Pusztán politikai ürüggyel betiltott rendezvények, egyesületek feloszlatása: a francia kormány hónapok óta egyre diktatórikusabban lép fel a nacionalistákkal szemben. Üdvözöljük a „Minority Report” Franciaországban: Nicolas de Lamberterie helyzetelemzése.
A Civitas betiltása
Október 4-én a francia kormány elrendelte a Civitas nevű radikális katolikus mozgalom (amely 2016 óta politikai pártként is be van jegyezve) feloszlatását. A döntés nem meglepő, hiszen két hónappal korábban már bejelentették.
2023 augusztusának elején médiavihar (sh*tstorm, ahogy az angolok mondják) sújtotta a Civitas mozgalmat. Az ok: július végén, a nyári egyetemükre meghívtak egy francia írót, Pierre Hillardot, aki az esemény egyik konferenciáján „antiszemitának minősülő” megjegyzéseket tett. Pierre Hillard elemzésében úgy tűnt, hogy bírálta az 1791-es döntést, amely a franciaországi zsidók francia állampolgárságának megadásáról szólt. (Ilyen mondatok hangoztak el: „A zsidók 1791-es honosítása megnyitja az utat a bevándorlás előtt„; „Nyilvánvaló, hogy ha vissza akarjuk állítani a katolicizmus törvényeit, és a hagyományos katolicizmust akarjuk államvallássá tenni, talán vissza kellene térnünk az 1789 előtti állapothoz.„)
Néhány nappal később a médiavita már javában zajlott (lényegében a radikális baloldal vezetésével és a teljes mainstream sajtó közvetítésével), majd Gérald Darmanin belügyminiszter bejelentette: tanulmányozza a Civitas feloszlatásának lehetőségét. Jól mutatja a franciaországi állapotokat, hogy még a Rassemblement National (Marine Le Pen pártja) egyik alelnöke is arról beszélt, hogy nem ellenzi a Civitas feloszlatását, noha hozzátette, a kormány nem élhet vissza a hatalmával.
Az ügy legkirívóbb aspektusa az, hogy Pierre Hillard nem is tagja a Civitasnak.
Emmanuel Macron kormányának szovjetoid logikája szerint tehát egy egyesületet be lehet tiltani az egyik külső vendégének megjegyzései miatt.
Ez a logika nem új, de az utóbbi hónapokban a korábbinál is durvábban alkalmazzák.
Egyesületek feloszlatása a francia kormány által 2000 óta
A 2023. májusi „botrány”
Korábban, 2023. május 6-án radikális nacionalisták tüntetésére került sor Párizsban. A demonstráción mintegy 500 ember vett részt. A gyűlés, amely 1994 óta létezik „Comité du 9 mai” (Május 9-i bizottság) néven, egy fiatal nacionalista aktivista, Sébastien Deyzieu halálára emlékezik, aki 1994. május 7-én egy „amerikai imperializmus elleni” tüntetésen halt meg. Az 1994. május 7-i demonstrációt a párizsi rendőrségi prefektúra (Préfecture de Police de Paris) betiltotta, de a gyűlést ennek ellenére megtartották, ami számos letartóztatáshoz vezetett. Egy fiatal aktivista, Sébastien Deyzieu elmenekült, a rendőrség üldözőbe vette. Dyzieu bemenekült egy épületbe, a rendőrök pedig utána eredtek. Ezt követően a francia nacionalista lezuhant a negyedik-ötödik emelet magaságából, és szörnyet halt. Francia nacionalisták a halála óta minden évben megemlékezést tartanak május 9-e környékén.
Az eseményre 2023-ban is sor került, csak úgy, mint minden évben. Furcsa módon az idei esemény médiavihart váltott ki Franciaországban, ami a kormányt reakcióra késztette.
Hunderte vermummte Neonazis marschierten am 6. Mai 2023 durch #Paris. Anlass des Aufmarsches war der Todestag des Neofaschisten Sébastien Deyzieu. Zu den Organisatoren gehörte u. a. die militante neofaschistische „Groupe union défense“ (GUD), die 2022 reaktiviert wurde. pic.twitter.com/QDijStWrTo
— democ. (@democ_de) May 7, 2023
A párizsi rendőrségi prefektúrát azonnal bírálni kezdték, amiért engedélyezte a tüntetést. A párizsi rendőrségi prefektus, Laurent Nuñez válaszában kifejtette: „ahhoz, hogy egy bejelentett tüntetést betiltsak, igazolni kell, hogy az alkalmas a közrend megzavarására„, majd hozzátette, „amennyiben ez a tüntetés a korábbi években nem okozott rendbontást vagy nem zavarta meg a közrendet, a rendőrségi prefektus nem volt indokolt, hogy tiltó határozatot hozzon ellene„. Egyszerűbben fogalmazva, a rendőrségi prefektus elmagyarázta, azért nem tiltotta be a rendezvényt, mert ő mint rendőr, tiszteletben tartja a francia törvényeket.
Laurent Nuñez azonban hozzátette, jogi lépéseket fog tenni „az arcukat eltakaró személyek ellen„, mivel ezt a törvény tiltja (ez elég mulatságos, ha arra gondolunk, hogy egy évvel korábban, a Covid idején megbüntették azokat, akik nem takarták el az arcukat).
A médiabotrány reakcióra késztette a francia kormányt. Három nappal a május 6-i „botrányos” tüntetés után Gérald Darmanin belügyminiszter a Nemzetgyűlésben elmondta: „Utasítottam a prefektusokat, hogy ha bármelyik ultrajobboldali vagy szélsőjobboldali aktivista vagy bármely egyesület Párizsban vagy bárhol máshol az országban a szombati párizsihoz hasonló tüntetésekről szóló nyilatkozatokat nyújt be, akkor tilalmat kell kiadniuk„.
Az összejövetelek betiltása a politikailag inkorrekt kijelentések elleni megelőző intézkedésként
A belügyminiszter által adott (a francia joggal és joggyakorlattal ellentétes) utasításokat azonnal teljesítették.
Május 12-én, pénteken a párizsi rendőrségi prefektúra bejelentette, hogy megtiltja az „Action Française” egyesületnek, hogy május 13-án, szombaton Párizsban (egy magánhelyszínen) előadást szervezzen.
A tiltás indoklása szürreális:
– egyrészt a tiltást a közrend megzavarásának veszélyével indokolják a szélsőbaloldali ellentüntetők bejelentése miatt (a francia ítélkezési gyakorlat azonban az 1930-as évek óta [1933, Benjamin-ügy] úgy rendelkezik, hogy a rendbontás veszélye esetén az állam feladata a szükséges rendfenntartó erők mozgósítása, és hogy a külső rendbontás veszélye nem lehet oka egy rendezvény vagy tüntetés betiltásának),
– másrészt – és itt lépünk be igazán a szovjet logikába – a rendőrségi prefektúra szerint fennáll a veszélye annak, hogy a találkozó során „az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatával és a köztársaság hagyományaival ellentétes, de akár gyűlöletkeltésre és diszkriminációra alkalmas kijelentések is elhangozhatnak„.
Egyszerűbben fogalmazva,
a francia kormány preventív módon be akarja tiltani a gyűléseket, mert fennáll a veszélye annak, hogy elfogadhatatlan megjegyzések hangzanak el. E logika szerint preventív módon mindent és mindenkit be lehet tiltani.
A jog legelemibb logikája az, hogy egy személyt nem büntethetünk meg azért, mert „feltehetőleg” majd „el fog követni egy bűncselekményt „(kivéve különleges esetekben). Jogrendünk arra épül, hogy megbüntetjük, ha már elkövetett egy bűncselekményt.
Az Action Française-nak azonban sikerült sürgősségi fellebbezést benyújtania a közigazgatási bírósághoz, és megnyerte az ügyet: a bíró hatályon kívül helyezte a tilalmat, és a konferenciát végül engedélyezték.
A következő héten a párizsi rendőrségi prefektúra hasonló döntést hozott: 2023. május 21-én konferenciát terveztek Dominique Venner halálának 10. évfordulójára emlékezve (a francia történész a párizsi Notre-Dame székesegyházban öngyilkosságot követett el: fejbe lőtte magát az azonos neműek házassága elleni tiltakozásul).
A prefektúra úgy döntött, hogy betiltja a találkozót. Indoklásában a rendőrség
„a gyűlöletre és diszkriminációra uszító kijelentések komoly kockázatára”, illetve arra hivatkozott, hogy a prefektúrának intézkedéseket kellett hoznia az ilyen bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében.”
Ezúttal a rendezvény betiltásáról szóló határozatot, bár május 19-én hozták meg, csak május 20-án délután közölték a szervezőkkel: így már túl késő volt ahhoz, hogy fellebbezést nyújtsanak be a közigazgatási bírósághoz.
Emlékeztetőül: amikor egy ilyen rendezvényt betiltanak, nem jár kártérítés a szervezők által elszenvedett súlyos anyagi és erkölcsi károkért (például a terem bérleti díja, amely egy olyan városban, mint Párizs, akár több tízezer euróba kerülhet).
A kormány azóta „továbbfejlesztette” ezt a módszert: 2023. szeptember 19-én 19.15-kor Alain Escada (a Civitas elnöke) az észak-franciaországi Lille közelében tartott volna előadást. Az Alain Escadát meghívó katolikus egyesület is megtartotta közgyűlését 17.30-kor, közvetlenül Escada előadása előtt. A prefektúra ugyanezen a napon 16.20-kor tiltást rendelt el. Nagy létszámú rendőri kontingenst küldtek a konferencia helyszínére a tiltó dokumentummal, fizikailag megakadályozva, hogy az emberek összegyűljenek a találkozóra kibérelt teremben.
A tiltás indoklása – a cikkben korábban említett esetekhez hasonlóan – nonszensz:
– egyrészt felhozzák a radikális baloldaliak esetleges ellentüntetéseinek (hamis) ürügyét, és a rendezvény betiltásáról szóló határozatban pontosítják, hogy a franciaországi rögbi-világbajnokság, III. Károly király párizsi (250 km-re Lille-től) és Ferenc pápa marseille-i (1000 km-re Lille-től!) látogatása miatt a francia államnak nincs elég rendőre, hogy biztosítsa a közrendet Alain Escada Lille-i konferenciája körül (arra viszont van elég rendőre, hogy a betiltást biztosítsa),
– másrészt a konferencia betiltásáról szóló döntés azzal magyarázható, hogy a Lampedusára tömegesen érkező migránsok kapcsán fennáll a veszélye annak, hogy Alain Escada a migránsok visszaküldését támogató véleményt fogalmaz meg (a Lille-i prefektus logikája szerint tehát az ilyen véleményt valló embereket meg kell akadályozni abban, hogy találkozzanak és kifejezzék véleményüket).
Még a temetőben lévő halottak tiszteletét is be lehet tiltani
Szeptember 2-án tovább szigorítottak a francia kormány által szorgalmazott tiltásokban: nacionalista aktivisták Yvan Benedetti vezetésével össze akarnak gyűlni, hogy tisztelegjenek Pierre Sidos (1927-2020), a francia nacionalizmus történelmi alakja előtt.
Konkrétan Pierre Sidos Párizs környéki sírja előtt akarnak találkozni. A párizsi rendőrségi prefektúra betiltotta a gyűlést a „köztársasági törvényekkel ellentétes megjegyzések vagy gesztusok veszélye” miatt. Rendőrségi kordonok zárták el a temető bejáratát, és Benedettit a rendőrség letartóztatta, mert nem tartotta a tilalmat.
Elkerülhetetlen az új „normalitás”?
A folyamatok alapján nem túlzás arra a következtetésre jutni, hogy a „gondolatrendőrség” kiépülését látjuk. A 2000-es években egy francia politikus (Bruno Gollnisch) már beszélt a „hátsó szándék rendőrségéről”, vagyis arról a logikáról, hogy az embereket nem azért ítélik el, amit mondtak, hanem azért, amit talán közvetve mondani akartak.
Most már a „preventív gondolatrendőrségnél” tartunk,
vagyis úgy vélik, hogy egy személy profilja alapján preventív módon meg kell tiltani, hogy megszólaljon, mert úgy gondolják, hogy lehetséges hogy rosszat fog mondani.
Feltételezhetjük-e, hogy ezek a kormányzati módszerek („preventív tiltások”) Franciaországban (vagy akár máshol is) általánossá válnak? Valószínűleg igen, legalábbis Európában egyre több kormány próbálkozik ilyen módszerrel.
Ezt különböző ürügyekkel kívánják megtenni: egészségügyi vészhelyzet, demokratikus vészhelyzet vagy akár klimatikus vészhelyzet. Elég megnézni az Európai Unió által a közelmúltban elfogadott médiatörvények tartalmát (egyrészt a DSA, a digitális szolgáltatásokról szóló törvény, amely 2023 augusztusában lépett hatályba; másrészt az Európai Parlament által 2023 szeptemberében elfogadott európai médiaszabadságról szóló törvény, amely 2024-ben lépne hatályba).
A DSA rendelkezései között szerepelnek a nagyon súlyos pénzbüntetések azon közösségi platformokra, amelyek nem cenzúrázzák az „álhíreket” vagy a „gyűlöletkeltő tartalmakat”. Ez egyre komolyabb vita tárgyát képezi az Európai Bizottság (Věra Jourová alelnök vezetésével) és Elon Musk, a Twitter új tulajdonosa között. Az „álhírek” és más ismert, „illegálissá” vált anyagok jelenlétét a tagállamok által kinevezett „megbízható cenzorok” fogják ellenőrizni (a kommunizmus idején információs népbiztosoknak hívták volna őket).
Gyakorlatilag a súlyos pénzbüntetések (vagy akár az adott közösségimédia-szolgáltató betiltása az Európai Unión belül) puszta fenyegetése is arra fogja késztetni a közösségi oldalakat, hogy fokozzák a már most is folytatott megelőző cenzúrát.
És mindenekelőtt, ezen intézkedések létjogosultságát igazolandó, érdekes a Toute l’Europe francia honlapot (amely az európai intézmények hivatalos partnere) felkeresni, amely elmagyarázza, a félretájékoztatás „a polgárok egészségére (a védőoltások elutasítása azok állítólagos káros volta miatt), a demokráciára (a Donald Trump által el nem ismert amerikai választások után a Capitolium megostromlása), Európára (a Brexit, amelyet részben az uniós tagság költségeiről szóló hazugságok tápláltak), sőt az emberiség jövőjére is (az éghajlattal kapcsolatos szkepticizmus)” is veszélyes lehet.
Még ha a felszínen az internetes cenzúra kérdése távolinak is tűnhet az ebben a cikkben említett gyülekezési tilalomtól, valójában párhuzamos jelenségekről van szó, amelyek ugyanabba az irányba mutatnak.
Ahogyan a Szovjetunió az 1930-as években levadászta az „állam elleni összeesküvés központjait”, nem zárhatjuk ki, hogy holnap mindenféle intézkedéseket hoznak az „igazság elleni összeesküvés központjai” ellen. És ahogyan a szovjet disszidensek az 1980-as években szamizdatokkal kommunikáltak (relatíve), könnyen lehet, hogy a 21. századi Európa „rossz gondolkodói” ismét hasonló kommunikációs módszerekre kényszerülnek majd.
Azonban minden nehézségből és minden próbatételből valami jó is kisülhet: a virtuális világban a cenzúra kreativitásra kényszeríti a kommunikációt; a nyilvános térben való találkozás időnkénti tiltása kreatívabbá teszi azokat, akiknek szembe kell nézniük ezekkel a tilalmakkal.
Emlékeztetőül: egy dél-magyarországi határ menti település polgármestereként jól ismert magyar politikus 2018-ban politikai pártot indított. Annak ellenére, hogy 2019-ben egyenesen kitiltották a legnagyobb Magyarországon használt közösségi oldalról (olyannyira, hogy még a neve és az arca sem jelenhet meg, legfeljebb negatív dolgokat lehet róla közzétenni), 2022-ben sikerült bejutnia a parlamentbe. „A franciák előtt nincs lehetetlen”, ahogy Franciaországban mondják. Úgy tűnik, ez a magyarokra is igaz.
Nicolas de Lamberterie
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
