Eltűnhet az európai tejhasznú tehénállomány ötöde

Közel öt százalékkal is csökkenhet az Európai Unió tejkínálata 2025 és 2035 között, miközben a tejhasznú tehénállomány 18 százalékkal zsugorodhat – számolt be a lehetséges piaci folyamatokról a Point Track az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) által közösen szervezett szakértői workshopra hivatkozva. A beszámoló szerint a szűkülő kínálat és a viszonylag stabil kereslet hatására a tej termelői ára a következő évtizedben akár 30 százalékkal is emelkedhet - tájékoztat a Világgazdaság.

A Brüsszelben megtartott tanácskozás eredményeit az Európai Bizottság októberben megjelent, Spring Outlook Workshop 2026 című kiadványa foglalja össze. A szakértők a mezőgazdasági piacok 2035-ig várható alakulását vizsgálták, különös tekintettel a klímaváltozás, a környezetvédelmi előírások, az emelkedő költségek és a nemzetközi kereskedelmi változások hatásaira. Fontos ugyanakkor, hogy a workshop résztvevőinek többsége összességében stagnáló vagy enyhén növekvő uniós tejtermelést valószínűsített. 

A 4,8 százalékos visszaesés nem az Európai Bizottság hivatalos előrejelzése, hanem egy kedvezőtlenebb piaci kimenetelként értelmezhető. 

Az Európai Bizottság 2025–2035-ös agrárpiaci kitekintése összességében viszonylag stabil európai tejtermeléssel számol, miközben a tej beltartalmi értékeinek javulását és egyes magasabb hozzáadott értékű tejtermékek termelésének növekedését várja.

Kevesebb tehén, drágább tej – átalakulhat az európai piac

Az európai tejágazat egyik legfontosabb hosszú távú folyamata, hogy a tejhasznú tehénállomány folyamatosan csökken, miközben az egy állatra jutó tejhozam emelkedik. A hatékonyság javulása eddig nagyrészt ellensúlyozta az állomány visszaesését, a következő évtizedben azonban ez egyre nehezebbé válhat.

A szakértők szerint a termelést korlátozhatja

• a környezetvédelmi és állatjóléti szabályozás,
• a gazdálkodók elöregedése,
• a klímaváltozás miatt gyakoribb hőstressz,
• valamint a beruházási költségek emelkedése. 

Hollandiában és Írországban például a nitrát-, foszfát- és ammóniakibocsátásra vonatkozó előírások jelentős hatással lehetnek a tejtermelésre. A holland gazdaságoknál a trágyakezeléshez kapcsolódó szabályozási költségek önmagukban literenként 3–4 eurócenttel növelhetik a tej előállításának költségét. Ez hozzávetőleg 11–15 forintos többletet jelenthet literenként, az árfolyamtól függően. A kínálat szűkülése különösen akkor okozhat érdemi drágulást, ha közben a tejtermékek iránti kereslet nem esik vissza. A szakértői értékelés szerint a tej, a sajt és más tejtermékek fogyasztása az elmúlt évek jelentős inflációja ellenére is viszonylag ellenállónak bizonyult. 

A vásárlók ugyan egyre gyakrabban választanak olcsóbb termékeket, de a tejfehérje iránti kereslet továbbra is erős.

Mindez az európai tejfeldolgozók számára is új helyzetet teremthet. Amennyiben a nyerstejért egyre élesebb verseny alakul ki, a feldolgozók kénytelenek lehetnek magasabb felvásárlási árakat kínálni, új beszállítókat keresni, illetve a nagyobb hozzáadott értékű termékek – például sajtok és savóalapú készítmények – előállítására összpontosítani.

Magyarországon már most látszik, hová vezethet az állománycsökkenés

A hosszú távú európai folyamatok Magyarországon már az idei adatokban is visszaköszönnek. Az MBH Bank és a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács közös helyzetértékelése arra mutatott rá, hogy 2026 első háromnegyed évében az ellenőrzött tehénállomány 4,2 százalékkal csökkent, miközben az egy tehénre jutó tejtermelés közel 8 százalékkal emelkedett.

A javuló termelékenység azonban egyelőre nem hozott nagyobb jövedelmet a gazdálkodóknak. Éppen ellenkezőleg: a zuhanó felvásárlási árak miatt az egy tehénre jutó tejárbevétel mintegy 20 százalékkal csökkent, és sok gazdaságnál már nem fedezi a termelési költségeket. 

A hazai helyzetet tovább nehezíti, hogy a magyar tejtermelők az uniós átlagnál jóval nagyobb árveszteséget szenvedtek el.

Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) legutóbbi adatai szerint augusztusban a nyerstej országos termelői átlagára kilogrammonként 128,57 forint volt. Ez ugyan 1,7 százalékos emelkedést jelentett júliushoz képest, éves összevetésben még mindig 35,3 százalékos áresésnek felelt meg. A hazai feldolgozók által felvásárolt tej mennyisége közben 4,6 százalékkal mérséklődött az előző év azonos időszakához képest.

Az Európai Bizottság összehasonlítható augusztusi adatai alapján a magyar nyerstejért 100 kilogrammonként mindössze 34,80 eurót – hozzávetőleg 12 700 forintot – fizettek, szemben az uniós 42,22 eurós, mintegy 15 400 forintos átlaggal. A különbség a szomszédos országokhoz képest is jelentős. Ausztriában a gazdák közel harmadával magasabb árat kaptak a tejért, mint magyar társaik, de a lengyel és a szlovák felvásárlási árak is meghaladták a magyar szintet.

A következő fél évben dől el, hány tehenészet marad talpon

A magyar tejtermelők helyzetében különösen nagy kockázatot jelent, hogy a felvásárlási árak csökkenésével párhuzamosan az aszály miatt a takarmányellátás is egyre költségesebbé válik. A gazdaságok egy része még a korábbi években betakarított takarmánykészleteket használja, ezek kifutása azonban újabb költségnövekedést hozhat.

Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója a Világgazdaságnak adott szeptemberi interjújában arra figyelmeztetett, hogy kritikus fél év következhet a magyar tejágazatban. 

A kisebb termelők közül már többen feladták a gazdálkodást, miközben a nagyobb üzemek egy része az állomány termelékenységének növelésével próbálja ellensúlyozni a veszteségeket. A gondokat tovább súlyosbítja az importverseny. Harcz Zoltán szerint a magyar tejtermékpiacon a sajtok, a vaj és a joghurt esetében is 70 százalék körüli az import aránya. A júliusi adatok alapján a sajtbehozatal mennyisége éves összevetésben 6 százalékkal, az első hét hónapban pedig 11 százalékkal emelkedett.

Ez azt jelenti, hogy miközben a magyar termelők egyre nehezebben tudják gazdaságosan előállítani a nyerstejet, az importtermékek jelentős részt hasítanak ki a hazai fogyasztásból. Az erős forint ráadásul olcsóbbá tette a behozatalt, miközben a magyar exportőrök versenyképességét gyengítette.