerint az, hogy „ha a politikusok a nőkre bízzák, akarnak-e szülni vagy nem. Ugyanis ők sokkal jobban felmérik a lehetőségeiket. És ha már tényleg kedvet akarunk nekik csinálni ehhez, akkor sokkal többet elérünk a felvilágosítással és ösztönzéssel, mint a korbácsolással”.

A megdöbbentő nézeteket valló szélsőliberális politikus teljes írása ITT olvasható el. 

Kapcsolódók: