Az új jobboldal ismertetőjegyei már nem a kopasz fej és a bakancs. Ugyanis a pólóing, a sportcipő és a tacskó is a klasszikus fasiszta öltözék része lett a Süddeutsche Zeitung szerint. A lap pedig erről egy némileg terjedelmes cikket is közölt még december végén, amelynek témáját megfelelő korrekciókkal egyébként érdemes körbejárni.
A Süddeutsce Zeitung cikkét, melynek teljes változatát itt lehet elolvasni, Björn Höcke AFD-politikus Instagram-oldalának elemzésével kezdi. A szerző, Lara Marmsoler, számára első pillantásra kínosnak tűnnek az Instagram-csatornáján közzétett képei. Ezeken a fotókon elképesztő oknyomozó munkával sikerült kiszúrniuk egy kis logót a politikus ruházatán. Ez egy főnix, mögötte pedig egy védőpajzs látható. „Ez a Peripetie, egy kifejezetten szélsőjobboldali divatmárka logója” – állapítják meg. A szó eredeti jelentésében fordulatot, fordulópontot jelent. „Vagy fasiszta, vagy antifa, gondolta a szerző egyik ismerőse, amikor először látta a jelenlegi barátját. Kopasz volt, szakállas, feketébe öltözött, és – mint a beszélgetés során kiderült – nem náci” – osztott meg egy kis magánéleti kulisszatitkot arról, hogy manapság már nem olyan egyszerű öltözködés alapján megmondani valakinek a politikai nézeteit. Főleg, ha a fentihez hasonló előítéletekkel rendelkezik a szemlélő, tehetném hozzá gyorsan.
“A pólóimmal arra akarom ösztönözni az embereket, hogy gondolkodjanak”
Meglepő tény: normálisan öltözködnek a „nácik”
A lap szerint a jobboldali szélsőségeseket régebben borotvált koponyájukról, bakancsukról és bomberdzsekijükről lehetett felismerni. „Ma már azonban az egyértelmű felismerhetőség egyre inkább elmosódik” – állapítják meg. A szerző szerint ráadásul az utóbbi években egy másik, feltűnésmentes stílus is egyre inkább előtérbe került a jobboldali szcénában. „Az a trükkös benne, hogy a lakosság többsége is ezt viseli” – fejtik meg oknyomozó írásukban. Ezt az irányzatot normcore-nak hívják (idehaza talán a casual ismertebb elnevezés erre az irányzatra), amelynek lényege a feltűnésmentesség. Gondolhatunk itt például a farmerre, egyszerű pólóra és edzőcipőre. Jelenleg ez a legdominánsabb irányzat a fasiszta divatszcénán belül, és főleg az új jobboldal, tehát a fiatalabbak viselik – ez egyébként idehaza sincs manapság másként.
A lap szerint csavart jelent az, hogy van rajta logó
A divat a normalizációs folyamatok eszközévé vált, véli a Süddeutchshe Zeitung újságírója. Úgy véli, és ebben valószínűleg semmi tévedés vagy éppen bűn nincsen, hogy a normcore-t vagy a márkák kisajátításával, vagy saját márkák létrehozásával reprodukálják. Ilyen szerinte a Peripetie is, a főnixes márka, amelynek Höcke 2020 óta amolyan reklámarca. A Peripetie „casual”-ként írja le magát, és első pillantásra az is. Vannak pólók, pulóverek és ingek monokróm árnyalatokban, például tengerészkék, antracit vagy fekete.
„Csak a logó különbözik. És a mögötte rejlő jelentés” – fest baljós árnyakat a monitor egére a szerző.
Úgy véli, hogy ez a logó Németország gazdasági csodájára utal, amely lángoló madárként emelkedik fel hamvaiból. „A főnix és a védőpajzs mint szimbólumok az értékeket hivatottak képviselni és védeni” – idézi a Peripetie honlapját. Persze nem bírta megjegyzés nélkül megállni, szerinte ugyanis mindattól kell megvédeni ezeket az értékeket, „amitől a jobboldal fél.”
Az eredeti cikk ugyan nem tartalmazza, de már 1938-ban felbukkant a „náci tacskó” egy kanadai karikatúrán
Itt jön a képbe a fasiszta tacskó
Lara Marmsoler a feltűnésmentességben azt is kiszúrta, hogy a hölgyek számára a logó természetesen rózsaszínű. „Az általános megjelenés feltűnésmentes, ahogy a jobboldaliak által használt szimbólumok is. Így felismerhetőek maradnak egymás között, de beleolvadnak a tömegbe” – állapítja meg. Szerinte a régi kutyafajta, a tacskó is példa erre. „De hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kedves négylábú társat felhasználnak a jobboldaliak?” – teszi fel a kínzóan bugyuta kérdést. Válasza is van természetesen, és úgy véli, a vadászkutya jobboldali körökben való népszerűségének oka Alexander Gauland. Amikor az AfD 2017-ben bejutott a Bundestagba, Gauland bejelentette, hogy vadászni fog Angela Merkelre.
Mindezt egy olyan nyakkendőben tette, amin egy tacskó van – rakta össze a kirakóst az utolsó mozaikot is a helyére illesztve Marmsoler.
Cikke pedig azt sugallja, hogy emiatt egyre több szélsőjobboldali tart az egyébként valóban kiváló képességű vadászkutyából. Ennek a „finomkodásnak” egyébként az a célja, hogy esztétikailag elhatárolódjanak az „erőszakos”, szélsőjobboldali csoportoktól, legalábbis a kifelé sugárzott képben. A cikk további része is érdekes, azonban itt kell megjegyezni, hogy a legtöbb mém-oldal és felület a tacskó „megbélyegzésére” hegyezte ki a cikkről szóló értekezéseit, teljes joggal. „Szerintünk egyszerűen cukik” – írta a berlini AFD közösségi oldalán a cikket kommentálva.
A tacskót „megbélyegző” nyakkendő Alexander Gaulandon egy 2016-os képen (Fotó: Facebook)
A tacskó meghozta gyümölcsét?
A közvélemény megítélése szempontjából a szerző szerint ez valóban meghozta gyümölcsét. „Az új szélsőjobboldalt nem tartják annyira veszélyesnek. De a gondolkodásmódjuk nem változott” – mondja a cikkben Sarah Held. Elke Gaugele és Held a bécsi Képzőművészeti Akadémián végez kutatást a divat a szélsőjobboldali csoportok általi felhasználásáról. Ahogy az várható volt, az erőszakra való hajlam még mindig magas – írják a Hammerbande hazájában. A divat ezért még inkább eszközzé vált a „normalizációs, démonizálási és az erőszakból való felszabadítási folyamatok előmozdítására” – fejtegeti Held. A két kutató szerint ez egyrészt a társadalom közepe felé tolja az embereket, másrészt pedig a csoporthoz tartozás érzését kelti, mind belsőleg, mind külsőleg.
A tacskó nem, de a hibás tenyésztés tiltott lehet Németroszágban?
Gaugele és Held szerint jelenleg a jobboldali szélsőségesek három generációja (boomerek, Y és Z) különböztethető meg, amelyek mindegyike sajátos öltözködési stílussal rendelkezik. Természetesen van egy zökkenőmentes átmenet, és minden megjelenés továbbra is létezik. Gaugele szerint: „Van a boomer divat, ami merész címkézéssel működik. Az Y generáció az identitárius mozgalomhoz hasonlít, amely ezt a hipszter stílust propagálta, a Z generáció pedig a normcore generáció, amely például csak egy pólót visel, amin egy kis logó van”. A divatstílusok „a joghallgatóktól a diákszövetségi fiúkig mindenkit képviselnek” – állapítja meg Gaugele.
Nem ott és nem akkor, amikor és ahol mondják
Gaugele 2017 augusztusában, a virginiai Charlottesville-ben tartott „Unite the Right Rally”-n jelzi az új megjelenés eredetét. Annak érdekében, hogy észrevétlenek maradjanak a konföderációs szobor ledöntése elleni tüntetéseken, egy „neonáci” portál vezetője egységes öltözködési rendet követelt. Öltözzenek „előkelően, csinosan és tisztán”, úgy kell megjelenniük, „mintha a társadalom közepe lennének” – mondta Gaugele. Azt már jelen cikk szerzőjeként teszem hozzá, hogy ez a megállapítás nem feltétlenül fedi a valóságot, még ha ez a felhívás valóban meg is történt. Azonban évtizedekkel korábban a brit lelátókon kezdődött meg az a folyamat, mely során az egyre szigorodó törvények miatt a skinheadek, huligánok számára is előnyösebb volt, ha kevésbé kiszúrhatóak a tömegben. Ezért kezdték elhagyni a bomber-bakancs kombinációt és váltottak olyan, ma is ismert ruhamárkák termékeire, mint például a Stone Island vagy a Fred Perry. Ez pedig az ezredfordulóra, illetve kicsivel utána Európa szerte egyfajta trend lett, és nem csak a lelátókon, de a szélsőjobboldali szubkultúrákban is. Úgy tűnik, vannak még tehát feltáratlan kutatási területek a témában.
Angol szurkolók a 80-as években – a casual stílus azóta külön szubkultúrává nőtte ki magát
Rengeteg márka jött létre a kilencvenes években
Az egyik oka annak, hogy különösen Németországban olyan sok jobboldali divatmárka született, a második világháború vége óta tartó politikai fejleményeknek köszönhető. Egyetlen más országban sincs ennyi határozottan jobboldali márka: Több mint 60 van ebben az országban. „A német nyelvű országokban már az 1970-es években is volt egy élénk, rendkívül aktív nemzetiszocialista neo-jelenség” – magyarázza Held. A berlini fal leomlásával a mozgalom tovább fejlődött, mivel a keleti és nyugati szélsőjobboldali csoportok egyesítették erőiket. A német márkák megjelenését a Lonsdale-ügy is táplálta. A kutatók szerint a szélsőjobboldali mozgalom kisajátította a brit márkát, mivel a középen lévő betűk az NSDAP rövidítésre emlékeztettek. A „baseballütős évek” alatt – a 90-es évek végén Kelet-Németországban elszabadult szélsőjobboldali erőszak évei – a Lonsdale kereskedelmi embargóval válaszolt a „neonáci” üzletek ellen, cserébe pedig olyan projekteket támogatott, amelyek a demokrácia előmozdítását segítették. „Ez volt az a pont, amikor Németországban új szélsőjobboldali jöttek létre” – mondja Gaugele.
(Süddeutsche Zeitung nyomán)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Bizonyítási eljárással folytatódott az Antifa-ügy Budapesten
