A választások óta eltelt időszakban egyre többen és egyre több településről, országrészről jelentkeznek a Mi Hazánk soraiba. Az utóbbi hónapokban Erdélyből is élénk érdeklődés indult az új parlamenti erő iránt – tájékoztatott Szabadi István, a Mi Hazánk pártigazgatója.
Az építkezés eredménye, hogy az elszakított országrészben is létrejöttek az első „sejtek”. A szervezési feladatokat Kovács Nemes László vállalta magára. Vele beszélgetünk.
Magyar Jelen -Hogyan látja most az Erdélyben élő magyarok helyzetét? Melyek azok a jogi problémák, amelyek a kisebbségek mindennapi életét megnehezítik Romániában?
Kovács Nemes László – Sokrétű, összetett a kérdés, amire hiba volna a megszokott, sztereotípiákkal válaszolni. Induljunk ki a tényekből: a román törvények, az alkotmány elvileg garantálnak bizonyos jogokat, amelyeket a kisebbség bővíteni szeretne, a szélsőséges román soviniszták pedig folyamatosan nyirbálnának. A közvéleményhez – különösen a magyarországihoz – alapvetően e két jelenség napi szintű csatározásai jutnak el. Csak kettőt említsünk példaként: az egyik a Dan Tanasa féle pszichiátriai esetként értékelhető, egyre gyakoribb kórtünet, a másik, az épp a napokban aktuálissá vált a Bánffyhunyadon átadott, magyar óvoda körüli, a román pártok által gerjesztett hisztéria. Az ilyen, és ehhez hasonló problémák még hosszú ideig jelen lesznek a többség és kisebbség hétköznapjaiban.
A kérdésnek azonban van egy kevésbé látványos, de a jogegyenlőség elérése szempontjából sokkal meghatározóbb része. Ahhoz ugyanis, hogy a meglévő jogokat bővíteni tudjuk, először a meglévőket kellene maradéktalanul érvényesíteni tudni a gyakorlatban.
Mondok ismét egy példát: a törvény ugyebár garantálja, hogy ahol 20 százalék fölött van a kisebbség aránya, ott az önkormányzat köteles a kisebbség nyelvén is kiállítani a dokumentumokat. No most: Jóska bátya bemegy a színmagyar Néptanácsra valami ügyet intézni. A segítőkész irodista elébe teszi az ékes román nyelven megírt papírt, szerződést, még el is magyarázza, hogy mi áll benne. Igaz, hogy az ügy így elintézésre kerül, azonban semmiképp nem a székely ember önálló, jogbiztonságos közérzetét erősíti, hanem a kiszolgáltatottságot.
A kiszolgáltatottságot – nem az államnak, hanem a saját önkormányzatának, elöljáróinak.
Szép számmal vannak példák ebből fakadó visszaélésekre.
Összegezve: a kisebbségi jogok tekintetében akkor lehet eredményesen felvenni a kesztyűt, ha meglévő jogainkat a hétköznapokban az utolsó betűig megtanulnánk alkalmazni. És ez nem csak egyszerű, jogi kérdés, sőt: elsősorban morális, a közgondolkodást és viselkedést meghatározó magatartás.
-Hogyan értékeli az áprilisban leadott, Erdélyből érkező szavazatokat?
– Ha mondjuk három-négy évvel ezelőtt februárban befagyott volna a Duna, s a FIDESZ szólította volna a székelyeket, valószínűleg 650 000 székely ment volna koronázni a királyt.
Aztán jött a covid, s vele a FIDESZ és sajtója brutálisan agresszív oltási kampánya. Aminek a székely ember a józan eszére hallgatva ellenállt. Székelyföldön az oltottság huszon valahány százalékot ért el, ezen belül a falusi világ alig 4-5 százaléka fogadta el az oltást. Ekkor erősen szembefordult a közhangulat a FIDESZ-szel.
Márciusban itt is, Magyarországon is feloldották a korlátozások nagy részét, s az emberek röpke egy hónap alatt „megbocsájtottak” a FIDESZ-nek. Több mint kilencven százalék rájuk szavazott.
-Mi lehet az oka az elsöprő Fidesz-fölénynek?
– Három okot említenék.
Az első: mára az erdélyi magyar politikát és közgondolkodást száz százalékban a FIDESZ- RMDSZ koalíció határozza meg. Ez a páros ma az erdélyi magyarság jelentős részét egzisztenciálisan tartja befolyása alatt, vagy a pályázatokon, támogatásokon keresztül ideömlő pénzek miatt szavaz oda a magyar, a székely, ahova a napi érdeke diktálja.
A másik ok: addig, amíg Magyarországon nincs reális, komoly, nemzeti elkötelezettségű ellenzék, addig az erdélyi magyarság mindig a FIDESZ-re fog szavazni. A neoliberalizmusnak nevezett elmebajnak nincs táptalaja Erdélyben. Egy-két urbanizált, értelmiséginek mondott csoportosulástól eltekintve a székely ember nem vevő sem az LMBTQ, sem gender őrületre.
A harmadik ok: sok tekintetben a MI HAZÁNK lehetett volna az egyetlen alternatíva a gondolkodó, erdélyi magyar szavazatokra. Hogy mégsem így lett, annak pedig az az oka, hogy az erdélyi magyarsághoz, székelységhez egyszerűen nem jutottak el a MI HAZÁNK üzenetei.
A teljes erdélyi magyar nyelvű sajtó a FIDESZ-t nyomta.
-Mikor kezdte el figyelemmel kísérni a Mi Hazánk munkáját?
– Valójában a Magyar Gárda megalakulása óta mindig figyelemmel kísértem az igaz, hazafias értéket képviselő, és aszerint cselekvő törekvéseket. Bár az utóbbi 30 év demokratikus gyakorlata eléggé hiteltelenné, és kilátástalanná tette számomra, hogy ezen a pályán, ezek szerint a „szabályok” szerint egyáltalán mennyire rúghatunk labdába, de a MI HAZÁNK megalakulása, az azóta, általuk Magyarországon végzett munka még egyszer – talán utoljára – ad egy esélyt azoknak, akik még nem fáradtak bele, nem adták el a lelküket sem az ördögnek, sem a Disznófejű Nagyúrnak, sem ÉN-tudatuk részegítő csapdájának.
-Melyik volt az a pont amikor eldöntötte, hogy belép a mozgalomba?
– Mint mondtam: nem hiszek a reálpolitikai demokratikus bohóckodásban. Hogy most sarokba tettem ezt a szkepszist, annak két oka van.
Az egyik: aki a vérében hordozza a Szabadság és a Haza minden rezdülését, az nem adhatja fel, bármilyen reménytelennek is tűnnek a dolgok.
A másik: tavaly a Teremtő úgy gondolta, ad egy végső lökést. Megismerkedtem Bartha Barnával. Nem kellett túl sok idő, túl sok beszélgetés, és tudtam: itt egy ember, aki úgy gondolkodik, beszél, mint én magam, a célokat is egyformán látjuk. S mivel ő tagja a Mi MAZÁNK-nak, úgy döntöttem, hogy mellette a helyem.
-Amikor éppen nem a szervezet építésével foglalkozik, akkor hogyan telnek a mindennapjai?
– Szerkesztő Úr! Értem a kérdést, de mivel jelen időben tette fel, a válaszom is jelen idejű lesz. Mostantól, amikor nem a szervezet építésével foglalkozok, akkor kikapcsolódásként a szervezet építésével fogok foglalkozni. Másképp nem megy.
A viccet félre téve: a Kelet-európai – és ezen belül a magyar – „demokrácia” születésének első pillanataiban követték el a dolgok alakítói azt a legnagyobb merényletet, amely a normális demokrácia működését „ab start” kisiklatta: a megyei és a meghatározó országos sajtót eladták a multiknak. Azóta nincs szabad sajtó, csak globális érdekeket kiszolgáló média van.
A covid-őrület kezdetekor Budapesten néhány elszánt, a gondolat és szólásszabadságot fontosnak tartó ember létrehozta a Nexus TV-t, melynek feladata és célja az emberek számára a cenzúrázatlan, valós, igaz hírek biztosítása, a lehetőségek közötti mérlegelés, majd a józan ész alapján a választás és döntéshozatal lehetővé tétele.
Csatlakoztam az induló csapathoz mind a magyarországi, mind székelyföldi munkában.
A MI Hazánk szempontjából is alapkérdés, hogy legyen sajtónk, legyen, amin keresztül elérjük az embereket. Ez a felület nálunk a Nexus, illetve a Független Média Szövetség székelyföldi oldala.
-Nagyjából hány szervezetet és hány tagot számlál a Mi Hazánk erdélyi közössége?
– Korai a kérdés. Nemrég dőlt el, hogy elkezdem ezt a munkát. Szervezetek, tagokat egyelőre nem látok. A facebook alapján óriási hiba ilyen dolgokról beszélni, ezekben gondolkodni.
A nulláról indulunk.
-Mi a hosszú távú cél?
Első lépésként valóban szervezetet kell építeni. Megtalálni azokat az embereket, akik megértik, hogy áldozat nélkül nincs eredmény. És nem elég nagyokat lájkolva megérteni, vállalni is kell a véleményt, nyilvánosan, nem pusztán a facebook, vagy a telegram világában.
Itt Erdélyben most időt, és komoly, józan, építő munkát kell áldozni a jövő érdekében. Hosszú folyamat lesz, de egy év múlva már lehet talán sejteni, hogy jó úton járunk-e?
Hosszabb távon nézve Magyarország jövője szempontjából kulcskérdés, hogy sikerül-e a MI Hazánknak olyan politikai erővé válnia, amely határozott és figyelembe veendő kontroll kell legyen akár a FIDESZ, akár a bal oldali liberálisok számára. Mert a kontroll nélküli keresztény konzervatív politika diktatúrához, a kontroll nélküli liberalizmus pedig káoszhoz vezet.
Nem hiszem, hogy a MI HAZÁNK a következő pár évben oldani tudná a FIDESZ és az RMDSZ részéről az emberekre itt nehezedő nyomást. De ha elérjük a józan eszüket, a székely ember lelkét, a szavazó fülkében a függöny mögött csak a Jóisten látja, hogy mi történik. Ha ez értékelhető eredményt hoz a MI Hazánknak akár már az uniós, vagy négy év múlva a parlamenti választáson, már nem dolgoztunk hiába.
Itt Erdélyben, Székelyföldön is volna hosszú távú cél, ez azonban ma még csak idea.
Az itteni politikai berendezkedés alapvető hibája, hogy minden politikai, de még a civilnek mondott szervezetek is lényegében magyarországi pénzekre támaszkodva ténykednek. S ez meg is határozza érdekvezérelt elkötelezettségüket.
Erdélyben nincs – legalábbis én nem ismerek – egyetlen civil, pártoktól és a magyar kormányzati érdekektől független közösséget sem, amely valóban a székelység és az erdélyi magyarok saját közösségi érdekeit fogalmazná meg, képviselné meghatározó, vagy legalábbis nem megkerülhető erővel.
Ebbe az irányba is megpróbálunk mozdulni. Hogy lesz-e eredménye, az már azokon az embereken fog múlni, akiket elérünk a következő hónapok, évek során. Illúzióim nincsenek, de tegyük meg, amit megkövetel a Haza!
-Román választásokon csak Romániában bejegyzett pártok indulhatnak. Támogatnak-e bármilyen romániai magyar mozgalmat, pártot?
– Ismét egy nagyon-nagyon korai kérdés. Konkrét értelemben majd akkor lehet válaszolni, ha már lesz mögöttünk teljesítmény.
Elvi értelemben pedig visszakérdezek: melyik párt jöhetne szóba? Mindenkinek a FIDESZ diktál.
Teljesen mindegy, mi a retorika, ezek mindenkivel összefekszenek holmi homályos nemzetstratégia címszóval, amely tíz évente százezrekkel apasztja az erdélyi magyarságot.
Ennél a számnál csak a szellemi és lelki infláció tragikusabb.
-Milyen akciókkal tudják képviselni az ottani „magyar ügyet”?
– Egyelőre nem akciókban kell gondolkodni. Most lassú, hosszú, építő, szervező munkának kell következnie. Ez nem látványos, nem fog sem cikkezni, sem felháborodni rajta semelyik sajtó, de e nélkül a munka nélkül a lelkesedés, az akciózás erőtlen és megalapozatlan.
Egyébként épp ez a baj a „mi fajtánk” mozgalmaival, csoportjaival. Rengeteg olyan szerveződés van, amelyek helyesen látják a problémákat. Csak épp mindenki megy a saját feje után, mint a megváltás kizárólagos hordozója, illetve többnyire mindenki „akciózik”. Így az „eredmények” is akciósak. A mai körülmények között a pusztán érzelmi alapú nemzettudat, a zászlólobogtatás kevés az üdvösséghez.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
