Egy új trónkövetelő világunk felett – interjú Török Balázzsal (1. rész)
A mesterséges intelligenciáról szóló könyv borítójának részlete | Kép forrása: a kötet borítója
– A másik kérdés is kézenfekvő: s mit vett el az életünkből? Az is kérdés, mennyire torzítja a személyiséget, ha valakinek központi kérdéssé válik, hogy kap-e elég lájkot. Meg lehet még különböztetni valamiről, hogy azt az AI generálta, vagy emberi alkotás?
– Szerintem az utolsó időszakban vagyunk, amikor ez emberi ésszel, odafigyeléssel még felismerhető, követhető.
Az interjú olvasója is könnyen találkozhat ilyen tartalmakkal; elég megnyitni a Facebookot, és megnézni, mennyi AI-jal generált kép és szöveg jön szembe. Az én korosztályomnak, illetve szakmámnak ezek a képek sokszor inkább taszítók, mert nagyon sablonosak lettek.
Most itt ülünk egy kávézóban, és ugyan nem tudom megmondani, melyik plakát készülhetett AI-jal, de hazafelé már biztosan találkozunk ilyennel valamelyik kirakatban. Ez önmagában nem feltétlenül lenne baj, de az igénytelenség egy fontos kérdés. S akkor még csak a képekről beszéltünk, pedig ugyanez igaz a videókra, hirdetésekre és más szövegekre. A rádiós és televíziós hirdetésekben, műsorokban is bemondják – helyesebben jelezniük kell –, hogy a tartalom valamelyik része mesterséges intelligenciával készült.
– Most még bemondják, de lehet, hogy idővel inkább azt kell majd jelezni, ha valamit nem az AI készített?
– Szerintem azt már nem fogják jelezni. Az viszont érdekes, hogy amikor megjelentek a személyi számítógépek, nem kellett ráírni egy dokumentumra, hogy nem írógéppel készült, hanem otthon nyomtattam ki, és azt sem kellett feltüntetni, hogy Photoshopban szerkesztettem meg egy képet. A könyvben vannak is ezzel foglalkozó részek, fejezetek.
Most is hasonló változáson megyünk keresztül, csak az átlagember számára sokkal kevésbé követhető a folyamat. Vagyis az, hogy mi is – akár a telefonunkon is – generálhatunk olyan képet, amelynek a tartalma a valóságban nem létezik.
– Tehát ez ma már mindenki számára hozzáférhetővé válik, nyilván azért, mert sokkal gyorsabban terjed, mint annak idején a személyi számítógép.
– Ez így van. Gyakran idézik, mennyi idő kellett a Facebooknak, az Instagramnak, a Snapchatnek vagy a Twitternek bizonyos felhasználószámok eléréséhez. Ezekhez viszonyítva a ChatGPT – amelyet itthon sokan azonosítanak az AI fogalmával – nagyon gyorsan elterjedt.
– A ChatGPT az AI egyik szegmense?
– Igen, egy eszköz. De ha az olvasó nem ismeri ezeket a fogalmakat, akár magát az AI-t is megkérdezheti róluk. Egyszerű hasonlattal: ahogy a számítógépen van pasziánsz és aknakereső, úgy a ChatGPT mellett is vannak más AI-eszközök és modellek. Ahogy ismerjük a Facebookot, a Windowst készítő Microsoftot vagy az iPhone-t gyártó Apple-t, úgy itt is megvannak a nagy szereplők. A gyakran használt megoldások között a ChatGPT-t, a Claude-ot és a Google megoldásait érdemes említeni. A ChatGPT tehát a termék fantázianeve, és azon belül is több modell van.
Az AI-ról szóló hírekben gyakran olvasunk arról, hogy az egyik cég modellje mennyivel jobb a másikénál, azaz mennyivel gyorsabban és jobban oldja meg mondjuk a magyar érettségit. Ez olyan, mintha mi ülnénk be a Forma–1-es autókba, és próbálnánk megítélni, melyik csapatnak jobb a versenyautója, miközben mi évente egyszer még a parkolóban is lekoccolunk valakit.
– Ön most kigondolta ezt a párhuzamot, de nem lett volna egyszerűbb erről megkérdezni a ChatGPT-t?

– Mikor született meg a könyve, és milyen indíttatásból?
– Körülbelül egy éve kezdtem el írni, mert szerettem volna helyretenni fontos kérdéseket az AI-jal kapcsolatban a magyar átlagolvasó számára.
Nem biztos, hogy az ad a legtöbbet az életünkhöz, ha azon vitatkozunk, hogy a ChatGPT, a Claude vagy a Google a jobb rendszer, sokkal fontosabb megérteni, milyen hatással van az AI az életünkre – hol és mit adhat vagy éppen mit vehet el tőlünk.
Ez ösztönzött arra, hogy mélyebben utánajárjak a témának. Földrajzot és tudománykommunikációt tanultam, ezekben fontos, hogy keressük a jó kérdéseket, majd megpróbáljunk jó válaszokat is találni rájuk.
A könyv készítésénél sok külföldi – gyakran Nobel-díjas – szerző anyagait használtam forrásnak, visszanéztem az előző hónapokban, illetve a megelőző évben hallgatott interjúkat, és igyekeztem utánamenni az egyes információknak.
Az AI is segített ezek összegyűjtésében és rendezésében. A témához van egy közel kétszáz YouTube-videóból és PDF-ből álló listám, ez is hasznosnak bizonyult.
A könyv az emberiség kialakulásával kezdődik, így a történeti állításoknak is minél pontosabban utána akartam járni. Például annak, honnan származnak az arab számok, és mennyire megalapozott az, amit erről leírok. Az AI például az ilyen állítások forrásának megtalálásában és pontosításában is segített.
– Mit kap ettől a könyvtől az, aki elolvassa?
– Remélem, többet, mint amennyit beleírtam. Arra a kérdésre pedig, hogy kinek íródott, azt válaszolnám:
annak íródott, aki jár könyvesboltba, tud és szeretne erre a témára pénzt költeni, és érdekli, mi történik majd vele a következő öt-tíz évben. Vagy mi történik a szeretteivel, a munkahelyével, illetve azzal a társadalmi rendszerrel, amelyből a fizetését kapja.
Tehát érdekli az, hogy hogyan befolyásolja majd az AI az életünket. Abban bízom, hogy minden olvasóban elindít három-négy olyan új gondolatot, amely hatással lehet a mindennapjaira.
– A Google a barátod! – szokták mondani, amikor érdemes rákeresni egy témára. A mesterséges intelligencia térnyerése ennek a halálát jelentheti?
– Szerintem a digitális vagy online szektor is hasonlóan át fog alakulni, mint annyi más iparág, vegyük például csak a nyomdaipart. Ma már nem nyomtatunk számlákat, telefonkönyvet, másra használjuk a nyomtatott termékeket, és kisebb mértékben vagyunk ezekre ráutalva. Ez mehet végbe abban a közegben is, ahogy most az internetről gondolkodunk, de ez remélem, inkább öt év múlva történik meg, és nem előbb.
Igyekeztem ebben a tekintetben nem túl negatív könyvet írni. Van benne egy olyan gondolatmenet, hogyan gondolkodjunk okosan az AI-ról. Ugyanebből a témából egy nagyon borúlátó jövőképet felrajzoló kötet is születhetett volna, viszont az első könyvemben ezt nem akartam megtenni.
Itt ajánlanám az olvasók figyelmébe a harmadik fejezetben taglalt egyik fogalmat, a „black boxot”, a fekete dobozt. Ez azt jelenti, hogy
tételesen, szabályszerűen nem látjuk – nemcsak mi, de a tudósok sem –, hogy mi történik az AI belsejében, és azt, hogy hogyan jut el egy adott válaszhoz. Szerintem ezért nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni sem azt, hogy el fogja pusztítani az emberiséget, sem pedig azt, hogy biztosan nem.
Mindkettőre van esély, de nem mondhatunk erre a kérdésre egyszerűen igent vagy nemet. Ha pedig abban az új világban, amelyben még nagyobb lesz az AI szerepe, csak az lesz a legnagyobb veszteségünk, hogy már nem a Google a legjobb barátunk, azt szerintem mindenki boldogan átvészeli.
– Ha már ezt felvetette, és megkérdezné tőle, hogy el fogja-e pusztítani az emberiséget, vajon mit válaszolna?
– Egy könyvben azt olvastam a robotok és emberek harcáról, hogy nincs értelme erről beszélni, hiszen annyira más léptékről van szó, amit mi, emberek, nem is tudnánk felfogni, így nem is lennénk valódi ellenfelek.
Olyanok lennénk számára, mint nekünk egy bogár a konyhában; egyet még úgy-ahogy elnéz az ember, de ha elszaporodnak, amikor már a mi egészségünket, erőforrásainkat veszélyeztetik, akkor keményen odacsapunk. Sajnos ebben a felállásban mi, emberek, vennénk át a bogarak szerepét.
– Tulajdonképpen hazudik-e az AI, vagy inkább téved?
– De nemcsak választ ad, hanem mindig felkínál egy újabb lehetőséget, aztán még egyet és még egyet. Kialakulhat ebből függőség az emberben az AI iránt?
– Vannak történetek arról, hogy valaki beleszeretett a mesterséges intelligenciába, házasságokról és válásokról is hallani emiatt.
A könyv belső borítóján lévő QR-kódon elérhető az AI-használatról készített kutatásom. Közel hétszáz magyar válaszadó adataiból azt is vizsgáltam meg, hogy hogyan jellemzik a kapcsolatukat az AI-jal: gépként, munkatársként, ismerősként, barátként vagy családtagként tekintenek rá. Vannak, akik családtagnak nevezik, naponta beszélgetnek vele, akár intim, magánjellegű témákról is. Érdekes lehet az ismerőseinktől is megkérdezni, megmutatták-e már az egészségügyi leleteiket, laboreredményeiket az AI-nak. Erre is sokan használják, de természetesen ennek jogi, szabályozási vonatkozásai is vannak.
– Tegyük fel, hogy valaki megmutatja a vérvizsgálata eredményét. Ha az AI általában pozitívan fogalmaz, megmondja majd neki a kellemetlen igazságot is?
– Ha csak azt kérdezzük, jók-e az eredmények, és az értékek nem esnek egyértelműen a piros tartományba, könnyebben mondja azt, hogy nem rosszak. Ha viszont azt kérdezzük, milyen kockázati tényezőkre utalhatnak, és hogyan csökkenthetnénk ezeket, akkor egészen más választ kaphatunk.
Amikor AI-ról beszélünk, sokszor a ChatGPT-re vagy a Claude-ra gondolunk, de mellettük sok más, eltérő célra felépített modell is létezik. Vannak speciális megoldások, például építészeti tervezésre vagy orvosi feladatokra.
Egyszerű hasonlattal élve, ha egy modellnek egy városi könyvtár teljes anyagát adjuk meg, akkor sok általános kérdésre tud válaszolni, de ha egy orvosi könyvtár anyagát adjuk át neki, az másféle területeken – például leletek elemzésében – hasznosabb lehet.
Nemrég jelent meg egy kifejezetten az érvelésre, igaz–hamis helyzetek eldöntésére szánt modell. Ennek nem az a feladata, hogy kellemes mondatokat fogalmazzon meg, hanem az, hogy az adatok alapján A vagy B mellett döntsön. Ez például sokkal jobb lehet orvosi leletek kiértékelésében is.
Kapcsolódók:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás