Fadgyas Péterrel beszélgettünk, ki csapatával erdélyi túrák szervezésével foglalkozik, bevallottan azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet arra, megannyi kincset, természeti szépséget és élményt tartogat számunkra Erdély. Meglehetősen változatos életutat járt be, mielőtt Erdély felé irányította volna figyelmét, megtapasztalta Nyugat-Európában az anyagias emberek hamis csillogását, hogy aztán később felmutathassa túrái segítségével az erdélyi emberek értékalapú mentalitását.
– Turisztikával foglalkozik Erdély-szerte, mit jelent ez pontosan?
Úgy fogalmaznék, most turisztikával foglalkozunk, ám számtalan dolgot csináltam életemben. Kint éltem 10 évig Dél-Franciaországban és dolgoztam Nicolas Sarkozynek is. Amikor megszületett György hercegék kisgyermeke, én vittem ki a St. James Palotába a bölcsőt.
– Meglehetősen kalandos életút rajzolódik ki…
Az bizonyos.
– De honnan jöttek ezek a lehetőségek?
1971-es születésű vagyok, Szarvasról származom. Mikor jött a rendszerváltás, mint sok fiatal, én is rengeteget jártam ki seftelni például Romániába. Valamint dolgoztam a Balatonon, dolgoztam Pesten, jóformán mindenfelé. 1996 környékén fordultak komolyabbra a dolgaim, amikor nagyapám meghalt, és átvettem tőle a méhészetét. Talán az volt az első komolyabb szakmám, viszont ezt gyerekkoromtól fogva tudtam, ebben segítettem, nem kell külön tanulnom. Ez a kisujjamban volt. Majd 1999-ben fogtam magam, és télen beültem az autóba és nekivágtam Nyugat-Európának.
– Mi történt ezután?
Kint ragadtam Franciaországban, ahol volt egy francia barátnőm, megtanultam tökéletesen franciául is. Összességében 10 évet éltem kint. Hamar beilleszkedtem, elfogadtak az ottani emberek, sok barátra leltem. Általuk sok helyre bekerültem.
Dolgoztunk többek között Celine Dion producerének is, de abban a villában is az én csapatom tartotta rendben a kertet, melyet Angelina Jolie és Brad Pritt vásárolt. Aztán rájöttem, a pénz nem minden. Láttam a gazdag franciákon is, hiába volt nekik öt Ferrarijuk vagy két magánrepülőgépük, ugyanolyan emberek, mint mi. Csak nagyra vágyóbbak.
– És itt változás állt be az életében?
Megszületett a kislányom 2008-ban, szintén kint Franciaországban. Akkor, mint imént említettem, rájöttem, hogy nem a pénztől lesz boldog az ember. Ha így gondolnám, lehet, ma is kint élhetnék, lenne egy villám, és az volna a legnagyobb gondom, hogy a medencémnek milyen a PH-értéke. Igyekeztem nyugodtabb munkát keresni, átmentem Luxemburgba.
– Sikerült ez a terve?
Ott kertfenntartásra specializálódtam, ugyan Franciaországban is azzal kezdtem, de ott később már házakat is építettünk és rengeteg medencét. Azonban itt már csak kerteket tartottam fent. Anyagi gondokkal nem kellett küszködnöm, 32 eurós órabérért dolgoztam. De a luxemburgi emberekről meglehetősen negatív a véleményem. Tényleg elképesztően gazdagok, de az ország nem tetszett. Pedig valóban, még Ausztriához és Németországhoz képest is patika tisztaság van. Jártam olyan hölgyhöz is füvet nyírni, aki egy Aldiban volt takarítónő, és ezt meg tudta fizetni. Tehát ez Luxemburg.
– Ezek szerint innen is tovább vezetett útja?
Mindezek után kisbuszokkal kezdtem szállítani Nyugat-Európába a turistákat. A kisebb pénzű magyarok csomagjait hordtam és őket is. De 2013-ben már létrehoztam az Erdélyi Túrák nevű Facebook-oldalt, amit már 176 ezren követnek. Valójában ezzel ténylegesen 2012-ben kezdtem el foglalkozni.
– És ez döntő különbséget jelentett életében? Ha Erdélyt és Nyugat-Európát összeveti, mit lát?
Éppen most voltunk egy huszonkét napos körúton Erdélyben. Ott az emberek még őszinték, nem nagyravágyóak, nem a tárgyi értékeket becsülik, hanem az érzelmi, emberi értékeket.
Egy tárgy az olyan dolog, amit meg lehet venni, el lehet hagyni, el lehet rontani, meg lehet javítani. De ez ettől függetlenül csak egy tárgy. A hegyeket és a völgyeket nem lehet megvenni. Pontosabban szólva meg lehet venni azokat is, de a természet attól még éli a saját világát. A patakot nem érdekli az ember. Hiába épít gátat, végül úgyis át fogja törni. Ha mi már nem leszünk, az a patak még mindig folyni fog. Korábban is sokat jártam ki Erdélybe, volt ott egy távoli rokonunk. Miután kikerültem Franciaországba, kapcsolatba kerültem egy székely munkatárssal. Igyekeztem felvenni mindig a kapcsolatot a kinti magyarokkal, s így találkoztam egy hölggyel, aki kijött hozzám dolgozni. 2012-ben három hetet töltöttem Erdélyben náluk, és elhatároztam, én bemutatom az embereknek, milyen gyönyörű Erdély, és nem kell elmenni a világ másik végébe, hogy szép helyeket lássunk.
– Hogy fogadták ezt a kezdeményezést szélesebb körben?
Sokaknak előítéleteik vannak mikor átmennek a határon, mondván, az már Románia. Erdély nem Románia. Az egy külön kategória, sőt, az erdélyi románok sem szívlelik a betelepített bukovinai, havasalföldi oláhokat és moldávokat. Ők erdélyi románnak tartják magukat.
– Akkor most már kizárólag Erdéllyel foglalkozik?
Miután kevésbé stresszes életre vágytam, már csak azért is, igen. Amikor székely fesztiválok és nagyvásárok vannak, ezeknek az eseményeknek az arca vagyok, műsorokat vezetek. Az árusok tiszteletbeli székelynek tartanak. De nem csak azért, mert reklámot csinálok ezeknek az eseményeknek, hanem mert anyaországi létemre mennyi mindent teszek Erdélyért – mondják ők. Röviden így jött Erdély, úgyhogy mára, aki kapcsolatban van Erdéllyel, és utazni szeretne, minden bizonnyal hallott már rólunk. Kiadtunk egy Erdélyi Túrák Magazint is, szerintem 2022-re Facebookon lesz 250 ezer követőnk, Youtube-on pedig lesz 60-70 ezer feliratkozónk.
– Erdélyi politikát is követi egyébként?
Igen, követem. Sajnos én úgy látom, az erdélyi magyaroknak nincs valós választásuk az RMDSZ-en kívül. Létrejött egy-két párt, de lényegében ugyanaz, mint az RMDSZ, amit sokan nem szeretnek, de úgy látják, nincs lehetőségük másra szavazni. A románok, mikor valami gond van, mutogatnak a magyarokra, de ugyanúgy, ha az RMDSZ elbaltáz valamit, ráfogja a románokra, ezt látom egy nagy problémának. A turizmusból élek, de Székelyföldön nagyon sokan élnek ugyanebből, és azt látom, hogy a Fidesz kiszúrta a szemüket egy igazolvánnyal. Egy-két olyan ember, akinek amúgy is van mit a tejbe aprítania, az meg kapja a milliárdokat.
– Meglehetősen erős kritika a Fidesz határon túli politikájának.
Igen. Maradjunk annyiban, a pénzek elosztása nem a legésszerűbben történik. Mint mondtam, az egyszerű emberek szemét kiszúrták egy személyivel, a gazdag emberek pedig kapják a pénzt. A székelyföldi turizmust lényegében nem támogatja a Fidesz.
– A magyarországi pártok közül lát olyat, amelyikkel szimpatizálni tudna?
Én a Mi Hazánk elnökének megnéztem több videóját és szimpatikusnak tűnt. Hasonlóan gondolkodom. Nekem is van egy 12 éves kislányom és egy 8 éves kisfiam, így már komolyabban kell venni az életet, mert én a jövőjükért aggódom. Ha politizálok, akkor azért akarok politizálni, hogy nekik egy kicsit jobb lehessen. Erdélyben nekem rengeteg barátom van, nagyon tisztelem és becsülöm őket, és hatalmas gond, hogy senki nem meri kinyitni a száját, mert ha megteszik, az RMDSZ is elintézi őket, és ez tragikus.
(Fotók: Erdélyi Túrák)
