Tölgyesi Tibor írása.
Elhatározhatja bárki, hogy habár a városban él – és ott egy kutyának nem igazán van gyakorlati haszna – kutyatulajdonos, gazda lesz. Ennek lehet előzménye, hogy a gyerek nem hagyja élni ezzel a kéréssel, hogy mindig is szeretett volna egyet, de a szülei erre a kérésére határozott nemmel feleltek, volt már kutyája, s szeretné újra átélni ezt az érzést, vagy a párja annyira megirigyelte a szomszéd szépséges ebét, hogy emiatt nem hagyja élni. Akármi is az ok, itt a pillanat, cselekedni kell, kutya kell a családba.
Jó, jó kutya, de milyen fajta? Egy kis kitekintéssel a biológiába, a világ összes állatfaja közül a kutyának van a legtöbb alfaja, fajtája. Amikor tehát azt mondjuk, fajtiszta a kutyánk – mondjuk fajtiszta tacskó – akkor pontatlanul fogalmazunk, hiszen helyesen azt kellene mondanunk, fajtatiszta, vagyis a felmenői hosszú generációk óta, mind tacskó fajtájúak voltak. Ezt persze jobb esetben a meglévő kutyaszármazási bizonyítvány, a törzskönyv is igazolja.
Számszerűen nem könnyű meghatározni a fajták számát, a nemzetközi szervezet, az FCI hivatalosan megközelítőleg 400 fajtát ismer el, de ez a szám folyamatosan – újak beemelésével, és régiek esetleges törlésével – változik.
Eljött tehát a nagy pillanat, a család elhatározta, hogy kutyájuk lesz. Egyáltalán fajtatisztát vegyenek jó pénzért, vagy lehet akár keverék is egy állatmenhelyről, vagy ismerőstől?
Lássuk, mi szól az egyik és mi a másik mellett.
Ha mondjuk egy menhelyről fogadunk örökbe egy keverék kutyust, akkor azért a következőkre számíthatunk. Ha pár hónapos keverék kölyköt veszünk magunkhoz, akkor érhetnek ennek kapcsán meglepetések. Egy keverék kutyánál pár hónapos korban nagyon nehéz megtippelni, milyen is lesz felnőttnek. Ez vonatkozik egyrészt a méretére, másrészt a belső tulajdonságaira. Vannak gyönyörű szép keverékek, amelyek arányosak, elegánsak, harmonikus megjelenésűek, de sajnos vannak köztük kissé ormótlanok, aránytalanok is. A belső tulajdonságok tekintetében pedig szintén nehéz megtippelni mondjuk egy dobermann uszkár keverék esetében, hogy nagykorában inkább játékos, könnyen tanítható, de kissé félénk lesz-e, vagy kemény, határozott, jól őrző, de mondjuk ezzel együtt öntörvényű és nehézfejű is.
Ezt kiküszöbölendő felnőttkorban is befogadhat valaki egy keveréket, de a gazdák nagy többsége szeretné átélni azt az élményt, ami egy kis helyes kutyakölyök felneveléséből adódik, másrészt az is tagadhatatlan, hogy az a kutya, akit kiskorától nevelünk, várhatóan könnyebben és szorosabban fog kötődni a gazdához.
Ha fajtatiszta kutyát választunk magunknak, akkor legalább azzal tisztába lehetünk, hogy vélhetően mekkorára is fog majd megnőni, milyen szőrtípusú, milyen súlyú lesz. Az értelmi képességei, játékossága, őrző vagy vadász hajlama is borítékolható, különösen, ha ismert, jónevű tenyészetből választjuk ki, olyan 6-8 hetesen.
Megvan tehát az állatunk, hazavittük és felkészültünk arra, hogy legalább tíz éven át fog a családunknak – s persze elsősorban nekünk, a gazdának – örömet és gondokat, vidám órákat és bosszús perceket okozni.
De arra is fel kell készülnünk, hogy ezalatt az idő alatt a kutyánk folyamatosan le fogja nullázni, vagy legalábbis csökkenteni a családi kasszát. Ezek az anyagi kiadások több tételből tevődnek össze – kezdődik a tenyésztőtől való megvásárlással – s néha meglehetősen húzósak is lehetnek.
Amit semmiképpen nem tudunk elkerülni, hogy kutyánknak ennie kell. S ha a szakszerű és kényelmi szempontból is racionális táplálási módot választjuk, akkor az vagy a száraz, vagy a nedves kutyatáp. Ezek ára meglehetősen széles skálán mozog, a napi mennyiség is fajtafüggő, de azért legyünk tisztába vele, hogy alapvetően nem lesz olcsó, ha a minőségit – és persze az elvárt mennyiséget – akarjuk adni a kutyánknak.
A másik – ha nem is állandó, de azért időnként minket anyagilag csúnyán megrázó – tétel az állatorvosi kiadások. Egy évben egyszer kötelező a védőoltás, s valami állandó bolha- és kullancsirtóra is szükségünk lesz, de ezen kívül, ha a kutyánk fülébe toklász megy, ha belelép egy üvegbe és elvágja a lábát, ha ki kell nyomni a bűzmirigyét stb., akkor fizetnünk kell. Egyszóval az állatorvosi szolgáltatás nem igazán tervezhető, de sokszor teljesen váratlan és meglehetősen zsebbe nyúló kiadás is lehet. Mondják, hogy a kutyák szőrös gyerekek, s ez persze abban is megnyilvánul, hogy akkor lesz velük valami, amikor a legkevésbé számít rá az ember.
S ha már a gyerek párhuzamot említettük, ahogy a gyerekeknek iskolába kell járniuk, úgy a kutyáknak sem árt némi kutyaiskolás képzés, amiről persze szintén tudható, hogy nincs ingyen, sőt!
Ezek mellett – legalább egyszer – meg kell vennünk a kutya felszerelését is. Nyakörv, szájkosár, póráz, kutyafekhely, etető- itatótál, hogy csak a legszükségesebbeket említsük. Ha közlekedési eszközön utazunk, neki is jegyet kell vennünk, ha pedig elutazunk, s más megoldás nincs, ott a kutyapanzió, aminek ára elég szórt, de egyik sem igazán olcsó.
A pénz mellett az időtényező az, amit szintén igényel egy városi kutya. Napi legalább háromszori sétáltatás, amiből az egyik legyen legalább egy órás, hétvégenként kutyasuli, időnként egy-egy nagyobb, többórás kirándulással megfejelve. S mivel a kutya társas lény, nem csak érdemes, de kell is vele időnként akár otthon, akár a természetben nagyokat játszani, simogatni, éreztetni vele, hogy ő is a családba – vagy inkább stílszerűbben a falkánkba – tartozik.
Aki pedig egyszer bekerült a falkánkba, azért felelősök is vagyunk egész életén át. A kutya is egy érző lény, ezért nem dobhatjuk ki sem akkor, ha meguntuk, sem akkor, ha megöregedett. Mint ahogy a kutya is elfogadott minket gazdának az egész életén át – s nem cserélne le minket semmi okból senkire -, úgy kell nekünk is elfogadni őt egészségesen és betegen, fiatalon és öregen, jóban és rosszban, holtomiglan-holtáiglan.
Ha jó gazdák vagyunk, akkor azt a kutya – bár a pénzünket és az időnket sokszor kell rá költeni – busásan meghálálja, olyan szeretetet, ragaszkodást, hűséget kapunk tőle, amit csak egy kutya képes nekünk nyújtani. S azért vállalják olyan sokan a gondokat és nehézségeket, mert aki már átélt egy ilyenfajta feltétel nélküli rajongást, az többé már soha nem tud, és nem is akar lemondani róla.
Tölgyesi Tibor
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
